A „mexikói táska” kinyílt! 3 erősen sérült kartondoboz és a bennük rejlő 126 tekercs filmnegatív alkotja a „mexikói táskát”. A rejtélyes filmtekercsek nem mások, mint Robert Capa, Gerda Taro és David Seymour spanyol polgárháborúban készített fényképei. A polgárháború legismertebb képi krónikásainak eme felvételei évtizedekig lappangtak. Most az amerikai Nemzetközi Fénykép Központ (IPC) elkészült a tekercsek feldolgozásával. De lássuk, honnan került elő ez a több mint 2000 felvétel!

A magyar, német és lengyel zsidó emigráns fényképészek által készített felvételek a polgárháború eseményeit és különböző csatáit örökítették meg. A fotósok 1936-tól egészen 1939-ig követték az eseményeket, gyakran hónapokat töltöttek egy-egy fronton.

Különleges, hogy Gerda Tarónak, Capa szerelmének élete utolsó napján készített képei is előbukkantak. Tarót egy elszabadult köztársasági tank gázolta halálra egy pánikszerű menekülési akció közben. ő volt az első női riporter, aki csatamezőn hunyt el.

A tekercsek egy része már különböző rangos újságokban napvilágot látott (Regards, Vu, Ce Soir, Life), de így egészében páratlan gyűjteményt alkot.

A felvételek sorsa is legendás. Capa, aki 1939 őszén a nácik elől a tengerentúlra menekült, Weiss Imrére, párizsi mukatársára bízta a fotóanyagot. Weiss, aki 1940-ben szintén menekülni kényszerült, a hetvenes években úgy emlékezett, egy chilei embert szólított le az utcán, akit megkért, hogy a semleges konzulátuson rejtse el a képeket. További sorsukról nem volt információja. Robert Capa testvére, Cornell Capa a velencei biennálén rendezett Capa-kiállítás kapcsán a sajtó útján próbált nyomára jutni a képeknek. Sikertelenül. Akkor úgy vélekedett, már csak a csoda segíthet.

Annyi bizonyos, hogy a negatívok Francisco Aguilar Gonzalez tábornokhoz kerültek a háború alatt. ő 1941–42-ben a Vichy-kormány alatt mexikói nagykövet volt Párizsban. Nem lehet tudni, hogyan kerültek hozzá a képek, és azt sem, miért nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget. 1971-ben halt meg, a képek pedig a mexikói Benjamin Traver filmes tulajdonába kerültek. ő nagynénjétől örökölte, aki Gonzalez ismerőse volt. Traver 1995-ben egy amerikai szakértő segítségét kérte a képek katalogizálásához, aki egyből felismerte Capáék műveit, és felvette a kapcsolatot Cornell Capával. Több mint tíz évbe került, míg a képek a New York-i Capa Archívumba kerültek. Két évet vett igénybe a képek állagmegóvása és digitalizálása. 2010-ben nagyszabású kiállításon kerülnek a nagyközönség elé a „mexikói táska” kincsei.