Szerző: Szabó Klára

Januárban végre nálunk is bemutatták a Báthory - A legenda másik arca című filmet, amely a három részre szakadt Magyarország embertelen viszonyairól, a nap 24 órájában vért ontó hős vitézekről, török hódítókról, a jobb napokon Bécsben bálozó, konspiráló főurakról számol be, de a fő szál egy hús-vér nő életútján, házasságán, szerelmén és végül bukásán vezeti végig a nézőket.

A film komoly történész háttér bevonásával készült, és amint ezt az alcím is sugallja, merőben új szemszögből ábrázolja az eseményeket. Míg a regények, drámák és filmek korábban kivétel nélkül a gyilkos Báthory képét éltették, rendszerint megtoldva a történetet egy-egy újabb borzalommal, addig Juraj Jakubisko szlovák rendező éppen ellenkezőleg, az évszázadok alatt formálódott mítosz mögé próbált betekinteni a legújabb történeti munkák és elméletek segítségével, a réseket pedig fantáziáját szabadon engedve igyekezett betömni. A történelmi hitelesség szempontjából valóban a nyomába sem ér például Julie Delpy 2009-es, A grófnő című alkotása, amely szintén Báthory Erzsébet történetét dolgozza fel, ám láthatóan megfelelő szakmai konzultáció és alapos utánajárás nélkül.

A mítosz
Julie Delpy kiáll a vérben fürdő, végtelenül hiú és kegyetlen várúrnő alakja mellett. Azt az évszázadokon keresztül népszerű sémát követi, mely szerint Báthory Erzsébet az öregedéstől és szépségének elmúlásától való rettenetes félelmében vetemedett ártatlan lányok vérének kiontására. Az ismert történet szerint amikor a grófnő haját fésülködőnője egy ízben véletlenül meghúzta, ő éktelen haragra gerjedt, és olyan erővel ütötte arcon a leányt, hogy annak kiserkent a vére, mely az úrnő kezére cseppent. Mikor Erzsébet a vért letörölte, úgy tűnt neki, hogy a bőre szebb és fiatalosabb lett, s ezen a napon fogant meg elméjében az a gondolat, miszerint hajadonok vére lehet az ellenszere megfakult szépségének. Így esett áldozatul a hiúságának mintegy 600 ártatlan leány az asszony. Ez a vád - melyet aztán későbbi íróink is adaptáltak, megjelent ponyván és természetesen megihlette a fantáziadús filmrendezőket - a korabeli jegyzőkönyvekben nem szerepel. Elsőként 1729-ben, tehát több mint száz év elteltével találkozunk vele Turóczi László jezsuita szerzetes írásában, ám ennek későbbi, 1768-as, Katona István által megjelentetett kiadása már mellőzi ezt az epizódot, mert nyilvánvalóan túl abszurdnak találta az esetet ahhoz, hogy egy komoly történeti munkában megjelenjen. Azonban már ez is elég volt, hogy világhódító útjára induljon a mítosz a vérben mosdó grófnéról, s a német íróktól kezdve a franciákon át egészen angol nyelvterületig jusson, ahol még az oly népszerű Drakulával is előszeretettel hozták összefüggésbe. Raymond T. McNally egyenesen azt állítja, hogy a Drakula-históriának azt az elemét, miszerint a gróf embervérből nyeri fiatalságát, eredetileg Báthory Erzsébet történetéből kölcsönözték. A vérimádó sorozatgyilkos alakját Thony Thorn 1997-es munkája már elveti és a Lucrezia Borgia, Gilles de Rais vagy Vlad Tepes körüli eltúlzott rágalomhadjárattal hozza összefüggésbe.

De ha már megszületett a hiúságtól eszét vesztett, gyilkos asszony képzete, akkor magyarázat is szükségeltetett, vajon kinek a kedvéért igyekezett az úrnő ilyen kétségbeesetten fiatalnak és szépnek látszani. Egyes magyarázatok szerint a férj kedvéért, de egy 1857-es ponyva szerint Báthory Erzsébet mély, ám viszonzatlan szerelmet táplált Thurzó nádor iránt, akit ördögi praktikáival próbált minduntalan magába bolondítani, ám az erényes nádor nem adta be a derekát, és sosem időzött Nádasdyné udvarában túl soká. Végül Thurzó megtudta, mit művel az asszony a csejtei vár falai között, és rendet tett. Báthory Erzsébetet bezáratta, cinkosait kivégeztette. Így győzedelmeskedett a jó a gonosz felett, avagy egy hivatalhű államférfi a női hiúság felett. Juraj Jakubisko filmjében azonban a nádor is egészen új megvilágításban szerepel.

A szlovák rendezésű film ugyanis szakít a hagyományos állásponttal, és nem táplálja tovább a közkeletű mítoszt, hanem a legújabb történészi vélemények figyelembevételével akar igazságot szolgáltatni Báthory Erzsébetnek azokon a pontokon, ahol az szükséges. Tulajdonképpen felmenti a grófnőt a legsúlyosabb vádak alól, így a vérben fürdés és a tömeges gyilkolás alól, hiszen az egész történetet a nádori összeesküvés fonalára fűzi fel, ám az események végig az illúzió és a valóság határán inognak, jelezve, hogy a filmben szereplő nő gyakran maga sem tudja, mi a valóság, és mi az, ami csupán a képzelet szüleménye. Hogyan is tudhatná akkor az udvartartás és pláne a mozi nézőközönsége? És valóban, honnan is tudhatnánk? Sajnálatosan máig nem ismeretes megbízható forrás, mely Báthory Erzsébet ügyét végre-valahára rendbe tehetné, s egyszer és mindenkorra tisztázná a hírekre éhes közönség előtt, hogy mi is történt valójában. Most akkor bűnös vagy áldozat? Tényleg szadista gyilkos volt, vagy a nagyhatalmi politika, esetleg egy kapzsi nádor célpontja - amire szintén nem maradt fenn semmilyen adat. Történészi vélemények állnak egymással szöges ellentétben, és hiába vonják be a vizsgálódásba a tudománynak olyan egyéb területeit, mint például a grafológia vagy a jogtudomány, az eredmény egyik esetben sem meggyőző. Annyit elmondhatunk, hogy a mai kutatás általában már nem áll ki Báthory Erzsébet bűnössége mellett. Ha el is fogadja, hogy az asszony a szolgáit különös kegyetlenséggel bántalmazta, azt a kor általánosan elfogadott, embertelen büntetési szokásaival indokolja, de van, aki egyenesen gyógyító szándékot feltételez a kínzási módszerek mögött. Hogy kiderüljön, mi is történt valójában a Csejte várában "megfogatott" asszony udvarában, ahhoz meggyőző dokumentumoknak kellene előkerülniük. Ezek hiányában nem csak íróink, költőink, filmrendezőink, de történészeink is csupán találgathatnak, mi bújik meg a Báthory Erzsébetet övező híresztelések mögött.

A vádak igazságmagvára tehát csak következtethetünk, de a mítoszt nagyító alá vehetjük, hiszen számos eleme későbbi hozzáköltés. Így a vérrel történő kozmetikázás vagy a vámpírokkal való kapcsolat, amire egyébként a filmben is van utalás. Noha olyan vád nem szerepel a korabeli iratokban, hogy Báthory Erzsébet vámpír lett volna és a film is hoz egy szövevényes, de racionális magyarázatot az egyik holttesten talált fognyomokra vonatkozóan, nyílván ezt a motívumot sem lehetett teljesen kihagyni, hiszen a nyugati közönség elsősorban úgy ismeri Báthory Erzsébetet, mint Drakula gróf női megtestesülését. A mítoszhoz azonban ez is hozzátartozik. Kezdődik az egész azzal, hogy a 17. század elején egy tehetős özvegyet várába záratnak, mert szolgálóit négy segítőjével kegyetlenül megkínozta és megölte, puszta élvezetből. A vádak között szerepel a bűbájosság, de a kannibalizmus is, amit aztán érdekes módon a későbbi feldolgozások nem lovagoltak meg. Az áldozatok számát eltérően adják meg a kihallgatott tanúk, de a legvadabb beszámolók egészen 300 főig elmennek. Majd több mint száz év múlva szárnyra kap a hiú grófnő legendája, aki nem a kínzás öröméért, hanem az ártatlan vérért oltatta ki 600(!) leány életét, így őrizve meg üde, fiatalos szépségét. Ez a történet aztán makacsul tartja magát, mígnem a huszadik század már nem finomkodik a vádakat illetően, és Csejte egykori várúrnője mint női Drakula és leszbikus orgiák szereplője jelenik meg előttünk. Majd kezdetben csak a magyar, aztán a külföldi munkákban is hangot kap a túlzó vádakkal szembeni józan ítélet, mígnem eljutunk a koncepció áldozatává vált, önmagát egyedül megvédeni képtelen asszonyig, vagyis a teljes rehabilitációig. Nézzük meg, hogyan interpretálta ezt a rehabilitációt a vásznon Juraj Jakubisko!

A férj
A film három nagyobb egységből áll és időrendben aszerint halad, hogy éppen mely személy gyakorolta a legnagyobb hatást Báthory Erzsébet életére, illetve milyen szerepe volt az asszonyt ért vádakban. Ennek megfelelően az első rész Nádasdy Ferenchez kapcsolódik. Frigyükről annyit lehet tudni, hogy a szülők korábbi megállapodása révén köttetett 1575-ben, amikor Erzsébet 15 éves volt. A filmben is gyakran elhangzik az a mondat, hogy a házasság nem szerelem, hanem kötelesség, amivel valószínűleg mindkét fél tisztában volt. Ennek ellenére nincs adat arra vonatkozóan, hogy házasságuk boldogtalan lett volna, pláne hogy az ebből fakadó "szexuális kielégítetlenség" okozta volna a feleség aberráltságát, ahogyan azt egy 1985-ös monográfia állítja.

A film összességében jól adja vissza mindazt, amit a házasságukról tudunk, és azt is, amit csak a fantáziánk segítségével képzelhetünk bele. A levelek alapján nem következtethetünk arra, hogy rossz volt kettejük viszonya, hiszen Nádasdyné ezekben "szerelmes uramnak" szólítja férjét, bár igaz, hogy az ellenkezőjét sem bizonyítja, mivel a korban ez volt a szokásos megszólítási formula. Gyermekeik közül hárman élték meg a felnőttkort, Anna, Katalin és Pál, de 1598-ban született egy András nevű fiú, aki ötéves korában meghalt. Tehát Erzsébet még a harmincas évei végén is élt nemi életet a férjével, ami megint csak ellentmond a kielégítetlenségből eredő lelki torzulásnak. A filmvásznon a házastársak úgy jelennek meg, mint egymást alapvetően tisztelő, szerető felek, s nincs rá semmi okunk, hogy ennek ellenkezőjét feltételezzük. Nádasdy Ferenc kortársainál ambiciózusabb, tehetségesebb hadvezér, akit azonban a hadszíntér és az állandó öldöklés megmételyez, s a feszültséget a csaták utáni tivornyákban és szolgálólányok hajhászásában vezeti le. A fekete bég egy-egy ilyen megnyilvánulását a folyamatos háborúzás hatásának tulajdonítja a film, s habár ilyen adatok nem maradtak fent Nádasdy Ferencről, a háborús káosz, a népek egymás ellen való uszítása által kiváltott általános kegyetlenség attól még jól átérződik. A rendező azonban tovább visziezt a gondolatot, s a férj hűtlensége és hitvesének elhanyagolása lesz a kiváltó ok, amiért Erzsébet megkorbácsoltatja szolgálólányait. Míg a férjből a háború, a feleségéből a magány és a féltékenység hozza ki először a kegyetlenséget, így magyarázza a film a szolgálólányok tömeges bántalmazását, amely a vádakban is szerepel. Ám szintén a féltékenység lesz az oka annak, hogy az egyik lány kezét megégeti, mert az azt állítja, hogy az úrnő szeretőjével akartak elszökni az udvartól. Ez az egyik legtipikusabb vád a jegyzőkönyvekben. Az egyik tanú így vall: "gyakran megfordult az özvegy Nádasdy úrnő udvarában, és ott látott kegyetlenül meggyötört és megkínzott szüzeket, különösen a kezük és ujjperceik voltak megégetve". A szolgálók megbüntetése azonban az uraknak előjoga, s a büntetés ezen formája szintén elterjedt volt ebben a korban. Ami az asszony hűtlenségét illeti, arra valóban van két utalás a jegyzőkönyvekben, de Nagy László is elismeri, hogy még ha hitelt is adunk ezeknek a vádaknak, az nem jelenti azt, hogy Nádasdy Ferenc is tudott a dologról, egyébként meg a három évtizedes házasság alatt két félrelépés - "tekintetbe véve a férj gyakori, hosszú távollétét" - még nem bizonyítja a házasság boldogtalanságát.

A boszorkány
A második rész központi alakja, akinek aztán kulcsszerepe lesz a Nádasdyné körül kialakult mendemondákban, a boszorkány Darvúlia. A filmben Erzsébet környezete kuruzslással és boszorkánysággal vádolja az asszonyt, sőt többször kérik a grófnét, hogy szabaduljon meg tőle, mert jelenléte rossz hírét kelti nemcsak a környéken, de a királyi udvarnál is. Pedig a gyógyfüvekkel és főzetekkel machináló asszony menti meg Erzsébetet életét a mérgezés után, és rejtélyes összetételű italaival úrnője egészségét próbálja megőrizni, nem pedig ártani neki. A film szerint aztán tragikus véget ér a pályafutása, a nádor tömlöcébe kerül és ott is hal meg.

Darvulia, a forrásokban Darbúlia vagy Darvolia Anna valós személy volt, Nádasdyné udvarában tevékenykedett, akárcsak négy bűntársa, akiket a Báthory Erzsébet elleni vizsgálat során kihallgattak, majd közülük hármat ki is végeztek. Ám amikor a nyomozást folytatták, Darvulia már nem élt. A filmben azért kap ilyen kitüntetett szerepet, mert a jegyzőkönyv szerint ő volt az, akitől Nádasdyné a kegyetlenségeket és a kínzásokat tanulta. Fickó János így vall róla: "oztán mikor Darbúlia Anna asszony odajött, az kezdte ölni az leányokat. És az asszony azután kegyetlenebb lött." Jó Ilona szintén neki tulajdonítja a borzalmakat: "az Darvolia asszony tanétotta az asszonyt minden kegyetlenségre."

Nem lehet tudni, hogy vajon csak azért nevezik-e meg a tortúrával kiszedett vallomásokban Darvuliát a kínzások elindítójának, mert akkor már halott volt, így nem árthattak neki, vagy mert tényleg ekkora szerepe volt bennük, de az biztos, hogy a szolgálók egyértelműen őt vádolják a legtöbb kegyetlenséggel. Jó Ilona állítása szerint "maga is megverte az leányokat, mikor parancsolta az asszony. De legfőkébben az Darbúlia kénzotta, hideg vízben állatta, egész éjszaka verte, föröztette."

A legújabb kutatások helyenként egészen új nézőpontból közelítenek a Nádasdyné udvarában lezajlott eseményekhez. Ismeretes, hogy a korszakban a földesúr asszonyoknak kötelességük volt, hogy gondoskodjanak háznépük és az uradalom betegeiről. Mivel a hivatalos orvoslás akkoriban még nem volt elterjedt, hagyományos gyógyító eljárásokkal kezelték a betegeket, nemritkán füvesasszonyok segítségével. A főúri központok elengedhetetlen tartozéka volt a házi patika, csakúgy, mint a különböző gyógyító vagy füveskönyvek. Egyes nemes asszonyok pedig maguk is kifejezetten jól értettek a gyógyítás mesterségéhez, a legismertebb közülük Bethlen Kata volt, aki vegyítette a házi praktikákat a tudományos orvoslás eredményeivel, és maga is neves gyógyító hírében állt.

Bár adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy Báthory Erzsébet udvarában effajta orvoslás működött volna, az általános gyakorlatból kiindulva jut Szádeczky-Kardoss Irma olyan következtetésre, miszerint Báthory Erzsébet és szolgálónői is valószínűleg efféle tevékenységet folytattak a vár falai között. A vallomásokban szereplő enyhébb kínzásnemek, mint a hideg vízben fürösztés, a csalánban hengergetés, a koplaltatás, sőt még a gyertyával való sütögetés mögött is hagyományos gyógyítóeljárást feltételez. "Bármilyen bizarr is a gondolat, tény azonban, hogy ezek a kínzásnemek a gyógyítás relációjában gyógymódnak is tekinthetők…"

Juraj Jakubisko nemcsak számításba veszi ezt a lehetőséget, hanem el is játszik a gondolattal, milyen lehetett egy felvilágosult, gazdag reneszánsz úrnő udvara, ahol hozzáértő asszonyi kezek gondoskodtak a sebesültekről és a betegekről, illetve milyen lehetett ennek a falakon kívüli megítélése, hiszen a gyógyfüveket ismerő asszonyokat gyakran illették a boszorkányság vádjával. Ebbe a gondolatmenetbe illesztve feltételezi Szádeczky, hogy az az elkülönített helyiség, amelyet állítólag a leányok kínzására tartottak fenn, valójában nem kínzókamra volt, hanem amolyan "házi ispotály", s a filmben is úgy jelenik meg, mint Báthory Erzsébet "magánkórháza".

A nádor
A harmadik és egyben utolsó személy, aki végzetes hatással volt Nádasdyné sorsának alakulására, Thurzó György nádor. Az ő alakja kulcsfontosságú az ügyben, hiszen ő kezdeményezte a vizsgálat megindítását Báthory Erzsébet ellen már 1610 márciusában, és ő volt az, aki az asszony két vejével a kínzások közepette "tetten érte" 1610. december 29-én Csejtén. Levele szerint "mikor az csejtei kastélba mentek volna be arra rendelt embereink és szolgáink, akkor is egy leánt halva találtanak az háznál, és második az sok sebek és kínzások miatt halálán volt. Azonképpen egy asszonyember is kínozva és sebesedve ült, a többi erős fogságban, az kiket jövendő kínzásra tart az átkozott asszony." Ennek következtében került sor a gyors eljárásra, vagyis Nádasdyné négy legbelsőbb szolgájának kivallatására, melyre a tortúra módszereivel is "rásegítettek" a nyomozásban részt vevő illetékesek.

A vallomások alapján megszületett az ítélet: Jó Ilona és Szentes Dorottya mint fő bűnrészesek, miután a hóhér ujjaikat vasfogóval kitépte, máglyára küldettek. Újváry Jánosnak, más néven Fickónak a fejét vették, tekintettel fiatal életkorára és a bűnesetekben való csekélyebb szerepére. Benicky Katalint pedig börtönbe záratták mindaddig , amíg ügyében valami biztosabb adatra nem derül fény. A tulajdonképpeni vádlottat, vagyis Báthory Erzsébetet "Csejte várában töltendő örökös fogságra" ítélték. A nádor ítéletlevele 1611. január 7-én kelt. Azoknak a fejében, akik a későbbiekben foglalkoztak az esettel, elkerülhetetlenül felmerült a kérdés, hogy vajon a nádor mért nem folytatott le törvényes eljárást, mért nem indult per, ahol az özvegy az őt ért vádakkal szemben megvédhette volna magát?

Érdekes megnézni, hogy a Báthory Erzsébettel foglalkozó irodalom hogyan értékeli a nádornak a történetben játszott szerepét, mert akárcsak a főszereplő, úgy a nádor alakja is annak megfelelően formálódik, hogy éppen miként magyarázzák az esetet. Így a korábbi munkák, melyek készpénznek vették Báthory Erzsébet bűnösségét, Thurzó Györgyről általában csak annyit jegyeztek le, hogy ő kerítette kézre az "átkozott asszonyt". Kivételt képez Kubinyi Miklós életrajzi bevezetője Thurzó Györgyről a nádor leveleit megjelentető munkájában. Kubinyi úgy festi le a nádort, mint kötelességtudó államférfit, aki először hitelt sem ad a Nádasdynét ért vádaknak, de maga akar utánajárni a dolognak, így éri tetten a kegyetlen nőt kastélyában, ahol szolgálólányait kínozza. Tehát a nádor pusztán a kötelességét teljesítette, amikor az asszonyt és cinkosait elfogatta. Arról, hogy miért mellőzte a törvényes eljárást, amit utólag egyébként maga a király is sürgetett, Kubinyi Miklós úgy vélekedik, hogy a tekintélyes családtagokra és a hős Nádasdy Ferenc emlékére való tekintettel kímélte meg Thurzó Báthory Erzsébetet a törvényes ítélettől, amely sokkal nagyobb port kavart volna. "Ez lebeghetett a nádor szemei előtt, midőn ő maga, szemben a király személyes kívánságával, az általa kimondott ítélet helybenhagyását szorgalmazá."

Későbbi munkák megkérdőjelezik a nádornak ezt a nagyvonalú gesztusát, és politikai, illetve anyagi indokokat sejtenek mögötte. Hetyéssy István Igazságot Báthory Erzsébetnek című munkájában a család tagjait teszi felelőssé, akik inkább ily módon tették ártalmatlanná az özvegyet, nehogy átálljon az erdélyi fejedelem, Báthory Gábor oldalára, amiért viszont már vagyonelkobzás járt volna. Szádeczky-Kardoss Irma mint jogtudós egyenesen koncepciós pernek tartja az esetet, és a közelmúltban zajlott koncepciós eljárások gyakorlatával való párhuzamra hívja fel a figyelmet. ő maga egy Thurzó György vezette összeesküvést sejt az ügy mögött. Szerinte a nádort a vagyonszerzésen kívül a Báthory család lejáratásának vágya késztette az özvegy elleni támadásra. Oldalakon keresztül ecseteli a nádor harácsoló szándékát, aki szomszédaitól, özvegyen maradt asszonyoktól igyekszik kicsikarni újabb és újabb területeket, s valószínűleg ez inspirálhatta a Nádasdyné elleni eljárás megindítására is. Erre a vádra azonban, amely a filmben is nagy hangsúlyt kap, nincs semmi adat, semmi forrás. Az már csak hab a tortán, hogy Julie Delpynél Báthory Erzsébet minden vagyona Thurzó nádorra száll, holott javait gyermekei között osztották szét. A kapzsi nádor alakja, úgy tűnik, nagyon népszerű lett manapság. Tegyük hozzá azonban, hogy nem minden ok nélkül, hiszen ha csak Báthory Annára gondolunk, akinek birtokaira Bethlen Gábor sorozatos perek indításával tette rá a kezét, rögtön felmerül a gyanú. Ez esetben viszont nem került sor a javak átadására. De hát akkor mivel magyarázható a nádor akciója? Miért indított nyomozást az özvegyasszony ellen? Ezen a ponton a történeti vizsgálódás helyét átveszi a művészi szabadság, és magyarázatot ad a kérdésre: Thurzó György szerelmes volt a szépséges Báthory Erzsébetbe. Szerelme azonban elutasításra talált a rangban annyira felette álló hölgynél, aki egész életében mélységesen megvetette őt. Ez a megvetés és az elutasítás annyira sértette, hogy elfogadta felesége segítségét az özvegy elleni összeesküvésben. Ez tehát a nádor indítéka, a birtokszerzés mellett természetesen. Íme a romantikus tragédia.

Érdekes, hogy a 19. században, amikor még a történészek sem vonták kétségbe a Báthory Erzsébet ellen felhozott borzasztó vádakat, a korban oly nagy népszerűségnek örvendő ponyva az asszonynak a nádor iránt táplált viszonzatlan szerelmével magyarázta az eseményeket. A 21. században, mikor úgy tűnik, a szakmabeliek kihátráltak a hagyományos nézet mögül és egészen új lehetőségeket vetnek fel az ügyet illetően, a korunkban oly közkedvelt mozi is lépést tart a fejleményekkel: természetesen nem marad el a szerelmi csavar, ez esetben Thurzónak tulajdonítva viszonzatlan szerelemet és őt vádolva a tragédia előidézésével.

Így ér hát véget Báthory Erzsébet története jelen pillanatban. Sikerült-e felmenteni őt? Én azt hiszem, hogy - minden próbálkozás, minden új szempont és új érvelés ellenére - amíg nem kerülnek elő eddig ismeretlen adatok, addig mi is csak találgathatunk. Letehetjük a voksunkat egy-egy történész véleménye mellett, hagyatkozhatunk irodalmi, esetleg filmes ismereteinkre, vagy saját fantáziánkra is bízhatjuk magunkat. Szerintem nem az az igazán izgalmas, hogy mi történt valójában Báthory Erzsébet udvarában - amit valószínűleg soha nem is fogunk megtudni -, hanem az, ahogyan a történet bejárta a világot. Átesett különböző kulturális és tudományos megközelítési módokon, eltérő korok, eltérő hagyománnyal bíró nemzetek értelmezésén. Hogy melyik Báthory-képet fogadjuk el, az a mi döntésünk, de úgy gondolom, hogy akárcsak a szavak, úgy a nevek is makacsul hordozzák az évszázadokon át hozzájuk tapadt jelentéseket, és Báthory Erzsébet neve örökre a vérben fürdő várúrnő képét fogja felidézni.

Ki volt Thurzó György?
Thurzó Ferenc árva megyei főispán és Zrínyi Katalin gyermekeként látta meg a napvilágot 1567-ben. Apját viszonylag korán, már hétéves korában elvesztette. Ezután anyja, a szigetvári hős leánya, majd mostohaapja, Forgách Imre viselték a gondját. Törvényes gyámja, Thurzó Szaniszló nem nézte jó szemmel anyja második házasságát, s a köztük támadt feszültség hatására végül Zrínyi Katalin panaszt tett az udvarnál, a vagyon hűtlen kezelésével vádolva Thurzó Szaniszlót, mire az lemondott a gyámságról. Thurzó György és öröklött javai így nagykorúságáig a királyi kamara kezelésébe kerültek.

Az ifjú Thurzó egy évet töltött Ernő főherceg udvarában, ahol szoros kapcsolat szövődött közte és a Habsburg-dinasztia között. Anyjának 1585-ben bekövetkezett halála után azonban hazatért és átvette a birtokok igazgatását. Kinevezték Árva megye főispánjává, és mostohaapja kívánságára feleségül vette annak unokahúgát, Forgách Zsófiát. Házasságukból két leány született, de az asszony a második gyermek világra hozatala után nem sokkal meghalt. Második felesége Czobor Erzsébet lett, akitől egy fia született. Pálffy Miklós, Zrínyi György és Nádasdy Ferenc oldalán ő is bekapcsolódott a török elleni küzdelembe. Buzgó lutheránusként is végig hű maradt a Habsburg-házhoz, a Bocskai szabadságharc idején ő közvetített a két fél között. Nagy szerepe volt a bécsi béke megkötésében, s az osztrák protestáns rendek lecsendesítése is az ő közbenjárásával történt. A bécsi udvar iránti hűségéért grófi címmel jutalmazták, és örökletes birtokadományként övé lett Árva vára a hozzá tartozó uradalommal. 1609-ben nyerte el a nádori tisztséget, melyet 1616-ban bekövetkezett haláláig viselt. Egész életében kiállt a protestáns vallás védelmében. Támogatása révén számos felvidéki diák folytathatta tanulmányait a wittenbergi egyetemen, ezenkívül több lutheránus gyülekezet és templom alapítása is köthető a nevéhez. Pártolta mind a külföldi, mind a hazai irodalmat, bicsei könyvtárának gazdagsága példaértékkel bírt.

Özvegyek a hatalom célpontjában
Köztudott, hogy a boszorkányperek vádlottjai leggyakrabban a gyengébbik nem köréből kerültek ki. Természetesen férfiakat is küldtek máglyára bűbájosság vádjával, de az esetek döntő többségében a nőknek volt e téren félnivalójuk. Emellett feltűnő, hogy a rágalmak tipikus céltáblái sok esetben özvegyasszonyok voltak.

Egy özvegy több szempontból is alkalmas vádlott lehetett. Egyrészt a közösség oldaláról ha megmagyarázhatatlan ügyben kellett bűnbakot keresni, az özvegy mint magányos, idősebb asszony eleve gyanúsabbnak tűnhetett, másrészt a hivatalos eljárás szemszögéből egy társadalmi helyzetében megrendült, egyedülálló nő az őt ért vádakkal szemben többszörösen kiszolgáltatott.

A boszorkányperek, noha kiugróan magas számokról nem beszélhetünk, a nemes asszonyokat sem kímélték. A magyar történelemben a leghíresebb perek, melyeket főrangú személyek ellen indítottak, Bethlen Gábor uralkodásához köthetők. A Török Kata, Iffju Kata és Báthory Anna elleni rágalomhadjárat közös jellemzője, hogy mindhárom asszony kapcsolatban állt a korábbi erdélyi fejedelemmel, Báthory Gáborral, illetve hogy mindhárman tekintélyes vagyonnal rendelkeztek. Ezenkívül mind Török Kata, mind Iffjú Kata özvegyi sorban éltek, s noha Báthory Anna férjnél volt, Jósika Zsigmond Bethlen Gáborral való szembefordulása után Magyarországra menekült, s házasságukat érvénytelennek tekintette a fejedelem. A három asszony ellen folytatott per valószínűsített indítéka a birtokszerzés és a Báthory család lejáratása volt.

Van még egy ismert eset, amely ebbe a sorozatba illik, és amelyet előszeretettel hoznak összefüggésbe a Báthory Erzsébet-üggyel. Ez a Listius Anna Rozina elleni per, amely 1637-ben zajlott, és amelynek fő vádpontjai szintén a szolgálók brutális, esetenként halálig tartó bántalmazását, ezenkívül a bűbájosságot említik, azonban itt azt is rásütik a vádlottra, hogy egyenesen ő a boszorkányok királya. Csak megjegyzésképp, Listius Anna Rozina szintén az özvegyek népes táborát gazdagította.

Ha figyelembe vesszük ezeket a körülményeket, láthatjuk, hogy a korban nem lehetett túl biztonságos a helyzete egy özvegyasszonynak, még akkor sem, ha történetesen egy olyan tekintélyes család sarja volt, mint a Báthory família.

Irodalom
Hetyéssy István: Igazságot Báthory Erzsébetnek. OSZK Kézirattár
Kubinyi Miklós: Bethlenfali gróf Thurzó György levelei feleségéhez czoborszentmihályi Czobor Erzsébethez. Budapest. I-II. kötet
Nagy László: Az erős fekete bég, Nádasdy Ferenc.
Zrínyi Katonai Kiadó, Debrecen, 1987 
Péter Katalin: A csejtei várúrnő. Helikon Kiadó, Budapest, 1985 
Raymond T. McNally: Dracula was a woman. In search of the Blood Countess of Transylvania. London
R. Várkonyi Ágnes: Közgyógyítás és boszorkányhit: Mária Terézia boszorkánypereket beszüntető törvényének újragondolásához. Ethnographia 1990. 3-4 sz.
Szádeczky-Kardoss Irma: Báthory Erzsébet igazsága. A koncepció jelei Báthory Erzsébet ügyében. Nesztor, Budapest, 1993 
Tony Thorn: Countess Dracula. The life and times of the Blood Countess, Elisabeth Báthory. London, 1997 
Turóczi László: Ungaria suis cum regibus compendio data. Tyrnavieni, 1729