Egykori katonák egy csoportja által bejelentett anyagi követelés nagy visszhangot keltett Chilében. 2009. december közepén a Pinochet-diktatúra katonái egyenesen az államelnöknek, Michelle Bachelet-nek címezték kérvényüket. A helyzetet bonyolította, hogy az időzítés nem volt véletlenszerű: a chilei választók 2010 januárjában voksoltak a soron következő elnök személyéről.

A chilei hadsereg egykori katonái, akik a 60-as éveiket tapossák, részletes dokumentumokkal támasztották alá követeléseik vélt jogosságát. Indoklásuk szerint négy-öt éves katonai szolgálatuk alatt egyszerre voltak a diktatúra eszközei és áldozatai. Sokan közülük a fenyegetések hatására elkövetett emberiségellenes bűncselekmények súlya alatt megtörve öngyilkosok lettek vagy súlyos pszichés sérüléseket szenvedtek. Nem voltak ritkák a családi tragédiák sem. Az egykori katonák vezetője, Fernando Mellando hangsúlyozta, hogy ők eddig semmilyen kárpótlást nem kaptak a rájuk kényszerített borzalmakért. Szerinte a diktatúra alatt tilos volt beszélni sorsukról, a demokratikus kormányoknál pedig süket fülekre találtak követeléseik.

A diktatúra áldozatait és családtagjaikat tömörítő egyik szervezet képviselője hangsúlyozta, nem lehetséges az elkövetők és a tényleges áldozatok közé egyenlőségjelet tenni.

Michelle Bachelet baloldali elnökasszony nem válaszolt a katonák kérvényére. Bachelet maga is a diktatúra áldozata. Édesapját, aki az Allende-kormány magas beosztású tisztségviselője volt, a börtönben halálra kínozták. A későbbi elnöknőt és anyját szintén megkínozták, majd száműzték Chiléből 1975-ben.

A katonák követelésének új címzettje a frissen megválasztott jobboldali elnök, Sebastian Pinera lehet, bár elemzők választási sikerének magyarázatát éppen abban látják, hogy elhitette a választókkal: a chilei jobboldal nem csak szavakban szakított a diktatúrát támogató múltjával.