A krónikák szerint 800 éve, 1209 nyarán hangoztak el e szavak a dél-franciaországi Beziers erődítmény ostroma közben. Állítólag Citeaux apátja, Arnald-Amaury adta ezt a kegyetlen tanácsot a tétova keresztes lovagoknak, akik betörni készültek a hithű katolikusok és kathar eretnekek által együttesen védelmezett várba. A mondat - mely nem tudjuk, hogy valóban elhagyta-e az apát száját - fennmaradt a történetírásban, és évszázadok óta az esztelen emberirtások mottójának tekintik.

Beziers ostroma az első és talán legvéresebb mozzanata volt az albigensek vagy kathar eretnekek ellen indított szent háborúnak. III. Ince, a középkor egyik leghatalmasabb pápája a XIII. század elején, hatalma csúcspontján próbálta a kathar (eredeti jelentése: tiszta) vagy albigens (Albi városáról) eretnekeket visszaterelni a katolikus egyház szabályai és szervezeti keretei közé.

A dualista istenfelfogású, az újjászületésben hívő, az egyházi szervezeteket elutasító, az anyagias egyházat kritizáló, újfajta liturgiát és hierarchiát hirdető egyházi közösség főleg Dél-Franciaországban terjedt el. Balkáni irányzatának képviselőit bogumiloknak nevezték. III. Ince 1208-ban a konfliktus kiéleződésének elkerülése és a pápaság hatalmának elismertetése érdekében Pierre de Castelnau pápai legátust küldte VI. Raymond toulouse-i herceg udvarába, aki akkor az albigensek vezetője volt. A sikertelen tárgyalások másnapján a pápai követet megölték. III. Ince casus belliként tekintett az eseményre, és az eretnekek elleni keresztes háborút hirdetett a következő üzenettel: "nincs kegyelem sem korra, sem nemre, sem rangra való tekintettel."

A főleg északfrancia lovagokból álló sereget Simon de Monfort vezette. Első célpontjuk Beziers volt, ahol a katolikus többség nem volt hajlandó kiszolgáltatni az albigens polgárokat. A becslések 10-20 ezer közé teszik a civil áldozatok számát.

A felheccelt keresztesek következő célpontja Carcassonne vára volt, ahol a legtöbb albigens összegyűlt. Rövid, de véres ostrom után a várvédők szabad elvonulást harcoltak ki maguknak, igaz mindenüket a várban kellett hagyniuk. Ekkor jegyezték fel a másik hírest mondást: "Semmit nem visznek magukkal, csak a bűneiket!"

Ezzel a két ostrommal a háború első szakasza lezárult, de rövidebb-hosszabb megszakításokkal a XIII. század második feléig elhúzódtak az összecsapások, melyek végül az albigens irányzat teljes megszűnésével végződtek. Mint a legtöbb keresztes háború, ez is rengeteg gazdasági és politikai vonzattal járt. Ezek a déli területek is a francia király fennhatósága alá kerültek, illetve a korábban virágzó gazdaságú és kultúrájú régiók főleg új, északról érkező birtokosok kezébe vándoroltak.