Szerző: Paksa Rudolf

Usetty Ferenc előadó:
T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém a Nemzetgyűlés pénzügyi és közoktatásügyi bizottságának a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozásról szóló törvényjavaslat tárgyában hozott együttes jelentését a t. Nemzetgyűlésnek beterjeszteni. E bizottságok egyhangú határozattal tisztelettel kérik a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezen javaslatot általánosságban és részleteiben a két bizottság által módosított szövegben elfogadni.

A háború, a forradalmak, a kommunista rémuralom, az idegen megszállás, a kegyetlen békeszerződés, sivár jelenünk és kevés örömmel, reménységgel kecsegtető jövőnk mind-mind nem voltak hiába, ha ebből a rettenetes leromlásból és szenvedésből le fogjuk vonni a tanulságokat, ha okulni fogunk. A közmondás is azt tartja, de sajnos, rajtunk is bebizonyosodott, hogy saját kárán tanul a magyar. Jaj nekünk, ha azokból a rettenetes károkból nem fogunk tanulni. Hála a magyarok Istenének, mi, maradék magyarok, belátjuk, hogy a múltban sok tévedést, hibát követtünk el. Mi okulni akarunk és ha most még nem is forrt össze mindannyiunk lelke abban az egy nemes és szent gondolatban, amelynek célja ennek a hazának boldogsága, én ugy látom, hogy lassan bár, de azon az úton haladunk, hogy mi okulni akarunk, ezt a szerencsétlen magyar hazát újjá akarjuk épiteni és újra lábra akarjuk állitani.

De ehhez az újjáépítéshez elsősorban belső megújhodásra van szükségünk. Ebben a rettenetes nagy feladatban megtorpanni könnyű, de kitartani hazafias és halálos szent kötelessége minden magyar embernek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy nemzetet kell életre kelteni és ezt a munkát féligazsággal, feltörvényekkel, hangzatos jelszavakkal nem lehet elvégezni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Radikális, gyökeres, intézményes biztosítékokra van szükségünk és revizió alá kell vennünk a multat, revizió alá kell vennünk az országos politikát, minden intézményünket, és ha igaz az a mondás - pedig kétségtelenül igaz -, bogy akié az iskola, azé a jövő, akkor nekünk, magyaroknak, kettős éberséggel és figyelemmel kell iskolapolitikánkat revizió alá vennünk (Ugy van! Ugy van!) minden vonalon, kezdve a középiskolától, felfelé egész az egyetemig.

(…) A két forradalom, azután a kegyetlen békeszerződés következtében ideiglenesen megcsonkított hazánk nem bírja el az óriási szellemi proletariátust. A magyar állam alapjai nem elégségesek arra, hogy ezt az óriási szellemi proletariátust, mely veszélyt jelentett már a múltban is, de kettőzött veszélyt jelent jelenleg, elbírja. Óvakodnunk kell a szellemi proletariátustól, amelyet a rövidlátó kultúrpolitika oda emelt a termelőosztályok közé. Ezt célozza elsősorban ez a javaslat, mert a szellemi proletariátus minden társadalmi rendnek legnagyobb ellensége. Ez a veszedelem annál nagyobb és annál borzasztóbb, ha meggondoljuk, hogy micsoda elemből toborzódott össze nálunk ez a szellemi proletariátus.

(…) A hallgatók számát kontingentálni kell, mert a szellemi proletariátus csak rosszra vezethet. És itt egy igazságot szeretnék leszögezni. Ebből az előadói székből a leghatározottabban tiltakozom minden, ennek a nemzetnek sorsán aggódó magyar ember nevében, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy állítsák be, akár itt, akár a sajtóban, mintha ez valamilyen felekezet ellen irányulna. (Helyeslés a baloldalon.) Ez nem irányul semmiféle felekezet ellen. Tiltakozom ezen beállítás ellen, mert ez a törvényjavaslat nem más, mint a magyar nemzeti intelligenciának a védelme. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak nincs agresszív éle, ez csak defenzív jellegű. Ehhez pedig kétségtelenül jogunk van. E törvényjavaslatnak el nem fogadása a mi nemzetünk és jövőnk ellen való legnagyobb bűnök egyike volna. (…) Ha ezt a törvényjavaslatot majd rendszeres és hozzá hasonló társadalmi, gazdasági és kulturális szervezkedések fogják követni, akkor azt hiszem, méltó helyet fog elfoglalni abban az ujabb honmentő munkában, amelyre mindannyian vállalkoztunk.

De nemcsak a múlt tanulságai és a jövő reménysége késztet bennünket ilyen és ehhez hasonló lépésekre, hanem késztet a főiskolákra vonatkozólag körülmény is, hogy a magyar főiskolák előadó- és dolgozótermei egyáltalán nem képesek befogadni azt a nagy tömeget, amely a múltban az egyes fakultásokra jelentkezett. A magyar egyetem nem képes sem elméletben, sem gyakorlatban megfelelő intenzív tanítást adni azoknak, akik az egyetemet látogatják és akik legelsősorban diplomát akarnak ott szerezni. (…)

Nálunk olyan hallatlan esetek fordultak elő, hogy egy-egy tanárhoz ezer hallgató is beiratkozott, holott az előadótermek legfeljebb csak 100-150, de legjobb esetben 200 hallgató számára épültek. Ilyen körülmények között sem a tanár, sem a tanuló nem volt képes kötelességének megfelelni, ha még oly becsületes igyekezettel volt is eltelve.

Az orvosi fakultáson még elszomoritóbbak, még borzasztóbbak voltak az állapotok. A kimutatásokból látható, hogy ott egy-egy tanárhoz háromezer, sőt még több hallgató is beiratkozott. (…)

Korlátozni kell tehát a tanulók számát a tanitás sikerének és eredményességének érdekében is, mert addig, amíg nem lesznek megfelelő előadótermek, megfelelő gyakorlati és dolgozóeszközök, klinikák, addig eredményes munkáról nem lehet szó.

De korlátozni kell azért is, mert Magyarországon a népesség szaporodásánál jelentékenyen nagyobb számban tódult az ifjúság a főiskolákra, úgyhogy az utolsó tizennégy esztendőben 110 százalékkal emelkedett a főiskolai hallgatók száma, holott a népesség nem ilyen számarányban szaporodott. (…)

Okozta ezt a hirtelen felduzzadást főkép az, hogy a zsidóság a zsidóság számarányát messze felülmúló arányban tódult az egyetemre. ( Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A 4,5 százalék mellett az utolsó három esztendőben csak az orvosi fakultáson a zsidóság 40-50, sőt 60 százalékkal jelentkezett. (Ugy van! a baloldalon.) Ha ez a túlprodukció rettentő veszélyt jelentett már a múltban is nagy Magyarországra, akkor a mai szűk határok közé szorított Magyarországra még borzasztóbb ez a veszedelem.

Hozzá kell venni azt is, hogy a megszállott területekről is idetódult a diplomás emberek legnagyobb százaléka és meg kell gondolni azt is, hogy a főiskolai hallgatók legnagyobb százalékát általában már a múltban is Budapest szolgáltatta. Miután ez a fölösleg ma is megvan, lelkiismeretlenség volna ezt a fölösleget még tovább szaporitani és lelkiismeretlenség volna olyan szellemi proletariátust teremteni, amely kellőképen elhelyezkedni a magyar társadalomban nem birván, azt az elemet fogja alkotni, amely állandóan csak nyugtalanságot, csak forradalmakat fog szitani, amint szitott a múltban is. (Ugy van! a baloldalon.)

Ez a két ok teszi szükségessé a kontingentálást : a termek befogadóképességének a hiánya és az országos szükséglet. A törvényjavaslat ezt a két elvet tartja szem előtt és ezt akarja megvalósítani. A kontingens megállapítását egész helyesen nem veszi fel a törvényjavaslat épen azért, mert az egyetemi férőhelyek később szaporodhatnak és megvan a reményünk, hogy újra nagy és hatalmas lesz ez az ország, amikor megint nagyobb és több szellemi erőre lesz szüksége. Szóval az országos szükséglet növekedésével mindig meg lehet szabni, feljebb lehet emelni ezt a kontingenst.

A kontingens megállapítására ajánlatot a legkompetensebb testület, maga a tanári kar tesz, amelyet azután a szükséges országos szempontok figyelembevételével a kultuszminister állapit meg. A kontingens terhére való kiválogatást a leghivatottabb testület, az autonom tanári testület intézi el és ez dönt és határoz végérvényesen a felvétel felett. Ez a kontingentálás csakis a most beiratkozó elsőéves főiskolai hallgatókra vonatkozik, tehát szerzett jogokat nem sért. A kontingentálásnál követendő szempontokat a kultuszminister rendeletileg fogja megállapítani.

E szempontok kétségtelenül nem lehetnek más szempontok, csak olyanok és azok, amelyek parancsolólag, mint categoricus imperativus, előírják, hogy magyar egyetem képesítést csak oly embereknek adhat, és ezáltal csak oly emberek lehetnek majd a magyar nemzet vezetői, akiknek tradicionális magyarságához és keresztény világfelfogásához kétség nem fér. (Helyeslés balfelől.)

Azokra vonatkozólag, akik eddig nem voltak beiratkozva, a törvényjavaslat ugy intézkedik, hogy megfelelő igazolási eljárás után folytathatják tanulmányaikat. Ez az igazolási eljárás aszerint történik, mint a felvételnél történik az igazolás. Főszempont itt is természetesen az, hogy az illető nem követett-e el olyan cselekedetet, amellyel bebizonyította, hogy a magyar nemzetnek és társadalomnak ellensége.

Abban a reményben és abban a meggyőződésben, hogy ez a törvényjavaslat nagy és magyar szempontokat szolgál, és a magyar hazának, a magyar jövendőnek és a magyar értelmiségnek hasznára lesz, mély tisztelettel ajánlom, méltóztassanak ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps)

Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter:
(…) Hogy ez a túlprodukció hogyan fejlődött, arra nézve talán bizonyos statisztikai adatok betekintése ad nekünk igen érdekes szempontokat. (Halljuk! Halljuk! balfelől.)

1867-68-ban az összes egyetemeken és jogi akadémiákon a hallgatók száma 3353 volt. Ebből a zsidó hallgatók száma 396, vagyis összesen 11,8% volt. (Felkiáltások balfelől : Ez elég tűrhető!) 1913-14-ben a zsidó hallgatók száma volt 3879, tehát több mint 1000%-a annak, ami 1867-68-ban volt. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Szóval: tízszerese volt. (Zaj és felkiáltások balfelől : Borzasztó!)

Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha igy fejlődött volna a mi egyetemi hallgatóink száma, akkor ma 33.700 egyetemi hallgatónknak kellene lenni, de nem ennyi van, hanem mindössze - a teológusokat is, számítva - 16.700 egyetemi hallgatónk van, a körülbelül 2000 teológus leszámitásával pedig, akik között mindössze 21 zsidó van, 14700 az egyetemi hallgatók száma. Megjegyzem, hogy a teológusokat annál inkább leszámithatjuk, mert 1867-ben sem voltak beszámitva. Ebből a 14.700 egyetemi hallgatóból zsidó hallgató van 3879. (Zaj és felkiáltások balfelől: Borzasztó !)

T. Nemzetgyűlés! A túlprodukció legerősebb coefficiense tehát tényleg a magyarországi zsidóság, ami kitűnik abból is, hogy 5%-os népesedési számaránya ellenére a zsidó egyetemi hallgatók percentszerű száma volt az 1906-1910-ig terjedő ciklusban a jogi karon 26,4, az orvosin 46,9, a gyógyszerészetin 33, a műegyetemen 38%.

Barla-Szabó József: Ők soroztak a háborúban!

Haller István vallás- és közoktatásügyi minister:
1913-14-ben pedig a jogi karon 18,6, az orvosin 46,7, a gyógyszerészetin 30,2, a műegyetemen 33,2% volt a zsidó. (Zaj balfelől.) Hogy abszolút számokban ez mit jelent, azt mmutatja az az egy adat, hogy egyedül az orvosi fakultáson 1600 és egynéhány zsidó egyetemi hallgató volt, tehát ötször annyi, mint volt 1867-ben az összes zsidó egyetemi hallgatók száma. (Zaj.) Ennyi volt most egyetlen fakultáson.

T. Nemzetgyűlés! Ha tehát itt visszaszoritásról van szó, ha nemzeti, tanulmányi és nevelési szempont indokolja, hogy mi korlátozzuk az egyetemre beiratkozhatok számát, akkor nagyon természetes dolog, hogy ez igen erősen fogja érinteni a túlprodukció legerősebb coefficiensét : a zsidóságot is. (Élénk helyeslés balfelől.) De nem azért fogja érinteni, mert mi épen a zsidóságot akarjuk kizárni, hanem érinteni fogja azért, mert ő volt az, amely a legnagyobb túlprodukciót szolgáltatta.

Vasadi Balogh György:
Köröskörül megszállva Magyarország nagy területe. Az, élő húst szaggatják, tépdesik le a testünkről. És mi akkor zsidót kiabálva akarjuk megmenteni a hazát, ahelyett, hogy minden erőnket, minden energiánkat arra koncentrálnánk, hogy helyreállítsuk a terület egységét, megteremtsük a nemzeti élet lehetőségét a magunk számára, s hogy akkor, amikor külföldi hatásoktól függetlenül, őszintén, nyíltan beszélhetünk, akkor térjünk rá a mi belső, intern kérdéseink elintézésére. (Mozgás a baloldalon.)

A másik hibája a Nemzetgyűlés munkásságának énszerintem az, hogy sokkal nagyobb teret engedünk a külső behatásoknak, a tömeg-hangulatnak a működésünkben, hogysem az egészséges lehessen. (…)

Bevallom t. Nemzetgyűlés, hogy amikor a kommunizmus után megindult a nagy nemzeti fellángolás, én másként képzeltem el a nemzetmentő munkát. Én azt hittem, hogy mi mindenekelőtt a mi nagy nemzeti létkérdésünket fogjuk megoldani. Azt látom azonban, hogy itt, ebben a Nemzetgyűlésben bőven van időnk apró kérdések tárgyalására, de az igazi nagy kérdéseket minden más megelőzi, mert sem az alkotmányrevizióra, sem a földbirtokreformra, sem a gazdasági élet ujjáteremtésére még nem jutott időnk, ellenben jutott időnk arra, hogy behozzuk a botot, jutott nagyon sok időnk a személyes kérdések elintézésére. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Így én azt hiszem, hogy még nagyon sok időt el fogunk tölthetni anélkül, hogy a nagy kérdések megoldásához eljutnánk.

Ennek a törvényjavaslatnak is egyik eredendő hibája szerintem az, hogy nem egy következetesen megalapozott, következetesen keresztüvitt reformmunkának a betetőzése, hanem minden építészeti szabály megcáfplásával a tető felrakása anélkül, hogy az alapokat megteremtettük volna. (…)

Nekem az az álláspontom, hogy az iskola nem tür meg semmiféle felekezeti szempontot, semmiféle politikát, mert az iskolának mindig egy nagy nemzeti eszme szolgálatában kell állania... (…)

Én tehát azt hiszem, hogyha az egyetemi beiratkozásnál nem teljesen a tudományos szempont fog irányadónak tekintetni, akkor nagyon könnyen megeshetik, hogy épen a tehetségesek, épen azok fognak kirekedni az egyetemről, akik hivatva lennének olyan tudósok, olyan irók, olyan művészek lenni amilyeneket a minister ur szeretne.

Dánér Béla: Menjenek Palesztinába azok a tehetségesek.

Prohászka Ottokár:
Nagyon fontos dolog, hogy mi magunk tisztában legyünk azzal, hogy voltakép mit akarunk. A mi körünkben is felhangzottak - majdnem azt mondanám - vádak, hogy minek pepecseljük el az időt az ilyenféle törvényjavaslatokkal, hogy hol van azoknak a nagy monumentális, szociális alkotásoknak a vonala, amire szükség volna Magyarország talpraállitásában, hol van az a hatalmas szociális munka, amely belenyúlna a mi nyomoruságainkba és talpraállitana minket. Mit csináljon egy szegény ország, amelynek nincs pénze? Hogy adja rá fejét szociális alkotásokra, amelyek nem tudom, az alacsony osztályokat állítsák lábra? Hogyan gondoskodjunk mi munkásbiztositásról, nyugdíjbiztosításról és másféle ilyen szociális intézményekről, amelyek Németországban naponként 2 milliót juttatnak a dolgozó munkások kezeibe? Honnan vegyük ezt a pénzt?

Nekünk manapság egy más szociális irányban kell dolgoznunk s én ebben a törvényjavaslatban határozottan a szociális munkának egy programm-pontját látom. Mert ha az ember azt kérdezi, hogy ez a törvényjavaslat voltakép mit akar, azt kell felelnünk, hogy ez a törvényjavaslat lábra akarja állítani a leszoruló magyar középosztályt. (Elénk helyeslés és taps.)

A minister ezt a munkát természetesen az egyetemnél kezdi. Világos, hogy a magyar nemzeti nevelés reorganizációja az egész vonalon megindítandó. Manapság azonban még nem értünk erre reá, hanem az egyetemnél kezdjük, mert az egyetem nyúlik bele közvetlenül a magyar intelligencia világába. Az egyetemből sugárzik ki az a szellem, amely hivatva van a törvényhozással együtt árra a nagy szociális kooperációra, amely nélkül természetesen a törvény semmit sem ér. Azért nagyon helyes, ha mi azon törjük a fejünket, hogy ezt a szociális alkotást, vagyis ezt a szociális problémát, a leszoruló magyar középosztály problémáját, mikép oldjuk meg, s ha azt mondjuk, hogy ezt ezzel a törvényjavaslattal akarjuk valamiképen megoldáshoz juttatni.

Elfogadom ezt a törvényjavaslatot, még pedig Bernolák Nándor t. képviselőtársam indítványával együtt. (Éljenzés és taps.) (…)

Én csak azt mondom: nem szabad-e nekem védenem a magyar kultúrát? nem szabad-e nekem védenem a mi magyar faji meglátásainkat, faji érzéseinket, mindazt amit a magyar kultúrának, magyar léleknek és magyar szellemnek hívunk? (Igaz! Ugy van.!) íme, a probléma oly pőrére vetkőztetve, hogy mindenki megláthatja. Ismétlem, ez nem gyűlölség, hanem a magyar kultúrának és sajátságainak védelme. És gondolom, hogy ehhez igazán jogunk van. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a Ház bal és jobboldalán.)

Pető Sándor: Mi nem vagyunk ellenségei a magyar kultúrának!

Prohászka Ottokár:
Kegyetek nem ellenségei a magyar kultúrának. De kegyetek megváltoztatják a magyar kultúrát, (Igaz! Ugy van! a Ház jobb- és baloldalán.)

Pető Sándor: Mi is részesei akarunk lenni a nemzeti kultúrának! (Zaj jobbfelől.)

Prohászka Ottokár: Kegyetek akkor lesznek részesei a nemzeti kultúrának, ha igazán asszimilálódnak. (Ugy van!)

Dinich Vidor:
T. Nemzetgyűlés! Nem akarom a szőnyegen lévő törvényjavaslat vitáját hosszabbra nyújtani. Felszólalásomban nagyon rövid leszek s mindjárt elöljáróban ki kell jelentenem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el, még pedig azért, mert a keresztény magyarság szempontjából nem tartom elég radikálisnak.

Az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim megállapították mindnyájan azt, hogy a magasabb kvalifikációju pályákon oly aránytalan túlsúlyban van a zsidóság, hogy a magam részéről azt kívánom, hogy legalább tíz esztendeig a magyar egyetemekre zsidó hallgatót ne lehessen felvenni. Szükségtelennek tartom fejtegetni azt, hogy a zsidóságnak mekkora része volt abban, hogy odáig jutottunk, ahol vagyunk. Szükségtelennek tartom fejtegetni azt is, hogy igenis 90 százalékban a zsidóságnak köszönhetjük a forradalmakat és a bolsevizmust is, és amikor a zsidóságot az egyetemi pályákra való tódulás-tól meg akarjuk fosztani, akkor önvédelmi szempontokat tartunk szem előtt, önvédelmi szempontból cselekszünk, amihez elvégre jogunk van.

Ugron Gábor:
Meggyőző beszédet mondott, t. Nemzetgyűlés, Prohászka Ottokár t. képviselőtársam, amely meggyőző lenne abban az esetben, hogyha mindazt a bajt, mindazt a szerencsétlenséget, amelyben most az ország vergődik, az elmúlt liberalizmus politikája okozta volna. Meggyőző lenne, hogyha a háború előtti liberális politika tiszta, ideális és liberális politika lett volna, és meggyőző lenne, ha minden bajon, mely ezt az országot marcangolja, a liberális politika nagy vívmányainak lerombolásával segíteni lehetne. De én, t. Nemzetgyűlés, határozottan kell hogy állítsam, hogy azt a bajt, azt a nyomorúságot, országunk jelenlegi szerencsétlen helyzetét, elsősorban és főképen, legalább 90%-ban, a világháború okozta. Jól tudjuk, egyetlen tagja sem állithatja a Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a világháborút a magyar nemzet okozta volna. (…)

Kétségtelen az, hogy szükséges a közelmúlt tapasztalatai után a destruktiv elemeknek az egyetemtől való távoltartása.

Ezen a téren, hogy ezeket a célokat el lehessen érni, megértem azt, hogy a numerus clausus gondolatához nyúltak és csak azt iparkodom bebizonyítani, hogy ezeket az igen helyes célokat numerus clausussal elérni nem lehet, a numerus clausus alkalmazásával egészen más eredményeket fognak elérni, mint amelyeket céloznak, nem is beszélve arról, hogy ezekért a csekély és nem is célzott eredményekért nem tartom megengedhetőnek egyik szabadságjogunk lerombolását.

A destruktiv elemektől való megszabadulás kereshetett olyan formát, amely formában a közelmúltban gyakorolták, eltávolítani onnan mindenkit, aki magát a bolsevizmus alatt a forradalomban súlyosan komprommitálta.

Rupert Rezső: Ez a fontos !

Ugron Gábor: Az is kétségtelen, hogy ennek előzményei voltak, az is kétségtelen, hogy az egyetemi ifjúság megmételyezője a Galilei-kör volt. ( Ugy van ! Ugy van !) En voltam az, mint belügyminister, aki erre rájöttem, és én voltam az, aki azt a kört bezárattam, annak vezetőjét letartóztattam. (Helyeslés. Mozgás.)

Ez azonban csak fél munka, t. Nemzetgyűlés, és ennek a munkának kiegészítő része nem a numerus clausus, hanem az ellenőrzése annak az ifjúságnak, az ifjúsági egyesületekben, (Helyeslés.) azokkal való állandó kapcsolata a tanári karnak, amely tanári, karból természetesen elsősorban és kíméletlenül el kell távolítani mindenkit, aki nem odavaló, aki az egyetemi ifjúságot destrukcióra oktatja, mert olyan emberek neveltek ott egypáran, akiket nem lett volna szabad - minden tudományosságuk mellett, amit elismerek - a magyar fiatalság neveléséhez odaereszteni. Az ifjúsággal való foglalkozás a fontos...

Gömbös Gyula:
Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt hittem, hogy Prohászka Ottokár t. képviselőtársam tegnapi felszólalásával a numerus clausus kérdése véglegesen el lesz döntve.

Usetty Ferenc: El is van döntve.

Gömbös Gyula:
…hogy tovább erről a kérdésről vitatkoznunk nem kell, az a mód azonban, ahogyan a ma reggeli liberális lapok ezt a kérdést tárgyalják és különösen Ugron Gábor t. képviselőtársam felszólalása mégis arra késztet, hogy ismét visszatérjek arra a momentumra, amelyet nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy itt tulajdonképen a magyar faj védelméről van szó. (Igaz ! Ugy van !)

Giesswein Sándor:
Tény az, hogy a mi főiskoláinkon izgalmas jelenetek folytak le a múlt esztendőben s azok folytatódtak is. Ez feltétlenül szociális baj, amelyet szanálni kell és mármost itt csak kérdés, vájjon az a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, ennek a bajnak a szanálására fog-e vezetni? Bizonyos szociális baj van az ifjúság közepette s ha mi azt akarjuk tudni, hogy a bajt hogyan gyógyítsuk, az orvosnak nem szabad a gyógyszert derüre-borura előírni, hanem a bajnak természetét kell vizsgálnia és vizsgálnia kell egyszersmind a betegnek természetét is.

Hát melyek azok a pszichológiai okok ? Én nagyon is jól meg tudom érteni, és azt hiszem, mindannyian meg tudják érteni, mik azok a pszichológiai okok, amelyek a mi főiskoláinkon ezeket az izgalmakat létrehozták. Képzeljük csak el: visszatérnek akárhányan a harctérről, ahol éveken át küzdöttek a hazáért. Némelyek sebekkel, mások félig megrokkanva térnek vissza, összetorlódik két-három évfolyam is azoknál, akik elmaradtak tanulmányaikban s akiknek most az a főcéljuk, hogy tanulmányaikat tovább folytathassák s igy elérhessék azt az életpályát, amelyet célul tűztek ki maguknak, hogy majdan a tudomány fegyverével, mint a nemzetnek szorgos munkásai, tovább dolgozhassanak. Jönnek az egyetemre, a főiskolákra, s egyrészt látják azt, hogy : hiszen mi többen vagyunk, mint amennyien eddig voltunk az egyetemen, másrészt a jövő is szomorú képet tár eléjük, hogy ez a Magyarország a jövőben kevesebb intellektuális embernek tud kenyeret adni. Ezekből mindenki elképzelheti annak a fiatalembernek a pszichéjét, lelkiállapotát.

Természetesen elkeseredés vesz rajta erőt és azt mondja : hát azért voltam én távol a hazámtól éveken át, azért mentem keresztül mindenféle bajon, veszedelmen, azért voltam fogságban és sanyarogtam, hogy most egy bizonytalan jövő képe táruljon fel előttem! (…)

Honnan van az, hogy a zsidóság ily feltűnően erős percentuációval van képviselve? A múltkor az egyik beszéd alkalmával - gondolom - Ereky t. képviselőtársam azt a megjegyzést tette, hogy a zsidók között nincsenek kubikosok, vagy hogy a kubikosok között nincsenek zsidók. Hát ez igaz, de a zsidók között van elég nagy számmal handlé. (Derültség.) Ez sem baj. Én a régiségeimet, melyeknek passzionátus gyűjtője vagyok, az én házizsidóm utján szerzem be legjobban és azért nem haragszom rá. De méltóztassanak most a többire vigyázni. Ugyebár, tény az, hogy akárhány handlózsidónak a gyermekei járnak iskolába, közép- és felsőiskolába. Ez nem baj, de a baj ott van : mutassanak nekem Magyarországon egy kubikost, akinek a fia középiskolába vagy felsőiskolába jár. (…)

A mi praxisunk körülbelül az volt, hogy a középosztály gyermekei, birák, ügyvédek, gyermekei többnyire megint ugyanarra a pályára jutottak, a szülők nem kérdezték azt, vájjon a fiu tanulásra való-e, hanem abból indultak ki, hogy a tanulás uri foglalkozás, a te apád ur volt, neked is urnák kell lenned, - pedig bizony manapság nem valami nagy uraság a birói vagy más hasonló foglalkozás - az ipart, a kereskedelmet minderwertig, alsóbbrendű dolognak tekintették és azért történt az, hogy nálunk az intellektuális pályákon akárhányan voltak olyanok, akik kevésbé oda valók, mig ellenkezőleg, népünknek tehetséges gyermekei nem tudtak eljutni oda, hogy tovább képezhették volna magukat.

Ezt tartom én nagy nemzeti feladatnak: ha a fajvédelemről beszélnek t. képviselőtársaim, itt kell elkezdeni a fajvédelmet.

Rupert Rezső:
Mert a zsidó nem jelent hatalmat, nem kell félnünk ; ha 95%-os erőnkkel dolgozni kezdünk, akkor le birjuk őket, eleve matematice ki lehet számítani, hogy egy vitathatatlan, kétségtelen hatalmas hegemóniával kerülünk föléjük, aminek folytán nem ők fognak minket kényszeríteni arra, hogy mi asszimilálódjunk hozzájuk, hanem ez a hegemónia őket fogja rettenetes erővel arra kényszeríteni, hogy teljesen asszimilálódjanak hozzánk. Erre példa az, hogy ott, ahol kereszténnyel vannak versenyben a zsidók, sohasem győznek. Pl. tévedés azt hinni, hogy az intellektuális pályákon, az intelligencia körében a zsidó valami olyan óriási nagy hatalom. Hiszen ha a szabad pályákat nézem, ha csak az ügyvédi és- az orvosi pályát nézem, mondhatom, - mert magam is ügyvéd .vagyok - hogy soha a zsidók versenyét nem éreztem. Méltóztassék szétnézni ebben az országban : az ügyvédség, az orvostudományok, a mérnöki élet terén nincsen gazdasági nyomor, sehol sincsen nyomor azokon a pályákon, amelyekre a zsidóság is tódult, amelyekre úgyszólván predesztinálva volt, mert oda beüzték őket.

Dánér Béla:
A numerus clausus, ha nem is bevallott célja, de én szerintem azt kell hogy eredményezze, hogy a zsidók innen kivándoroljanak.

Kovács Emil:
Ami azt illeti, amit Ugron Gábor képviselőtársam nehezményezett, hogy a törvényjavaslat következtében talán majd a nők kimaradnak az egyetemről, én ugyan nem látom, hogy kimaradnának!

Szabóky Jenő: Főzőkanalat nekik!

Elnök:
Felteszem tehát a kérdést: elfogadja-e a Nemzetgyűlés a 3. §-t a bizottságok szövegezésében változatlanul, igen vagy nem? (Nem!) Tehát ilyen értelemben mondom ki a határozatot.

Most következik a 3. § Bernolák képviselő ur módosító indítványával.

A kérdést a következőképen teszem fel : elfogadja-e a Nemzetgyűlés a 3. §-t Bernolák képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? Akik elfogadják, igennel fognak szavazni, akik nem fogadják el, nemmel szavaznak. Most kihúzom a betűt. (Megtörténik.) Az N betűnél kezdjük a névszerinti szavazást.

A házszabályok 229. §-a értelmében az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.)

Elnök: Az ülést újból megnyitom.

A névsort olvassa Héjj Imre jegyző ur, az igennel szavazókat jegyzi Gerencsér István jegyző ur, a nemmel szavazókat jegyzi Szabóky Jenő jegyző ur.

Héjj Imre jegyző (olvassa a névsort).

Igennel szavaztak: Nagy János (egri), Oiáb Dániel, örffy Imre, Paczek Géza, Patacsi Dénes, Perlaki György, Prohászka Ottokár, Prőhle Vilmos, Putnoky Móric, Reischl Richárd, Sabel János, Sallay János, Schandl Károly, Schiessl Henrik, Somogyi István, Szabó Balázs, Szabó Gy. János, Szabó István (sokorópátkai), Szabó József (budapesti), Szabóky Jenő, Talányi Ferenc, Taszler Béla, Thomas Ferenc, Túri Béla, Usetty Ferenc, Avarfry Elek, Bartos János, Bárány Imre, Bernáth Béla, Bernolák Nándor, Budaváry László, Csontos Imre, Czakó János, Dánér Béla, Eberhardfc Antal, Ereky Károly, Fáy Gyula, Gerencsér István, Griger Miklós, Gunda Jenő, Haller József, Herrmann Miksa, Héjj Imre, Homonnay Tivadar, Hornyanszky Zoltán, Huber Jáos, Huszár Károly, Iklódy-Szabó János, Ja vos Antal, Karafiáth Jenő, Kovács Emil, Kovács József, Kuna P. András, Legeza Pál, Lingauer Albin, Lipták Pál, Mátéfry Viktor.

Nemmel szavaztak: Orbók Attila, Pető Sándor, Rubinek Gyula, Bródy Ernő, Haller István, Kovács J. István, Meskó Zoltán.
 
Elnök: Kérem a távollévők névsorának felolvasását.

Héjj Imre jegyző (olvassa a távollévők névsorát).

Elnök:
Bejelentem, hogy 57 képviselő igennel, 7 képviselő pedig nemmel szavazott, tehát a Nemzetgyűlés 50 szótöbbséggel a 3. §-t Bernolák képviselő ur módosítása val fogadta el.

A numerus clausus törvény elfogadott szövege az 1920. évi XXV. törvénycikk

1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról

1. § A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.

Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be és csak a megállapított létszám-kereten belül.

Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra beiratkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát is megállapíthatja.

2. § Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi), továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók.

3. § Az 1. § intézkedései szerint beiratkozónak az illetékes karhoz (műegyetemen a tanácshoz) benyújtott folyamodással kell a beiratkozásra engedélyt kérnie.

A beiratkozási engedélynek az 1. § rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való megadása, vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (műegyetemen a tanácsnak) teljes ülése végérvényesen határoz.

Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.

Hasonlóképen csak az illetékes kar (műegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel iratkozhatnak be a 2. § alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.

4. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.