Lily Maxwell egy manchesteri szavazófülkében adta le szavazatát a liberális párti Jacob Brightra 1867. november 26-án. Az esemény történelmi tetté vált, hisz akkoriban a férfiaknak is alig néhány százaléka rendelkezett szavazati joggal Angliában.

Lily Maxwell, aki egy konyhai cikkeket forgalmazó kisbolt özvegy tulajdonosa volt, adminisztrációs hiba következtében került a választói névjegyzékbe. A liberális jelölt bátyja, John Bright és az egyik első szüfrazsett, Lydia Becker együttesen biztatta Lily Maxwellt, hogy próbálkozzon a szavazással a parlamenti pótszavazáson. John Bright, a körzet korábbi képviselője a női szavazati jog lelkes támogatója volt.

Lydia Becker próbaügyként tekintett a véletlen szülte szavazási lehetőségre. Az 1867-es év a II. választójogi reform és az első női tömegtüntetések miatt amúgy is mozgalmas volt a formálódó szüfrazsett mozgalom életében. Becker szervezetet alapított a női szavazati jog kiharcolásáért ebben az évben.

Lydia Becker el is kísérte Lily Maxwellt a szavazásra. A választási bizottság előtt azzal érveltek, hogy Maxwell megfelel a vagyoni cenzusoknak, mivel tulajdona van és adófizető.

A sikeresen leadott voks óriási lelkesedést váltott ki a nők jogainak kiszélesítését pártolók körében. A következő évben megrendezett országos választáson legalább egy tucat nő adta le hasonló körülmények között a szavazatát.

Ennek ellenére Lily Maxwell szavazatát és a többi női voksot polgári peres eljárásban érvénytelenítették 1868-ban.

Jacob Bright, aki megnyerte a választást, a nők védelmezőjeként vonult be a törvényhozásba. Róla és női szavazójáról több gúnyos és támogató hangvételű újságcikk és vers jelent meg a korabeli angol sajtóban.