Francois Mitterrand, akit a világ akkor ismert meg, amikor 1981-ben a francia Ötödik Köztársaság az első szocialista elnöke lett, hosszú politikai utat tett meg az Elyséé-palotáig.

1916-ban született jómódú, katolikus családba. Már a harmincas években bekapcsolódott a politikába mint jobboldali aktivista és újságíró. Egyetemi évei alatt a külföldi diákok ellen agitált, és szélsőséges jobboldali szervezetek tagja volt.A fiatal jogász hamar a fronton találta magát, és 1940-ben sebesülten német hadifogságba esett, ahonnan 1941-ben hazaszökött Franciaországba. A Pétain marsall vezette kollaboráns, jobboldali rendszer közhivatalnoka lett, kormánymegbízottként a hadifoglyok szervezetében volt funkcionárius. Bizalmasa volt Gabriel Jeantet-nak, Pétain jobbkezének. 1943-ban megkapta a Vichy-rendszer egyik legnagyobb kitüntetését a Francisque Érdemrendet. Közös fotó is készült róla és Pétainről. 1943-ban szembefordult az időközben egész Franciországot megszálló nácikkal, és a francia ellenállás számára hamis iratokat állított ki. Aktívan kereste a kapcsolatot De Gaulle-hoz, ezért még rövid időre Angliába és Észak-Afrikába is szökött, de a Szabad Francia Kormány vezetője elutasítóan fogadta őt, személyes konfliktusuk ekkor kezdődött. Mitterrand 1944-ben részt vett Párizs fegyveres felszabadításában, 1946-ban pedig baloldali pártok jelöltjeként jutott be a törvényhozásba. Végleg lehorgonyzott a francia baloldalon.