Periprava apró település a Duna deltájában, a mai román-ukrán határon. Az izolált település csak vízen közelíthető meg. Az elzárt terület alkalmas volt arra, hogy a II. világháború után berendezkedő román kommunista rezsim itt hozza létre munkatáborainak egyikét. A peripravai tábor az egyik legszigorúbb volt a környéken található hasonló intézmények közül. Az 1950-es években jött létre és 1977-ben zárták be. A falu temetőjében ma is több mint száz azonosítatlan egykori elítélt holtteste nyugszik. A korabeli viszonyokra jellemző, hogy csak 1959 telén negyvenkét fogoly halt meg a kegyetlen hideg és az ínséges körülmények miatt. A 260 négyzetméteres barakkokban kb. 160 embert zsúfoltak össze. Ivóvizük a Duna vize, ételük a zabkása volt. A foglyokat télen a hideg, nyáron a moszkitók terjesztette betegségek tizedelték. A munka sokszor értelmetlen és kemény fizikai megterheléssel járó, egyhangú nádaratás és gátépítés volt. Az egykori szovjet-román határon fekvő halászfaluból menekülni lehetetlen volt. A peripravai munka- és börtöntábor főleg Gheorghe Gheorghiu-Dej 1965-ben bekövetkezett halálig rettegett hely volt a politikai elítéltek között. Ma a táborból nagyrészt csak az összedőlt barakkok falai láthatóak.

Tavaly októberben a hét éve a faluban élő francia befektető az egykori tábor parancsnoki épületében négycsillagos szállodát nyitott. Az ide látogató turisták a múlt emlékei mellett a vadregényes természeti környezetet is felfedezhetik.

A Lastborder Hotel tulajdonosa a román gulág áldozatainak emlékére múzeumot tervez a szálló közelében. Jelenleg egy felirat nélküli fehér fakereszt áll a több száz ember sírját is jelentő tábor romjai mellett.