Szerző: Tóth István György
Stuart Mária életéből az utókor szinte csak a halálát tartja számon. Konfliktusa Erzsébettel, sorsának drámába illő alakulása, kivégzése írókat, történészeket egyaránt megihletett. Valójában Mária élete éppen addig volt regényes, amíg angol fogságba nem esett. Személye mégis a majd két évtizedes rabsága alatt került az európai politika fókuszába. Írásunk a szép skót királynő viharos életútját kíséri végig.
Stuart Mária egyhetes korában lett Skócia királynője. Apja, V. Jakab 1542 szeptemberében, alig harmincévesen halt meg anélkül, hogy leányát látta volna. A király nem hagyott könnyű örökséget csöppnyi utódjára: három héttel halála előtt szenvedett csúfos vereséget az angoloktól, akik az akkor még szuverén skót királyság megszerzésére törekedtek.
Tét: A királynő keze és Skócia
Anglia trónján ekkor VIII. Henrik fia, a tízéves, beteges VI. Edward ült. Nevében nagybátyja, Somerset herceg kormányozott, aki Skócia elfoglalásának legjobb módját a két kis uralkodó házasságában látta. A „leánykérésnek” az erős angol sereg adott nyomatékot. A skótok a fosztogató, gyújtogató „násznép” ellen a francia királyhoz fordultak segítségért, akinek kapóra jött az alkalom, hogy a dinasztikus kapcsolattal a skót királyság feletti befolyást is megszerezze. Az ifjú királynőt eljegyezték a francia trónörökössel, és az ötéves kislány már menyasszonyként hajózott át Franciaországba.
Mária vőlegénye, Ferenc szintén ötéves volt, amikor jövendőbelije megérkezett. A két gyermek a nagypolitika döntése révén ismerte meg egymást, de a kortársak leírása szerint őszinte barátság alakult ki köztük. Mikor a fiatalok elérték a tizenhatéves kort, megtartották az esküvőt. Ferenc, a francia trónörökös felvette a skót királyi címet, és a titkos házassági szerződés alapján Skócia francia tartomány lett volna a jövőben. Az ifjú férj elég serdületlen lehetett még, sokan kételkedtek is abban, hogy valóban eleget tesz házastársi kötelezettségeinek. Mindenesetre a külföldi követek – akiket a fiatal királyné boldogságánál jobban izgatott a dinasztikus politika – a megvesztegetett komornáktól nyert biztos értesülésként jelentették, nem kell utód születésével számolni.
Alig telt el egy év az esküvő után, s a francia király tragikus baleset áldozata lett. 1559 júniusában II. Henrik hatalmas lovagi tornát rendezett Párizsban, s maga is részt vett a viadalon. Ám Montgomery gróf lándzsája véletlenül eltört, szilánkjai a sisakrostélyon keresztül a király szemébe fúródtak. II. Henrik pár hetes szörnyű agónia után meghalt. Meghalt a király, éljen a király! – hangzott fel a szokásos formula, amely immár II. Ferencet köszöntötte. A skót Máriából így francia királyné lett, azonban sorsa hamarosan újabb fordulatot vett: folyton betegeskedő férje alig másfél évvel trónra lépésük után meghalt.
Stuart Mária még alig felnőttként és máris özvegyen érkezett vissza Skóciába, ahol egyhetes kora óta uralkodott. A skót nyelvet ugyan tizenhárom év után sem felejtette el, de ezenkívül vajmi keveset tudott az országról, amelynek kormányzását átvette. Rövid, mindössze hat évig tartó tényleges uralkodása alatt idegenként mozgott a skót urak között. A további események meghökkentő fordulatai érthetőbbé válnak, ha tudjuk: Mária, akinek amúgy sem volt jó politikai érzéke, állandóan támaszt keresett, valakit, akiben megbízhat.
Időközben az angol trónon is sorra váltották egymást az uralkodók. Edward után utóda, a protestánsok üldözése miatt „Véres”-nek nevezett Mária királynő is meghalt. A trónra VIII. Henrik egyetlen élő gyermeke, Erzsébet került. Stuart Mária pedig – akinek nagyanyja VIII. Henrik nővére volt – Erzsébet legközelebbi élő rokona és így örököse lett. Mária egész további életét – s halálát is – meghatározta ez a rokonság, ez a trónigény.
Szeszélyes magánélet
A skót udvarban mindenki egyetértett azzal, hogy a fiatal özvegynek hamarosan férjhez kell mennie. A követek számos jelölttel tárgyaltak, Mária pedig megpróbált Erzsébet királynőhöz közeledni. Azt remélte, hogy elfogadja utódjául, s neki is tetsző férjet akart választani. Erzsébet azonban saját korábbi kedvesét, Robert Dudley-t, Leicester grófját akarta ráerőltetni, ami felért egy sértéssel. Mária megszakította a tárgyalásokat, és hátat fordított a dinasztikus politikának. A huszonhárom éves királynő fülig szerelmes lett egyik alattvalójába, Darnley lordba, aki anyai ágon unokatestvére volt, s apai ágon is távoli rokonnak számított.
Ám amilyen hirtelen támadt Mária szerelme a szép lord iránt, olyan gyorsan el is múlt. Pár havi házasság után elhidegült második férjétől, akitől pedig gyereket várt. Darnley – egyébként minden alap nélkül – meg volt győződve arról, hogy felesége egy olasz udvari zenésszel megcsalja. A forrófejű fiatalember véres bosszút forralt. 1666. március 9-én Mária kíséretével, köztük az olasz zenésszel vacsorázott, amikor felpattant a királyi lakosztály ajtaja, és katonái élén berontott a férj. Tőrt rántottak, egyikük pisztolyt szegezett a királynőre. Felborult az asztal, kialudtak a gyertyák, lövések dördültek, szolgálók sikoltoztak. A muzsikust hatvan döfés szaggatta szét, a királynőhöz azonban senki sem nyúlt. A hatodik hónapban járó Mária azonban meg volt győződve arról, hogy férje az ő életére tört. S a rémdráma éppen csak elkezdődött.
Mária ekkor még látszólag kibékült a férjével, s megszülte gyermekét, Jakabot, aki később Angliában a Stuart-dinasztia megalapítója lett. De a megzavarodott királynő már egy másik férfiba vetette bizalmát. James Hepburn, Bothwell grófja gátlástalan volt és féktelen becsvágy fűtötte. A harmincéves grófot nem zavarta, hogy ő nős, s Máriának férje van; felajánlotta a királynőnek, hogy elválik, és feleségül veszi őt. Mária szíve már Bothwellé volt, de a hitvesi ágyat még Darnley-vel kellett megosztania. Ördögi terv készült a megunt férj eltávolítására.
Brutális gyilkosság
A királyi per ekkor egy Edingburgh melletti kis kastélyban lakott. Innen egy másik kastélyba szándékoztak továbbutazni, s Mária előrement, hogy a termeket előkészíttesse. Darnley egy nappal később követte volna őt. Azonban másnap hajnalban óriási dörej rázta meg a környéket, a kastélyt puskaporral felrobbantották. Az épület összeomlott, Darnley azonban nem volt a romok között. Mikor Bothwell az udvarház falánál a gyújtózsinór végéhez nyomta a fáklyáját, Darnley már nem volt sem az épületben, sem az élők sorában. Valamit megneszelhetett, mert a kastély ablakából egy kötélre erősített széken leereszkedve menekülni próbált, de utolérték, s hidegvérrel megfojtották a kastély közelében.
Méreg vagy tőr alkalmazása kisebb feltűnést okozott volna, Bothwell azonban azt a látszatot kívánta kelteni, hogy a tettesek a királynőt is meg akarták ölni. A lord lóhalálában vágtatott Máriához, beszámolt a sikerről, majd sietve ágyba bújt, hogy aztán „elképedve” értesüljön a történtekről. Hiába remélte azonban, hogy a romok eltakarják bűne nyomait, végül is maradtak túlélők és szemtanúk. A robbanás döreje egész Európában visszhangzott, döbbenten tárgyalták az esetet, a külföldi követek és a skót lordok egyaránt alapos vizsgálatot követeltek. Mária pedig óriási hibát követett el: alig három hónappal a merénylet után férjhez ment ahhoz a férfihez, akiben mind többen vélték felismerni férje gyilkosát. A házasság felért egy részletes beismerő vallomással.
Skócia forrongott, a lordok hadat gyűjtöttek. Mária elbúcsúzott tíz hónapos kisfiától – nem sejthette, hogy többé nem látja viszont –, majd a Bothwell vezette hadaihoz sietett. 1567. június 15-én Edinburgh mellett, Canberry Hillnél találkozott Mária serege az ellene szövetkezett lordok katonáival. A lordok serege hatalmas túlerőben volt, Bothwell elmenekült, Máriát fogságba vetették. A skót főurak arra akarták rábírni, hogy váljon el harmadik férjétől, a második gyilkosától, és kormányozzon velük, hiszen ők, úgymond, a gonosz tanácsadó ellen, királynőjük védelmében szálltak hadba. Mária azonban gyereket várt új férjétől, és nem akarta, hogy az törvénytelennek szülessék. Igaz, az átélt izgalmak hatására a királynő hamarosan elvetélt, addigra azonban a lordok elvesztették türelmüket, és lemondatták foglyukat a trónról fia, Jakab javára.
Végzetes hiba
A királynő egy évet töltött börtönében. Egy ifjú skót főnemes, Georges Douglas beleszeretett a még mindig csak huszonöt éves Máriába, és megszervezte a szökést. Cinkosai elterelték az őrség figyelmét, s Mária álruhában kilépett a szigeten fekvő vár kapuján. Itt csónak, a tó túlsó partján pihent lovak várták a kis csapatot. És újból kitört a polgárháború. A döntő ütközet Glasgow mellett zajlott. Mária egy közeli dombtetőről figyelte, hogyan futamítják meg katonáit. Amikor látta, hogy minden elveszett, elvágtatott a csatamezőről. Tudta, ha újra elfogják, a lordok nem kegyelmeznek meg neki.
Hová meneküljön? Minden botrány ellenére Mária Franciaország özvegy királynéja volt, száműzöttként nyugodtan élhetett volna franciaországi birtokain. Ő azonban még mindig a trónját szerette volna visszafoglalni, és azt képzelte, hogy Erzsébet királynő majd segíti ebben. Nem hajót keresett tehát, hogy átkeljen a csatornán, hanem egy kis bárkába szállt, és a közeli angol partok felé vette útját. Végzetes hiba volt.
Mária megérkezése megdöbbentette és zavarba ejtette Erzsébetet. Nem tudta, hogyan fogadja, kit lásson benne. Rokonát, örökösét vagy egy trónkövetelőt? Fogadja udvarában, toloncolja ki országából, vesse fogságba vagy segítse vissza a trónjára? Erzsébet – mint mindig, ha fogas kérdéssel került szembe – húzta-halasztotta a döntést. Nem fogadta a skót királynőt, hanem egy vidéki kastélyban tisztes őrizetben tartotta.
Stuart Mária jelenléte Angliában hamarosan összeesküvések sorozatát indította el. Az Erzsébet uralmával elégedetlenkedők, az abszolutizmussal szembefordult lordok, a még mindig népes katolikus párt Máriát akarta a trónon látni. Negyedszer is férjhez akarták adni, bár a fogoly királynő jogilag még mindig a messzire menekült Bothwell felesége volt. A kiszemelt vőlegény, Anglia egyetlen hercege, Norfolk lord volt. A harminchárom éves özvegy lord a fejével fizetett házassági szándékáért, pedig kiszemelt arájával sohasem találkozott személyesen. Mária ismeretlenül is elragadtatott hangú leveleket írt a lordnak, biztosítva, hogy állhatatos és hű felesége lesz. Ám az előző évek zaklatott krónikája alapján e fogadalmak értékében némileg kételkedhetünk.
Parádés kivégzés
Norfolk kivégzése után újabb összeesküvők keresték meg levelükkel Máriát. Ez alkalommal azonban nem a katolikusok vagy Erzsébet ellenfelei álltak a háttérben. Walshingham, az angol államtitkár akarta meggyőzni Erzsébetet arról, hogy Stuart Máriát ki kell végeztetnie. S a skót királynő besétált a kelepcébe: „híveihez” írt levelei – egy söröshordó dugójába rejtve – egyenesen az angol miniszter kezébe kerültek. A közeli szabadulás reményétől megrészegült Mária nem tett lakatot a nyelvére, „titkos” leveleiben nyíltan helyeselte Erzsébet megölését. Megvolt hát a bizonyíték: Máriát „letartóztatták”. Eddig is fogoly volt, most azonban szabályos rabként vitték Fotheringhay várába, ahol egy bíróság zárt tárgyaláson halálra ítélte.
A romantikus írókat sokszor megihlette a két királynő ellentéte. Regények, drámák születtek a gyönyörű Mária és az előnytelen külsejű, gyermektelen Erzsébet közti féltékenységről. A két asszony azonban sohasem találkozott személyesen. Erzsébet tetteit pedig nem az érzelmek, hanem a hűvös államérdek határozta meg. Sokáig úgy gondolta, hogy egy trónkövetelő biztos fogságban kevésbé veszélyes, mint egy kivégzett katolikus mártír. Most viszont, amikor a spanyol armada támadása elkerülhetetlennek látszott, a halott Mária jelentett kisebb veszélyt. Erzsébet többheti habozás után aláírta a parancsot a kivégzésre. 1587. február 8-án a királynőt a vár nagytermébe vezették. A szertartásosság még a vérpadon is megillette őt. Mintegy háromszáz előkelő meghívott nézte végig, ahogy a hóhér elválasztja Stuart Mária fejét a törzsétől.
Sokan várták, hogy a halálos ítélet hírére Jakab skót király akár háborút is indít anyja megmentéséért. Jakabnak azonban semmiféle emléke sem maradt anyjáról. Tíz hónapos korában váltak el, és végig arra nevelték, hogy Máriában apja parázna gyilkosát lássa. A skót király nagy álma az angol korona megszerzése volt. Csak úgy maradhatott reménye az öröklésre, ha Erzsébet szövetségeseként tétlenül várja anyja lefejezését. S amikor 1603-ban kihalt a Tudor-dinasztia, a miniszterek – hivatalban maradásukat biztosítandó – mindent előkészítettek a dinasztiaváltásra. Lovas futár vágtatott Stuart Mária fiához Skóciába, hogy mihamarabb foglalja el az angol trónt.
*
A királyok hatalmukat őseiktől öröklik, a sírboltokban nyugvó elődök szobrai az éppen uralkodó leszármazott jogos igényét demonstrálják. Jakab király kettős örökséget vállalt: gyönyörű hófehér márvány síremléket emeltetett anyjának és elődjének is. A két királynő, akik életükben sohasem találkoztak, egymás mellett fekszenek a Westminster-templomban. Anglia és Skócia annyi háború után békésen egyesült a Stuart-házi királyok jogara alatt.
