2017. november 20.

Tisztul a kép. Forradalom

Szerző: Rácz Árpád - Beszélgetés Varga László történésszel

A nyugati imperialistáktól bujtogatott ellenforradalmárok, a letűnt rend ittmaradt hívei használták ki a párton belüli küzdelmet, a haladó erők zavarodottságát és tanácstalanságát, az ifjúság tapasztalatlanságát, fegyverezték fel a csőcseléket, s indítottak fegyveres támadást a népköztársaság ellen- Vagy pedig elemi erővel kitörő és az egész országot magával sodró forradalom volt; a nép történelmünkben példa nélküli egységes fellépése a rendszer megváltoztatására a fokozatos fejlődést, a békés átalakulási folyamatot eltorlaszoló hatalommal szemben- Varga László történész válaszolt kérdéseinkre.

- 1956 októbere immár 34 éve áll a viták kereszttüzében. Az egymással szöges ellentétben lévő álláspontok még mindig felkorbácsolják a kedélyeket. Mi az oka ennek- Ennyi idő után miért nem lehet tisztán látni?

- Többek között azért nem, mert nem tették lehetővé az egykorú dokumentumok feltárását és elemzését. A tavaly nyárig megjelent "szakirodalom" nem tudományos kutatások eredményein alapult, nem volt egyéb, mint egy fegyveres erővel restaurált rendszer önigazolása, természetesen az ehhez szükséges torzításokkal és rágalmakkal. A hivatalos értékelés és az emberek személyes ítélete ezért nem is találkozhatott egymással.

- A korábbi hivatalos propaganda a követelések eszkalációjáról beszél. Arról, hogy kezdetben azok jogosak voltak, de egyre radikálisabbá, jogtalanabbá váltak, és ez vezetett el az ellenforradalomhoz. Mi a véleménye erről?

- Nézzünk erre az érvelésre egy példát. Gyurkó László szerint annyi verziója volt a követeléseknek, hogy nem is tudja, melyiket tekintse érvényesnek. Végül azt a változatot fogadja el, ami akkor a sajtóban megjelent. A valóságban azonban nagyon pontosan nyomon lehet követni, hogy miként alakultak, változtak pl. a műegyetemisták pontjai. Az első - még valóban hevenyészett megfogalmazású - tízpontos (Topolino pontok), és a "végleges" tizenhat pontos változat között érdemi különbség nincs. Az egyetlen kivétel éppen a Gyurkó által kiválasztott Szabad Ifjúság-beli közlés. Ebből - az egyetemisták beleegyezése nélkül - kihagyták a két "legrázósabb" követelést, nevezetesen a szovjet csapatok kivonására és a többpártrendszerre vonatkozókat. Vagyis az összes alapvető követelés már október 22-én este nyolc óra előtt "készen állt". A tüntetők az eredeti tizenhat pontot viszik 23-án este a rádióhoz. A korábban említett két pontot itt sem hajlandók beolvasni, de az egyre hatalmasabbá váló tömeg kitart mellette. Később egy lényegi kiegészítése lesz ennek a programnak, mégpedig az ÁVH feloszlatásának a követelése. De ez már a rádió ostromának és a "véres csütörtökön" a Kossuth téren elkövetett vérengzésnek az eredménye.

- Az események egyik sokat vitatott pontja, hogy mi történt a rádiónál?

- A vezetés, amely hajlamos volt a tüntetés fegyveres szétkergetésére, kora délután még eláll a beavatkozástól. Az események akkor csapnak át felkelésbe, amikor az ÁVH a rádiónál tüzet nyit a népre. A tizenhat pont cenzúramentes beolvasására várakozó sokaság kezdetben fegyvertelen. A helyzet akkor válik feszültebbé, amikor mind a tömeg, mind az ÁVH erősítést kap. Honvéd alakulatokat is odavezényelnek. Míg az ÁVH-sok egy hátsó bejáraton bejutnak a rádió épületébe, addig a katonák ezt nem ismerve az ostromlókon keresztül próbálnak a főbejárathoz jutni. Tudunk olyan tiszti alakulatról, amelyik a bezárt kapuhoz érve maga is szabályos ostrommal jutott be az épületbe, hogy aztán védhesse azt. De tudunk olyan katonákról is, akik vagy átálltak, vagy fegyvereiket adták át a felkelőknek. És tudunk olyan honvédtisztről, akit az ávéhások lőttek le. Egy biztos, a védők eleinte fegyvertelen emberekre lőnek, s a feldühödött tömeg ezután jut fegyverekhez.

- Hogyan kapcsolódnak be a szovjet csapatok már az első megmozdulások felszámolásába- Ki hívta őket?

- Ennek pontos tisztítázása csak a szovjet levéltárak megnyitása után képzelhető el. Az egyértelműen bizonyítható, hogy nem a Központi Vezetőség. Teljesen félreismeri a magyar?szovjet kapcsolatokat az, aki úgy képzeli, hogy a szovjet csapatokat hívni kellett. Hogy akár Nagy Imre, akár Gerő kitalálja, jöjjön a szovjet hadsereg és az rögtön megjelenik. A döntést nem Budapesten hozták meg, hanem Moszkvában. A szovjet vezetés egyre nagyobb aggodalommal figyelte a magyar és lengyel eseményeket. Mindkét országban felkészült arra, hogy akár fegyveresen is elejét vegye a számára nemkívánatos fejleményeknek. Október 23-án már riadókészültségben voltak az itt állomásozó erők és a délután folyamán megindultak Pest felé. Minderről Tyihonov szovjet katonai tanácsadó még azelőtt értesítette Batát, a honvédelmi minisztert, mielőtt a rádiónál bármi is történt volna. Nyilvánvalóan nem a katonai erők önálló akciójáról volt szó, hanem egy politikai döntés eredményéről.

- Hogyan lehetett ilyen előrelátó a szovjet vezetés, amikor a magyar teljesen felkészületlennek bizonyult?

- Szét kell választanunk az előkészületeket és a konkrét akciót. Az előkészületek már hetekkel korábban megindultak, a konkrét akció viszont akkor kezdődött, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy Budapesten tüntetésre kerül sor. Hihetőleg egy viszonylag békés erődemonstrációval akarták elejét venni az események radikalizálódásának. Céljuk persze csak viszonylag lehetett békés, az ilyen akciók során mindig eldördülnek fegyverek, mindig vannak halottak. Hasonló volt a helyzet az 1953. június 17-i kelet-berlini felkeléshez.

- A magyar október legvitatottabb kérdései közé tartozik, hogy mi történt a Kossuth téren 25-én, a "véres csütörtökön". Vajon ki lőhetett- Lehettek-e felkelők az épületek tetején?

- Ez egy nagyon szorosan és biztonságosan őrzött területnek számított, hiszen a parlament környékén volt a pártközpont, a HM, a BM és az ÁVH épülete is. Arról tudunk, hogy 24-én felkelők akartak behatolni az ÁVH épületébe, s mint ahogy ezt a kísérletet is visszaverték, készek voltak minden hasonlót megakadályozni. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy felkelők fegyverekkel odajuthattak volna.

- Tehát provokáció történhetett?

- Az is elképzelhető. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szovjet vezetés ekkor dönt úgy, hogy az eredménytelen katonai beavatkozás után a politikai kibontakozás felé is tesz lépéseket. Ez persze nem esett egybe mindenkinek az érdekeivel. Pontosan azokban a pillanatokban, amikor a fegyverek eldördültek, a Kossuth tértől 150 méterre, a pártközpontban tartózkodik Szuszlov és Mikojan, akik Gerő Ernőt leváltják a párt éléről (!) és kinevezik utódjául Kádár Jánost.

- Milyen esélyei voltak ekkor a katonai megoldásnak?

- A Központi Vezetőség sokáig megosztott volt, 26-án még a katonai megoldást részesíti előnyben. Losonczy és Donáth ellenzi ezt a legélesebben. A pártvezetőség által már 23-án kinevezett katonai bizottság Apró Antal vezetésével a katonai hatalomátvétellel foglalkozik. Fehér Lajos irányításával a politikai főcsoportfőnökség tisztjei dolgozták ki a katonai diktatúra tervét. Elképzelésüket a Gyurkó Lajos által irányított harmadik hadtestre alapozták. Nagy Imre támogatását is meg kívánták nyerni, de arra is felkészültek, hogy ha ez nem sikerül, félreállítják őt. A tervet, ami katonailag kivitelezhetetlen, politikailag pedig szinte nevetséges volt, 27-én hajnalban vitték át a HM-ből a pártközpontba, ahol egyedül Szántó Zoltánnal tudták erről tárgyalni. ő semmiképp nem volt hajlandó támogatni, s ragaszkodott ahhoz, hogy Nagy Imrét is részletesen tájékoztassák. Ám mire Nagy Imre felébredt, a diktatúra terve már lekerült a napirendről. Mindez talán jelzi komolyságát is.

- A tömegmegmozdulások atrocitásokkal is jártak. A Köztársaság téri pártház ostrománál, október 30-án zajlottak le a legvéresebb szörnyűségek. Mivel magyarázhatók az ilyen szélsőséges kilengések?

- A lincselést természetesen elítéljük. Ám ne feledjük, hogy a parlament előtti vérfürdő után egy nappal, 26-án Miskolcon és Mosonmagyaróvárott is tüzet nyitnak a tüntetőkre. Az előbbi helyen tízen, az utóbbin ötvenkilencen, más források szerint több mint százan halnak meg. A feldühödött tömeg mindkét helyen ávéhásokat lincsel. A lakosságban felfokozódott a gyűlölet az ÁVH-val szemben. A Köztársaság téri pártháznak ávéhás őrsége volt, amit a szervezet feloszlatása után rendőr egyenruhába bújtattak. Az ostrom kiváltó oka az lehetett, hogy a téren tartózkodó civilek felfigyeltek a rendőr egyenruhát szállító teherautók érkezésére. Ennek az ellenőrzésére jelent meg az épületben egy kisebb, nemzetőr igazolvánnyal is rendelkező fegyveres csapat. Ám tagjaikból az ávéhás őrség kisebb tűzharc után foglyokat ejtett. Ezeknek a kiszabadításáért indult meg a pártbizottság ostroma. Az eseményeket mind ez idáig az előzmények ismertetése nélkül, elferdítve és egyoldalúan tárgyalták. Az persze nem kétséges, hogy szélsőséges kilengés történt. De a közhangulatot nem a vérszomj jellemezte, a konszolidáció ekkor már elindult. A közvélemény, beleértve a sajtót, de akár a fegyveres csoportokat is, már akkor elítélte a semmivel sem igazolható terrort. Egyébként hasonló történelmi, forradalmi eseményekkel összehasonlítva azt mondhatjuk, a magyar ?56 a kevésbé véresek közé tartozott. Felszínre tört itt is a szenny áradata, de megközelítőleg sem olyan mértékben, mint ahogy azt később híresztelték.

- Hogyan halt meg Mező Imre?

- A hivatalos verzió szerint az épületből fehér zászlóval kilépő Mező Imréék szemből kapták a sortüzet, ő maga haslövés áldozata lett. Egy másik álláspont szerint ávéhás tisztek végeztek velük hátulról, nem értvén egyet a megadással. Meg kell mondanom, jómagam nem rendelkezem olyan egyértelmű információval, amelynek alapján hitelesíteni tudnám e két verzió valamelyikét.

- A semlegesség kimondása váltotta ki a szovjet agressziót?

- A semlegesség gondolata már 23-án felvetődik, de benne van a 28-i KV döntésekben is. November 1-jei bejelentése annyira realitásnak tűnt, hogy a magyar vezetőkkel tárgyaló Szuszlov és Mikojan is jóváhagyták. Ki is jelölték azt a Varsóba utazó küldöttséget, amelynek feladata a kilépés részleteinek a tisztázása lett volna. Ez tehát a szovjetekkel egyeztetett lépés volt. De mire Szuszlovék visszaérkeztek Moszkvába, a hivatalos szovjet álláspont megváltozott. Már 30-án megkezdik csapataik lecserélését és az ország katonai elözönlését. Elsején egyértelművé válik egy komoly katonai akció előkészülete. Pontosan ez készteti - természetesen a tömegnyomás mellett - a Nagy Imre kormányt arra, hogy az eseményeket maga is felgyorsítsa, a katonai tömbből való kilépéssel megszüntesse a jogalapot a szovjet katonai beavatkozásra. Ez egy kétségbeesett lépés volt, azt azonban nem állíthatjuk, hogy ettől váltak volna az események akár radikálisabbá, akár ellenforradalmivá. 1956 októberében Magyarországon forradalom tört ki, és novemberben forradalom leverésére indult a szovjet hadsereg. 1849 után ismételten nagyhatalmi agresszió akadályozta meg a magyar népet, hogy kezébe vegye saját sorsának irányítását.

Kapcsolodó cikkek: