2017. augusztus 21.

Spira György vitába száll... Püspöki Nagy Péter szerint a Kossuth-címer legenda, sohasem létezett

Szerző: Spira György

Az elmúlt hónapokban az ország jövendő címerét illetően élénk vita kerekedett. Megszólaltak a történészek is. Egy csoportjuk a Kossuth-címer mellett tört lándzsát, míg mások, köztük címertanos szakemberek, haraldikusok a szentkoronával ékesített országcímer mellett álltak ki. Sőt, Püspöki Nagy Péter, a kitűnő pozsonyi történetkutató azzal a nem kis vihart kavaró megállapítással rukkolt elő, hogy a Kossuth-címer soha nem is létezett, nem más puszta legendánál! A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1989. december 14-i ülésén e meghökkentő tétel alátámasztására dübörgő tapsot kiváltó előadásban fejtette ki nézeteit. S amikor egy hozzászóló szakmai vitát próbált kezdeményezni, a hallgatóság a tolerancia nem sok jelét mutatva, beléfojtotta a szót. Mivel hozzászólása félbeszakadt, Spira György lapunk hasábjain sorakoztatja fel érveit.

Az utolsó rendi országgyűlés az ország címeréről rendelkezve rendkívül szófukaron fogalmazott. Az 1848. áprilisi törvényekben mindössze annyit mondott ki, hogy az "ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik", azt azonban, hogy milyen elemeket kell tartalmaznia a címernek, nem határozta meg, hanem mintegy ismertnek vette. Tegyük hozzá, ilyen jogszabály korábban sem született; egyedül Werbőczy Tripartituma utal a címer néhány fontosabb elemére, de az is csak mint ismert dolgokra, s anélkül, hogy tüzetes leírásba vagy szabályozásba foglalná őket. Püspöki Nagy Péter szerint mégis vitathatatlan, hogy 1848 tavaszának törvényalkotói arra az ősi címerre gondoltak, amelynek jobboldalán az Árpádok négyvágású pajzsa, baloldalán a hármas halmon magasodó kettőskereszt, tetején pedig a magyar Szent Korona látható, és hogy az ország címerének ilyennek kell lennie, arról a törvényalkotás munkájában kiemelkedő szerepet játszó Kossuth sem vélekedett másként.

Mindezekben egyet is érthetünk Püspöki Nagy Péterrel, hiszen az utolsó rendi országgyűlés berekesztése után a forradalmi hatóságok ilyen - koronás - címert használtak az élet minden területén, a hivatalos nyomtatványoktól kezdve az 1848 májusa után szervezett honvédzászlóaljak csapatzászlóiig. Hasonló címert láthatunk a Kossuth pénzügyminisztersége idején kibocsájtott és aláírásával ellátott magyar bankjegyeken is.

Később azonban feltűntek olyan címerek is - kivált az 1849. április 14-én kimondott trónfosztás után -, amelyek tetejére korona helyett valaminő más jelvény került. Ez lehetett pl: két egymást átlósan keresztező kard vagy penna, de még structollas "Kossuth-kalap" is előfordult. Ezek a korona nélküli címerek Püspöki Nagy Péter szerint ugyan a republikánus hajlandóság megnyilvánulásai voltak, heraldikai értékkel azonban nem bírnak. Egy hírneves heraldikus ilyetén megállapítása megfontolásra méltó, ám mielőtt elhamarkodottan állást foglalnánk, nézzük meg érvelését.

Püspöki Nagy Péter azt még helyesen állapítja meg, hogy a trónfosztáskor az országgyűlés Magyarországot nem nyilvánította köztársasággá, hanem egyelőre nyitva hagyta az államforma kérdését, s nem rendelkezett a korona nélküli címer bevezetéséről sem. Ám az már nem állja meg a helyét, hogy akik a trónfosztás után korona nélküli címert használtak, merőben magánbuzgalomból és Kossuth álláspontjától is eltérően cselekedtek volna. Hiszen ismerjük például az országgyűlés által a trónfosztás után öt nappal elfogadott függetlenségi nyilatkozatnak egy díszes kézírásos példányát, amelynek első lapján, a keretrajz tetején Magyarország korona nélküli címere ékeskedik, s amely épp Kossuth irathagyatékának részeként került idővel az Országos Levéltárba.

Püspöki Nagy Péter következő fontos érve, hogy a trónfosztás utáni hónapokban használt magyar pénzjegyeket továbbra is koronás címer ékesítette. Természetesen használták a már korábban forgalomba került bankókat is, hiszen újakra kicserélni őket technikailag is kivihetetlen lett volna. De 1849. július 27-én forgalomba hoztak új, július 1-jei keltezésű kétforintos pénzjegyeket is, amelyekre Kossuth Lajos kormányzóelnök és Duschek Ferenc pénzügyminiszter aláírása került. Ezekre bizony már korona nélküli címert nyomtattak.

Az az érve pedig, hogy az oroszok kezére kizárólag koronás címerrel díszített magyar csapatzászlók kerültek, szintén nem azt bizonyítja, hogy a honvédcsapatok a trónfosztás után is kizárólag ilyen zászlókkal voltak ellátva - mint ahogy állítja -, legfeljebb azt, hogy az oroszok előtt kizárólag olyan alakulatok tették le a fegyvert, amelyek még a trónfosztás előtt jöttek létre és kapták meg zászlajukat. Hiszen például a 2. székely határőrgyalogezred 3. zászlóaljának, amelyet közvetlenül a trónfosztás után honvédzászlóaljjá szerveztek át és 85. honvédzászlóaljnak kereszteltek el, 1849. június 1-jén olyan csapatzászlót adományoztak, amelyre korona nélküli címert hímeztek. A trónfosztás után a honvédegyenruhákon, csákókon, tiszti deréköveken és vállszíjas tölténytáskákon is feltűnnek olyan címerek, amelyek tetejére korona helyett más díszítmény - zömmel koszorúra fektetett átlós helyzetű kard - került.

Igen figyelemreméltó, hogy korona nélküli címereket nem pusztán a trónfosztás utáni hónapokból ismerünk, hanem már korábbról is. Ilyen címert hordott például mellén már 1848 tavaszán Petőfi, mint ezt a róla Barabás Miklós által 1848 május-júniusában készített litográfia tanúsítja. S találkozunk ilyen címerrel a márciusi fiatalok vezető lapjának, a Marczius Tizenötödikének 1848 decemberi számaiban is. A lap ugyanis valamennyi számában közölte a pesti Nemzeti Színház aznapi előadásának színlapját, s ezek tetején - ahol azóta is szokás - ott díszlett az ország címere, mégpedig 1848. december 2-ig, Ferenc József puccsszerű trónraléptéig a koronás címer. A magyar országgyűlés által jogellenesnek minősített trónváltozás után azonban, december 4-től kezdve néhány napig a lap olyan címert nyomatott a színlap fölé, amelynek a tetején félrebillent korona látható, majd december 9-től fogva a címerről teljesen elhagyta a koronát.

Püspöki Nagy Péter szerint a korona nélküli címer használata kizárólag a Magyarország önállóságát felszámolni igyekvő abszolút uralkodók, I. Lipót, II. József vagy az 1849 márciusában oktrojált alkotmányát kibocsátó s abban ilyen címer használatáról rendelkező Ferenc József nevéhez fűződik. Túl azon, hogy 1848-49-ben - mint láttunk - igenis a forradalom hívei használták a korona nélküli címert, még két észrevételem van. Először is, Ferenc József oktrojált alkotmánya ténylegesen nem írta elő a korona nélküli magyar címer használatát. Sőt, ellenkezőleg, 8. paragrafusa azt mondja ki, hogy a birodalomhoz tartozó - s az "alkotmány" által koronatartományokké lefokozott - országok "címerei és színei meghagyatnak". Továbbá, ha Püspöki Nagy Péternek igaza volna, akkor abszolút uralkodóink közé kellene sorolnunk Nagy Imrét is, hiszen ő 1956. október 28-i rádióbeszédében tudvalevően bejelentette: "a kormány javaslatot terjeszt az országgyűlés elé, hogy az ország címere ismét a Kossuth-címer legyen?" Nagy Imre és kormánya ezzel a bejelentéssel a közvélemény egyöntetű óhajának tett eleget.

Az 1956-os forradalom napjaiban senki sem követelte a régi, koronás címer bevezetését. Ebben bizonyára nemcsak az játszott közre, hogy a koronában sokan - persze tévesen - még akkor is monarchikus jelképet láttak. Még akik közjogi kérdésekben nem is voltak járatosak s így nem tudták, hogy a magyar szentkoronához való hűségnek mindig elválaszthatatlan tartozéka volt az ország területi épségéhez és egységéhez való ragaszkodás, azok is érezték, hogy a koronás címer felélesztése a történelmi Magyarország helyreállítására irányuló igény kinyilvánításával lenne egyenlő. A Nagy Imre-kormány előterjesztése végül mégsem kerülhetett az országgyűlés elé, mivel a forradalmat leverték. Az országgyűlés nemlétében meg nem született törvény azonban mégis életbe lépett. Még hónapokkal a forradalom elfojtása után megjelenő könyvek, térképek címlapján is a Kossuth-címer tündökölt, míg utólag le nem ragasztották egy címkével, amelyen már az országra időközben rákényszerített Kádár-féle "címer" volt látható.

Most, hogy eljött az idő a címke eltávolítására, a holnap Magyarországának címeréül az alóla előbukkanó Kossuth-címert, legszebb - 1848-49-es és 1956-hoz - forradalmi hagyományainkhoz való hűségünk jelképét válasszuk!