Hogyan került egy skót a Grand Armée egyik vezető posztjára? A kérdés megválaszolásához a brit történelem egyik legvéresebb ütközetéig kell visszamennünk.

Jacques Macdonald családja a Stuart-ház trónkövetelőjének, Bonnie Prince Charlie-nak a kíséretéhez tartozott. Az ifjú trónigénylő 1745-ben visszatért Skóciába, hogy átvegye a hatalmat a Hannoveri-házból származó II. Györgytől. A polgárháború a véres cullodeni csatával zárult, a trónkövetelő egyértelmű vereségével. Az ifjú herceg és kísérete ismét Franciaországba menekült, ahol immár végleges otthonra találtak.

Jacques Macdonald már itt született. 1785-től a francia hadseregben végigjárta a ranglétrát, és az 1790-es évek köztársasági hadjáratai során tábornoki rangra emelkedett.

Napóelon sokáig mellőzte, mert riválisa, Moreau tábornok hívének tartotta. 1809-ig tényleges feladat nélkül maradt. 1809-ben a wagrami ütközetben rácáfolt a császár gyanakvására. A csata sorsát is nagyban befolyásoló híres rohamra vezényelte egységeit az osztrák derékhad ellen, s ezzel kiérdemelte a marsallbotot, melyet még a csatamezőn átadott neki az uralkodó. 1814-ig kitartott a császár mellett.
Napoleón száznapos uralma alatt már a Bourbon-érdekek mellett fogott fegyvert. Jutalma nem maradt el: magas katonai tisztségeket töltött be nyugállományba vonulásig.

1840-ben vidéki birtokán ágyban, párnák közt halt meg.