Szerző: Vincze Károly

A német-szovjet háború kitörésének 70. évfordulója jó alkalmat kínál a Nagy Háború ritkán tárgyalt eseményeinek részletesebb megvilágítására. A háború bizonyos részletei az elmúlt évtizedek során publikált (főként szovjet és hazai) irodalmában kevésbé valósághű, vagy semmilyen említést sem kaptak; a pártos történetírás vagy az elhallgatás sorsára jutottak. Ilyen részlet volt az 1941. októberi esemény, az ostromlott Moszkva életének, lakóinak helyzete, viselkedése.

A világháború befejezése után megjelent memoárok, történetírások, tankönyvek jórészt sematikusan, heroizáló módon említik a moszkvai eseményeket. Az érdeklődő olvasó, ha ennek az időszaknak, az ostromlott Moszkva lakosságának viselkedésére a közállapotokra kíváncsi, az ehhez hasonló leírásokkal találkozik: "A szovjet főváros bátran szembenézett a veszéllyel. A KB és a moszkvai Pártbizottság lángoló felhívását minden moszkvai, valamennyi szovjet ember megértette. E felhívások mély visszhangra találtak a szívekben." (Zsukov)

VASZILEVSZKIJ (a későbbi marsall), aki 1941 októberében a fővárosban tartózkodott, 542 oldalt kitevő memoárjában mindössze pár sort szentel az akkori fővárosi állapotoknak: "A feszültség óráról órára fokozódott. Gyakoribbá váltak a légitámadások. Az SzK(b)P  Központi Bizottsága és a szovjet kormány azonban folytatta az erők összpontosítását […] a főváros lakói napokon át nem hagyták el üzemeiket, szünet nélkül dolgoztak […] ezek voltak a moszkvaiak felbecsülhetetlen értékű hozzájárulásai a város védelméhez." (VASZILEVSZKIJ) RÁNKY 1973-ban így írt könyvében: "A város arculata komoly volt… a lakosságba újabb bizalmat öntött a megszilárduló ellenállás."

Másutt csak egy mondat utal a moszkvai helyzetre: "Megint mások úgy tudják, hogy [Sztálin] éppen személyes példájával állította meg a menekülők áradatát." (BÉLÁDI T. - KRAUSZ T.) (Itt azért az NKVD szerepéről se feledkezzünk meg…)

Az említett szerzőknél jóval részletesebb képet ad a városban uralkodó zűrzavaros helyzetről. SIMON S. MONTEFIORE, ALEXANDER WERTH vagy néhány hazai szerző (SZABI P. - SZÁMVÉBER N., UNGVÁRY K., VIDA L.). A moszkvai események, az addigi fővárosi élet a hadi helyzet rosszabbodása miatt alapvetően megváltozott.

Október 3-án GUDERIAN páncélos egységei bevették Orjolt, 665 ezer orosz katonát zártak gyűrűbe a német erők. A főváros védelmében csaknem 20 km-es rés keletkezett. Október 5-én jelentették SZTÁLINNAK, hogy a fővárosba vezető főúton tankok hosszú oszlopai tartanak Moszkva felé, s támadás készül Mozsajszk, "Moszkva kapuja" ellen. E pillanatban a fővárost mindössze 90 ezer reguláris hadsereg védte, NKVD-s egységekkel kiegészítve. A németek néhány nap múlva már csak 30 km-re voltak Moszkvától, a főváros eleste reális veszélyt jelentett. Ádáz csata után 18-án elesett Mozsajszk, a hír futótűzként terjedt el a városban. Kitört a pánik, MOLOTOV bejelentette, hogy a kormány és a pártvezetőség elhagyja Moszkvát, és Kujbisevbe menekül.

A hírre "lumpen elemek feltörték az első élelmiszer-raktárakat Szadovkaján, majd megindult a szabad rablás" (SZAMSZONOV) A "sztálini rend" a városban felbomlott. Az utcákat menekülők leptél el, akiket banditák csoportjai zaklattak. Az üzleteket teljesen kifosztották, az üresen maradt épületeket, lakásokat kirabolták. "Máglyák füstje borította a várost, a hivatalok dolgozói papírokat égettek. A félig elhagyott Kremlt elsötétítették és álcázták. A folyóra néző falakra óriási vásznakat húztak, melyekre házsorok homlokzatait festették, egy valódi Potemkinfalut alkottak" - írja SIMON S. MONTEFIORE.

A gyárakban lázongások törtek ki, mert a munkások nem tudtak bejutni, amióta 1200 üzemet és gyárat, köztük a Kremlt, a Bolsoj színházat és Moszkva tizenhét hídját is aláaknázták. Közben a Luftwaffe folyamatosan bombázta a várost, a Kremlt és környékét is több bombatalálat érte. A metro nem járt, a pékségek zárva tartottak. Csavargók és tolvajok járkáltak az utcákon, még a Kremllel szemben lévő brit nagykövetséget is kifosztották, az őrség elmenekült. "Az utcák tele voltak dezertőrökkel, menekülőkkel akik taligán tolták szerzeményeiket, ingóságaikat." (SIMON S. MONTEFIORE)

Ezen a helyzeten az október 19-én elrendelt döntés, az ostromállapot kihirdetése, valamint SZTÁLIN döntése a városban maradásáról - bár ezt többen, így például R. MEDVEGYEV, vitatják - hozott változást. Az NKVD is aktivizálódott, melyet rászabadítottak a városra; tömegével lőtték agyon a katonaszökevényeket, még a házfelügyelőket sem kímélték, akik elhagyták a már üres lakásokat.

A hadi helyzetben a hónap végére a hátországból megérkező seregek hoztak változást. A város védelmére visszarendelt ZSUKOV rendezte a sorokat, s a német támadást megállították. ("December 5-én a német 3. és 4. páncélos hadseregek egységei nagy félkörben álltak Moszkva körül, mintegy 16 km-re Moszkvától. A temető templomtornyából VEIL altábornagy távcsövén figyelhette a főváros utcáinak forgalmát. Mindez szinte kézzel fogható volt - elérni mégsem sikerült…" (VIDA L.) Moszkva megmenekült.

A történelmet a győztesek írják - tartja a mondás. Ez a tétel azonban nem zárhatja ki az objektivitást. Semmiképp sem csökkenti a Moszkvát védők hősiességét, a harcolók önfeláldozását az ostrom alatt a városban eluralkodott helyzet tárgyilagos, őszinte bemutatása. A háború borzalmai - keleten és nyugaton egyaránt - felszínre hozzák a hősiesség mellett emberi gyengeségeinket, gyarlóságainkat is. Ezek elhallgatása, a tények hazug szólamokkal történő helyettesítése a megtörténteken mit sem változtat. A események bemutatásánál nem árt F. Braudel ajánlását követni: "a legtávolságtartóbb megfigyelőként kell viselkednünk, egyfajta személyes csöndre kell törekedni." Az objektív történelemszemlélet ezt követeli.  | Dr. Vincze Károly

Irodalom és források
RÁNKI GY.: A 2. világháború története. Budapest: Gondolat, 1973.
ZSUKOV, G. K.: Emlékek, gondolatok. Budapest, 1970.
SZAMSZONOV, A. M.: A nagy csata Moszkva előtt. Moszkva, 1956. 73. o.
UNGVÁRY K.: Sztálin és a háború. Honvédelmi Közlöny, 1966. 2. sz.
SZABÓ P. - SZÁMVÉBER N.: A keleti hadszíntér és Magyarország. 1941-43. Budapest, 2002.
MONTEFIORE, SIMON S.: Sztálin, a vörös cár udvara. Budapest, 2010.
VASZILEVSZKIJ, A. M.: A vezérkar élén. Budapest: Zrínyi - Kossuth, 1975. 159. o.
BÉLÁDI T. - KRAUSZ T.: Sztálin. Budapest: Láng, [s. a.]. 250. o.
WERTH, A.: Oroszország nagy háborúja. Cit. Vida L.
BRANDEL, FERNAND: Franciaország identitása. Budapest: Helikon, 2003. 7. o.
FÖLDI PÁL: "Barbarossa" hadművelet. Német villámháború a SZU ellen. Budapest: Anno, 2003. 174-176. o.
BORUS J.: 1941. június 22. - Megelőző támadás? Honvédelmi Közlöny, 2001. 4. sz.
GUDERIAN, H. W.: Erinnerungen eines Soldaten. Stuttgart, 1994.
KARPOV, V.: Új ismertek a Barbarossa vállalkozásról. Bécs, 1991.
SZAMSZONOV, A. M.: A nagy csata Moszkva előtt. Moszkva, 1956.