II. Karadjordjevic Sándort 1921-ben koronázták meg. Királyi diktatúrát vezetett be a Jugoszlávia névre átkeresztelt korábbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban 1929-ben. A pártokat betiltotta, a nemzetiségi mozgalmakat erős központi intézkedésekkel próbálta felszámolni.

A jugoszláv király a marseille-i kikötőben lett merénylet áldozata alig néhány perccel azután, hogy francia földre lépett 1934. október 9-én.

A kocsira felugró merénylő közvetlen közelről lőtte le a királyt. A 45 éves uralkodó díszes katonai egyenruhájában a fogadására kiérkező francia külügyminiszter, Louis Barthou társaságában ült egy nyitott autóban. II. Sándor rögtön szörnyethalt. A zűrzavarban és tumultusban további lövések dördültek. Lövést kapott és nemsokára meghalt Barthou francia külügyminiszter, az autót vezető sofőr, két járókelő és a merénylő is. Többen megsebesültek a kíséret tagjai és a bámészkodók közül.

A díszőrséget adó egyik rendőrtiszt a merénylőt szablyájával megsebesítette, a tömeg pedig rárontott a fiatalemberre. A lövöldözésben részt vett egy másik rendőr és valószínűleg a merénylő egyik társa is, akinek az volt a feladata, hogy a gyilkost örökre elhallgattassa.

Az orgyilkos személyazonosságát hamis útlevele ellenére hamarosan tisztázták. Az elkövető a bolgár származású Vladimir Cernozemski volt. A Balkánon hivatalos forradalmárként nyilvántartott férfi nem volt ismeretlen a hatóságok előtt. 1924-ben egy bolgár kommunista vezetőt gyilkolt meg, és számos más alkalommal is erőszakos cselekményeket követett el egy macedón terrorszervezet tagjaként. A merénylet előtt néhány évvel amnesztiával szabadult a börtönből.

Az orgyilkosság felbujtója az Ante Pavelity vezette horvát usztasamozgalom volt, Mussolini támogatásával. Nemzetközi botrány robbant ki, amikor kiderült, hogy a gyilkosok Magyarországon készültek fel a merényletre. Az elkövetők egy részét börtönbüntetésre ítélték Jugoszláviában, a legtöbb összeesküvő megúszta a felelősségre vonást.