2017. október 23.

Többes számban. Az I. világháború és a háborús mindennapok valóságai

MEGHÍVÓ

A Magyar Nemzeti Múzeum országjáró gömbsátra
Az I. világháború megváltoztatta az addig ismert világot.

A Nagy Háborúban, a tömegek háborújában ugyanis mindenki érintett volt: az emberek az otthonukat, az értékeiket és főként szeretteiket vesztették el. Ezért a Magyar Nemzeti Múzeum a háború centenáriumi éveiben, idén és jövőre ismét országjáró múzeum•kör•útra indul, hogy az I. világháború korát bemutassa azoknak, akik egy-egy vidéki nagyvárosban vagy ahhoz közel élnek. Összesen 10: idén 6, jövőre pedig 4 helyszínen, a legtöbb településen csaknem 1 hétig lesz látható a gömbsátor. A különleges látványvilágú, az érzelmekre is ható kiállítás akár tízezrekhez is eljuthat, akiknek nincs lehetősége a fővárosba utazni. Így ők is megismerhetik nagy-, déd- vagy ükszüleink életét a háborús időkben.

Többes számban: a kiállítás címe is utal arra, hogy a 20. században, a tömeggyártás, a tömegpusztítás és a tömegpropaganda századában ebből a háborúból már nemcsak a katonák, hanem az otthon, családfő nélkül maradt asszonyok, de még a gyerekek sem maradhattak ki. A háború miatt mindenkinek az élete megváltozott, nem csak a frontra indulóké. Ez már valóban a tömegek háborúja volt, rengeteg katona és civil véráldozatával. A nemzetek háborújában valamiképpen mindenki részt vett, aki nem fegyverrel, az az otthonmaradottak áldozatos munkájával. A világpusztítás után egy új, modern világ épült, ami már semmiben nem hasonlított a korábbihoz.

A múzeumi világban már kitűnő példák születtek a távolabbi közönséghez közelebb vitt vagy a városi közösségi terekben felállított kiállításokra, de olyan még nemigen volt, hogy igazi múzeumi tér szülessen meg a város közepén, kiszakítva egy darabot a forgalmas köztérből. A 18 méter átmérőjű félgömb alakú sátorban a látogatók nem egy hagyományos kiállításba lépnek be, hanem amennyire lehet, itt át is érezhetik, milyen lehetett a fronton vagy a hátországban élni száz évvel ezelőtt. A vándorkiállításon ugyanis nem a szokásos, könnyen mozgatható vagy csupán digitális eszközökön, hanem a század elejének jellegzetes, stilizált tereiben, életnagyságú, interaktív installációk közt lehet megismerni a korszakot, amibe a közemberek kerültek a háború éveiben.

Míg a múzeumok hagyományos termeiben talán furcsán hatnának ezek a látványos megoldások, addig egy ilyen rendkívüli építményben különlegesebb elemekkel is lehet kísérletezni. A kiállítótérben ezért helyet kap a frontra induló katonák sorsát jelképező vonatkocsi, a hosszú, békés 19. századot és a szétzilálódó egyéni sorsokat is megidéző, de idővel darabjaira hulló körhinta, a háborús propagandahivatalra utaló, óriás írógép és a családfenntartó nélkül maradt otthoniak megváltozott életét bemutató villamoskocsi is. Emellett ki lehet próbálni, milyen nehéz volt egy háborúban szolgáló katona menetfelszerelése, a több mint 700 kiállított eredeti tárgy között pedig megnézhetnek – csak néhányat említve – olyan különlegességeket is, mint Horthy Miklós sorhajókapitány levelét, illetve Mednyánszky László ismeretlen katonát ábrázoló portréját, valamint cenzúrázott újságoldalakat is bemutatunk.

Az országjáró kiállítás egyik célja, hogy sok iskoláscsoport is megismerje, milyen lehetett az I. világháború kora. Az emlékév kezdetén rengeteg rendezvény és program foglalkozott az I. világháborúval, de fontos, hogy a háború utolsó éveiben is emlékezzünk erre a pokoli eseményre, amely nem csak egy nagybirodalom, nem csak Magyarország, hanem a közemberek modern kori traumája és vesztesége volt: 660.000 magyarországi hősi halotté, 800.000 magyarországi hadifogolyé, 3.400.000 Magyarország területéről bevonult katonáé és 800.000 egyéb hadicélokra foglalkoztatott emberé – és az ő családjaiké. A Nagy Háború egyetlen magyar családot sem kímélt; a kiállítással ez a tudásanyag azokhoz is eljuthat, akik azóta tanultak róla a közoktatásban, ezért a helyi iskoláknak szakvezetést is szervezünk.

A sátor látogatása mindenkinek INGYENES, és minden városban a település egy-egy központi helyén lehet majd megtalálni.

Sötétedés után a külső falon esténként a bécsi bemutatóját a háború napjaiban ünneplő, mára ikonikussá vált, 1971-es Csárdáskirálynő-feldolgozás vetítésével emlékezünk arra, hogy a színház a legnagyobb tragédiák, még a háborúk alatt is rendkívül népszerű volt. A rövid ideig tartó, felhőtlen szórakozást nyújtó daraboknak a hátország mellett a fronton és később a hadifogolytáborokban is fontos lélektani szerep jutott. Az itthon 1915-ben bemutatott, nemzetiesebbre formált Csárdáskirálynő ugyanis – a hadisikerek helyett – operettdiadalt hozott –, a kényes ízlésű elit fanyalgásának ellenére is.

A kiállítás tavaly Székesfehérváron már bemutatkozott, akkor 5 nap alatt mintegy 35 ezren nézték meg. A gömbsátor korábban – akkor még nagyon eltérő tartalommal: a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatásával – már több vidéki és fővárosi helyszínen is járt: 2014-ben a Szigeten például mintegy 130 ezer fiatal látta.

A mostani körút első állomásán, Egerben hatalmas volt az érdeklődés: 6 nap alatt 37 500-an látták a kiállítást – ez a legnagyobb látogatottságú magyarországi múzeumok éves látogatószámának kb. egyharmada.

A kiállítást anyagilag a – Magyar Nemzeti Múzeum mellett – az I. világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a befogadó városok és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága támogatta.

A kiállítás koncepciójának megalkotója, forgatókönyvírója és főkurátora Császtvay Tünde irodalomtörténész, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, osztályvezetője; alkurátora Végh Katalin, a Katona József Múzeum igazgatóhelyettese.

Szakértői munkájával segítette a projektet Ihász István történész-muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának nyugalmazott vezetője, Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója és ifj. Bertényi Iván történész, a bécsi Collegium Hungaricum igazgató-helyettese. A látványtervet Bátonyi György alkotta meg, a vizuális látvány, arculat és grafika Kellényi Kata munkája.