2017. december 16.

Újabb állásfoglalások

Bejegyzéseink időrendben láthatók, vagyis legalul vannak a legfrissebbek.

Olasz Lajos
Gerő András eljárását szakmabeli történészként és értelmiségi emberként egyaránt minősíthetetlennek tartom.
Egy szakmai kritikát, ellenvéleményt Romsics Ignác kijelentéseire, értékeléseire vonatkozóan még akkor is respektálni tudnék, ha alapvetően nem értenék vele egyet. Itt azonban nem erről van szó, hanem egy személyeskedő, csúsztatásokkal teli, Romsics Ignácot tudósi és emberi minőségében alaptalanul kikezdő támadásról.
A magam részéről elítélek minden ilyen magatartást, akkor is, ha egy általam ismert és tisztelt kollégáról van szó, de akkor is, ha bárki más lenne egy ilyen kirohanás szenvedő alanya.

Kende Péter
Gerő András interpretációját Romsics Ignác nézeteiről én is alaptalan inszinuációnak tartom. Függetlenül attól, hogy Gerőt milyen szándékok vagy indulatok vezették, állítása egy nagytudású történész tárgyilagosságát és mérlegelő-képességét vonja kétségbe, ezért különösen káros. A Magyarországon újból erősen jelentkező antiszemitizmus ellen fel kell venni a harcot, de nem ilyen eszközökkel, nem a - sajnos fogytán lévő - szellemi tekintélyek könnyed és felelőtlen meggyanúsításával.

Vitári Zsolt
Fogalmazni lehet sokféleképpen: jól, kevésbé jól, szerencsésen, kevésbé szerencsésen, a kiadvány típusától függően részletekbe menően, vagy éppen csak felhívva a figyelmet egy problematikára. Csupán ez alapján ilyen súlyos váddal illetni egy köztiszteletnek örvendő személyt, puszta, nemtelen rágalmazás. Ezért csatlakozom a Rubicon kezdeményezéséhez.

Frank Tibor 
Szomorúan olvastam Gerő András támadó írását Romsics Ignácról. Erősen megosztott közéletünk mind inkább veszélyezteti a hazai történettudomány pártatlanságát is. Sok éve ismerem Romsics Ignácot, és rendszeresen olvasom írásait. Tisztességes, morális felelősséget érző, a tényekhez ragaszkodó történész és ember, elfogadhatatlannak tartom ráütni az antiszemitizmus bélyegét. Különösen veszélyes, ha a mai időkben elidegenítünk olyanokat, akik mindenkor igyekeznek megmaradni a tárgyszerűség és az elfogulatlanság igényének talaján. A nyilatkozat szövegét ugyanakkor ugyanolyan élesnek érzem, mint Gerő András írását. Ezért én a fenti szöveggel csatlakozom állásfoglalásotokhoz – melynek változatlan közléséhez hozzájárulok –, nem pedig az általatok fogalmazottak aláírásával.

Jeszenszky Géza
A XX. századot ismerő történészek racionális válasazt tudnak adni arra, miért vált - hosszabb vagy rövidebb időre-  a marxista utópia hívévé világszerte  annyi kitűnő elme. Döntő többségüknem volt zsidó származású. Sajátos okai voltak annak, hogy Magyarországon mind az 1919-es Kommün, mind az 1945 utáni Kommunista Párt vezetésében miért volt olyan magas a zsidó hátterű, de vallását és a zsidó hagyományokat nem vállaló személyek aránya. Erről a témáról szólni nem antiszemitizmus, sőt ennek kifejtése kitűnő érv az antiszemiták hamis beállításai ellen.
Számomra mind Gerő, mind Romsics régóta ismert és becsült kolléga és barát. Őszintén fájlalom, hogy a meghökkentő gondolatokkal előszeretettel jelentkező Gerő ilyen képtelen váddal illette nagy tárgyi tudását mindig higgadt érvekkel alátámasztó kollégáját.  Van helye szakmai vitának az érvekről és a szóhasználatról, de rendkívül káros az ilyen megbélyegzésönösen olyankor, amikor a tudatlanság és a gonosz politikai szándék valóban szítja hazánkban az antiszemitizmust. Ez ellen minden tiszetességes és gondolkodó magyarnak egységesen kellene föllépnie. Örvendetes, milyen széles kör utasította el Gerő álláspontját és érvelését, őszintén remélem, hogy ez nem marad hatástalan a teljességgel alaptalan bírálat megfogalmazójára sem.
Csatlakozom a Rubicon szerkesztőségi Nyilatkozatához.
Oslo, 2012. július 8.

Sokcsevits Dénes
Magam is egy kisebbségi közösség tagja vagyok, ezért érzékeny vagyok a közösségemet érő, kollektív vádakra, kritikákra, s emiatt nagy megértést tanúsítok zsidő származású magyar embertársaim érzékenysége iránt. Gerő András történészi munkáját egyébként nagyra becsülöm. Azonban ebben az esetben magam is úgy vélem, igaztalanul vádaskodott. Ráadásul, a történész szakma ellehetetlenülését idézi elő, ha kényes problémákkal (mint például a magyar zsidó polgárság egy részének radikális szembefordulása a kor magyar társadalmi berendezkedésével 1918-1919 táján) nem foglalkozhatunk, okait nem tárhatjuk fel anélkül, hogy  politikai jellegű vádakkal szembesüljünk. Egy példa a saját kutatási területemről: saját horvát kisebbségi közösségem egyes etnikai csoportjai a Rákóczi szabadságharc idején szembeforultak a magyar üggyel, s császáriakkal és a szerb határőrökkel harcoltak együtt. Ugyanakkor 1848-ban szinte kivétel nélkül a magyar kormány mellett álltak ki és Bácskában a magyar csapatokkal együtt harcoltak a szerbek ellen. Mindkét esetben állásfoglalásukhoz számos, összetett ok vezetett, s ezek feltárása igazi történészi feladat. Nem lehetnek számunkra "kényes ügyek", a viszályok okát is fel kell tárni!
Romsics Ignác egész munkássága során szakmai hitelességre törekedett, egyáltalán nem szolgált rá ilyen megalapozatlan minősítésre. Ezért csatlakozom a tiltakozó levél aláíróihoz.

Pritz Pál
Azon túlmenően, hogy mélyen egyetértek, talán helyes lenne hangot adni azon meggyőződésünknek is, hogy Gerő András kollégánk ebben a pillanatban – remélhetőleg csupán átmenetileg – elfeledtkezett a mi munkák egyik alapkövetelményéről. Nevezetesen az írástudók kötelességéről. A hiteles tájékoztatás követelményéről.
Mintha Gerő András beleesett volna a mediatizált világ csapdájába. Ahol a jámbor lelkek azt gondolják, hogy a szellemi súlyt a megnyitalkozások gyakorisága adja.

Zsoldos Attila
Kedves Ignác, elképedve értesültem az ellened intézett alantas támadásról. Nincs kétségem afelől, hogy olyan rágalomról van szó, amelyből kizárólag annak kiagyalójára vonatkozóan lehet (és kell) következtetéseket levonni.

Sándor Klára
Tiszta beszéd:
Romsics Ignác a nem elég tudatosan olvasók fejében (ők vannak többen) az átértelmezésektől válhat antiszemitává: azaz nem Romsics szövege antiszemita, hanem Gerő átértelmezése teszi azzá…

Az egész cikket itt olvashatja:
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=149122:tiszta-beszed&catid=68:cssandorklara&Itemid=105

Tanítványok és szerzőtársak
A történész felelősségéről:
„A napjainkban megnyilvánuló antiszemitizmusról kell… beszélnünk. De a szakmai korrektség határain belül. Nem pedig úgy, hogy provokatívan megbélyegzünk egy köztiszteletben álló történészt, aki vitán felül nem antiszemita…

Az egész cikket itt olvashatja:
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=149121:a-toertenesz-felelssegerl&catid=9:vendegek&Itemid=66

Petschnig Zita és Kéri László
borzalmas,... Andrisnak elment az esze... 2012 nyarán nincs jobb dolga mint, hogy ilyen fölösleges és értelmetlen konfliktust teremtsen... Andris, Andris... erre most nem volt szükség – igaz, máskor sem..

Lönhárt Tamás
Csatlakozom az Önök által közölt tiltakozáshoz a Dr. Romsics Ignác professzor urat ért, meggyőződésük szerint teljesen alaptalan vád ellen.
Dr. Romsics Ignác professzor úr, mint a magyar tudományos élet kiemelkedő személyisége és mint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tisztelt vendégelőadótanára is, nagy megbecsülésnek örvend itt, egyetemünkön.

Kontler László
Gerő András kollégám írását értetlenül olvastam és szerencsétlennek, mi több, kártékonynak találom. Természetesen nem a mundér becsülete miatt, már ha ezen azt értjük, hogy ab ovo megengedhetetlen volna egy pályatársat bármilyen váddal, akár az antiszemitizmuséval illetni. Más értelemben azonban attól tartok, a mundér becsülete súlyosan kockán forog. Ideológiai indíttatást természetesen bárki bármilyen megnyilatkozásának lehet tulajdonítani, de én úgy tanultam, a szövegértés, így a szerzői szándék megértése összetett, szigorú szakmai kritériumok által szabályozott folyamat, melynek során mindenekelőtt azt a kontextust érdemes megvizsgálni, amelybe a szerző maga helyezi bele magát – jelen esetben Romsics történetírói habitusának, a történetírás általa művelt változatának jellegzetességeit (mint ahogy a Gerő által ugródeszkaként felhasználni kívánt szöveg szerzője, Gyáni Gábor is ezekben keresi az általa is problematikusnak ítélt megnyilatkozások okát). Ha valaki egy efféle elemzés nyomán a Gerőéhez hasonló következtetésre jut, azzal talán lehet értelmes vitát kezdeményezni. (Vö. Popper nézetét a cáfolhatóságról mint bármilyen nézet „tudományosságának”, tágabban szakmai megalapozottságának követelményéről.) Ilyen vizsgálati eredmény hiányában – hisz’ tudjuk, a szöveg nem feltétlenül valemely kötött, kanonizált, egyedüli jelentés helye, hanem lehetséges jelentések forrása – arról is lehet értelmes vitát folytatni, hogy milyen mértékű felelősséget visel a szerző szövegének általa nem szándékolt, de esetleg lehetséges olvasataiért  (az olyanokért, amelyek Gerő értelmezésében bonthatók ki Romsics szövegéből – s amilyeneket nyilván a szélsőjobb párt történelem szakos diplomával bíró korifeusai is örömmel bontanak ki megannyi kolléga szövegeiből, azok legnagyobb megrökönyödésére). Mivel Gerő az efféle elemzést és reflexiót elmulasztja, indítékaival kapcsolatban jogosan merülnek fel kínos kérdések. Arra gondolni sem merek, hogy (köz)írói munkásságát különállónak tartja a történészitől (ugye emlékszünk az „írói munkásság része” mentségre Csurka István valóban, deklaráltan antiszemita kirohanásai esetében?) és kivonja azt az utóbbiban megkövetelt standardok érvényessége alól. Mindenesetre „farkaskiáltása” – mondjuk úgy – szakmailag nem eléggé körültekintő eljárással gázol bele egy másik kolléga emberi becsületébe.

A Rubicon nyilatkozatát ennek ellenére nem írom alá, mert ebben az ügyben az aláírásgyűjtést inadekvát eszköznek találom. Mindenféle esetekben „írtam már alá,” régebben és a közelmúltban, amikor egy személyt, csoportot, közösséget (akár az állampolgárok közösségének egészét) nyomás fenyegetett olyanok részéről, akiknek módjukban állt e nyomást jogi, politikai, törvényi kényszer alkalmazásával gyakorolni. Tartogassuk az aláírásgyűjtést ilyen esetekre – meglehet, lesznek még.
Végül: nagyon várom a megtámadott megszólalását az ügyben. Tulajdonképpen jó lett volna, ha a reagálások sorát ez nyitja meg. A dolgok jelen állása, a blogbejegyzések tanúsága szerint a Rubicon olvasótáborában is vannak, akik Romsics Ignácot afféle önelégült történészfejedelemnek tartják, aki most bizonyára karosszékében meghatottan hátradőlve fogadja az aláíró pályatársak összekapaszkodott nyájának szolidaritását. Az egész magyar történész-társadalomra vetne rossz fényt, ha a vélekedések e nyilvánvalóan téves kombinációja megerősítést nyerne.

Poór János
Gerő András elkövette azt a hibát, hogy néhány oldalon írt meg olyasmit, amit néhány íven kellett volna (ha kellett). Lévén, hogy az antiszemita és antiszemitizmus szavak ma Magyarországon – tetszik, nem tetszik – a legszélsőségesebb, népirtásig menő zsidóellenességet jelentik (ahogy a politikai jobboldal szóhasználatában a kommunista és kommunizmus szavaknak sincsenek árnyalataik), használatuk előtt tisztázni kell jelentésüket. Gerő András ugyan világossá tette, hogy az antiszemitát/antiszemitizmust Romsics-bírálatában nem szélsőséges értelemben használja, hanem a zsidósors iránti érzéketlenséget (a Horthy-korszak osztályozása kapcsán), a zsidó/kommunista történészekkel szembeni negatív, a Horthy-korszak antiszemita történészeivel szembeni pozitív elfogultságot stb. tekinti annak, tudnia kellett volna: ha antiszemitának nevezi Romsics Ignácot, olvasói többsége nem mérlegeli, milyen értelemben használja a szót. Az aláírók – és a megnyilvánuló többségiek – Romsics Ignácot „szeretik”.
Személyes megjegyzés: Tagja vagyok a Rubicon szerkesztőségének. A szerkesztőségnek az ügyben nem volt és nincs álláspontja. Ha megkérdeztek volna, elmondtam volna: a szerkesztőségnek ebben az ügyben nincs küldetése. Azt kifejezetten felháborítónak tartom, hogy mintegy 200 aláírás/csatlakozás begyűjtése után a „szerkesztőség” megváltoztatta a Gerő András írása elleni tiltakozás szövegét. Sokan vannak tehát, akik jó, ha tudják, nem azt írták alá, amit aláírtak.

A szerkesztő megjegyzése:

Állásfoglalásunkat a szerkesztőség tagjai közül a következők írták alá: Bácskai Vera, Bertényi Iván, Gyarmati György, Hahner Péter, Hermann Róbert, Németh György, Ormos Mária, Orosz István, Rainer M. János, Szakály Sándor, Ujváry Gábor.

Sipos József
Romsics Ignácot, akinek nemcsak kollégája, hanem barátja is vagyok, több mint 40 éve ismerem. Együtt tanultam vele a szegedi Tanárképző Főiskolán, együtt szerveztük az ottani tudományos diákkört, együtt küzdöttünk a menzai ellátás javításáért, és együtt követeltük március 15-án, hogy a főiskola főépületére tegyék ki a magyar zászlót. Kapcsolatunk azóta is szoros és bensőséges. Az elmúlt években havi rendszerességgel találkoztunk, együtt kerestük fel az Isonzó völgyét és a doberdói fennsíkot, hogy nagyapáink emléke előtt tisztelegjünk, és együtt mentünk el Auswitzba, hogy szembesüljünk azzal a megbocsáthatatlan szörnyűséggel, amely a magyar zsidósággal 1944-ben történt. Romsicsot tehát nemcsak könyveiből, hanem emberközelből, barátként is jól ismerem. Ezért a leghatározottabban állíthatom, hogy a reá szórt rágalmakból semmi sem igaz. Romsics nem relativizálta a Horthy-korszak bűneit, hanem sokoldalú és reális megvilágításba helyezte azt a negyedszázadot, amelyet az 1970-es évekig fasiszta diktatúrának nevezett a magyar történetírás. Ez irányú tevékenységét nem a rendszerváltás után, és kiváltképp nem 2010-ben kezdte, hanem még diákként, az 1970-es évek elején. Őt vádolni helyezkedéssel tehát egyszerűen képtelenség.

A most vitázók korosabbja emlékezhet rá, hogy alapvetően most is azt mondja, amit 1979-es, a Történettudományi Intézetben megrendezett kézirat-vitáján, melynek tárgya a bethleni konszolidáció volt, vagy 1991-ben megjelent Bethlen-biográfiájában, melyet kül- és belföldön egyaránt osztatlan elismerés fogadott. Teljesítményét olyan egymástól távol álló emberek dicsérték és fogadták érte bizalmukba, mint Borbándi Gyula, Fejtő Ferenc, John Lukács és nem utolsó sorban Kosáry Domokos. A Magyarország története a 20. században című, 1999-ben megjelent összegzésénél, amellyel egyébként a Magyar Tudományos Akadémia díját is elnyerte, eddig senki sem írt jobbat. Mindezek miatt választották a Magyar Történelmi Társulat főtitkárává 2000-ben, s az Akadémia levelező tagjává 2001-ben. Elképzelhető, hogy mindenki tévedett volna? Kül- és belföldi recenzensei, idős és tekintélyes mentorai, a történelmi társulat és nem utolsó sorban az Akadémia II. Osztályának a tagjai egyaránt? Nem inkább azok tévednek, csúsztatnak és torzítanak, akik most befeketíteni akarják és antiszemitizmussal vádolják?

Ha kimutatható Romsics történészi munkálkodásában valami részrehajlás, az éppen hogy nem az antiszemitizmus, hanem a mindenkori alullévők és elnyomottak iránti együttérzés. Ezt utolsó nagy munkája, a 2011-ben megjelent Clio bűvöletében is jól mutatja. Ha valaki nemcsak a Gerő András által kiragadott két mondatot olvassa el, hanem az egész könyvet, akkor lehetetlen nem észrevennie, hogy Romsics ugyanolyan empátiával és együttérzéssel írja le a zsidó származású és vallású Marczali Henrik első világháború előtti „mószerolását” és 1919 utáni partvonalra szorítását, mint Kosáry Domokos, Benda Kálmán és mások 1945 utáni félreállítását. Nem megírni azt, hogy ezt kik és miért tették, ugyanolyan történelemhamisítás lenne, mint a Marczali elleni támadások mögött meghúzódó antiszemitizmus elhallgatása. Bibó egyik tanulmányára utalva ebben a művében egyébként azt is leírja, hogy a holokauszthoz vezető antiszemitizmust a 20. századi magyar történelem legszégyenteljesebb fejleményének tartja.

Vajon mit kéne még írnia ahhoz, hogy Gerő és társai ne tartsák antiszemitának? Úgy gondolom semmivel sem többet vagy mást. A „baj” valószínűleg nem is ez vele, hanem az a komplex látásmód, amellyel az egész 20. századot – a Horthy-korszakot éppúgy, mint a Kádár-korszakot – kezeli. Ez az, ami egyeseknek nem tetszik, s amiért a többség – köztük én is – szereti és tiszteli.

Eördögh István
A szakmai korrektség és az emberi tisztesség nevében alulírott, dr. Eördögh István egyháztörténész kijelentem, hogy Gerő András és a hozzá hasonló vádakat alaptalannak tartom Romsics kollega és más, hasonló vádak esetében is, amelyektől elhatárolódom és a történetírás szabadsága ellen elkövetett súlyos sértésnek tartok.
Szabadjon felhívnom a szakmai társdalom figyelmét, hogy “Erdély román megszállása (1916-1920)”, Szeged, LAZI BT, 2000, monográfiám 35-36 oldalán idéztem Valfré nunciusnak a vatikáni államtitkársághoz küldött jelentését, amely szerint a Kun Béla-féle bolsevik kormány tudomása szerint “30 népbiztosból áll, akik közül 24 a zsidó és 6 a keresztény.” Felmerül a kérdés, hogy a Gerő András fémjelezte támadásokat vezérlő koncepció értelmében  a Szentszék képviselőjét, Valfré nunciust is antiszemita elfogultság vezérelte tényközlése során? Ahogy Valfré nem volt antiszemita, úgy Romsicsot sem illetheti ez a vád, és azokat sem, akik tényközléseik során lehúzzák a leplet a kommunista diktatúra név- és identitás változtatóiról.

Csáky Zoltán
Gerő András vádjait teljesen alaptalannak tartom, Romsics eddigi munkássága a bizonyíték, hogy távol áll tőle az antiszemitizmus. Gerő írása a magyar történész szakma hergelését szolgálja.

Zahorán Csaba
Szeretném kifejezni, hogy nem értek egyet Gerő András vádaskodásával. Tisztelem és elismerem Gerő András munkásságát, de véleményem szerint Romsics Ignác esetében teljesen megalapozatlanok Gerő úr antiszemitizmusra vonatkozó állításai. De talán ez a nem igazán szerencsés - és még kevésbé elegáns - ügy mégis jó lehet valamire, mégpedig arra, hogy kibontakozzon egy kulturált vita a 20. századi magyar történelem ellentmondásos kérdéseiről.

Grüll Tibor
Alulírott Grüll Tibor ókortörténész, a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének docense, a Szent Pál Akadémia főiskolai tanára, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem habilitált magántanára csatlakozom azok köréhez, akik azt vallják, hogy igaztalan, sőt aljas dolog Romsics Ignácra az "antiszemita" bélyeget ráütni, ezzel őt a magyar szélsőjobboldal – sajnos éppen eléggé széles – táborához sorolni. Amúgy Gerő Andrást is tisztelem és kiváló történésznek tartom, de ebben a dologban bizony nagyon elvetette a sulykot!

Poór János
Kedves Árpád! A Rubicon 2012/8. számában megjelent Romsics Ignác védelmében … című összeállítás megjelentetése miatt szerkesztőségi tagságomról lemondok. (Az „ügyet” nem ismertetem, akit érdekel, tájékozódhat a Rubicon és a Galamus felületén.) Az összeállításban jelezted, hogy a Rubicon szerkesztőségének nyilatkozatával annak idején nem értettem egyet (68. l.). Így volt. Az aláírásgyűjtés dandárjában az alábbiakat írtam (közzétetted, olvasható a Rubicon honlapján):

Gerő András elkövette azt a hibát, hogy néhány oldalon írt meg olyasmit, amit néhány íven kellett volna (ha kellett). Lévén, hogy az antiszemita és antiszemitizmus szavak ma Magyarországon – tetszik, nem tetszik – a legszélsőségesebb, népirtásig menő zsidóellenességet jelentik (ahogy a politikai jobboldal szóhasználatában a kommunista és kommunizmus szavaknak sincsenek árnyalataik), használatuk előtt tisztázni kell jelentésüket. Gerő András ugyan világossá tette, hogy az antiszemitát/antiszemitizmust Romsics-bírálatában nem szélsőséges értelemben használja, hanem a zsidósors iránti érzéketlenséget (a Horthy-korszak osztályozása kapcsán), a zsidó/kommunista történészekkel szembeni negatív, a Horthy-korszak antiszemita történészeivel szembeni pozitív elfogultságot stb. tekinti annak, tudnia kellett volna: ha antiszemitának nevezi Romsics Ignácot, olvasói többsége nem mérlegeli, milyen értelemben használja a szót. Az aláírók – és a megnyilvánuló többségiek – Romsics Ignácot „szeretik”.

Személyes megjegyzés: Tagja vagyok a Rubicon szerkesztőségének. A szerkesztőségnek az ügyben nem volt és nincs álláspontja. Ha megkérdeztek volna, elmondtam volna: a szerkesztőségnek ebben az ügyben nincs küldetése. Azt kifejezetten felháborítónak tartom, hogy mintegy 200 aláírás/csatlakozás begyűjtése után a „szerkesztőség” megváltoztatta a Gerő András írása elleni tiltakozás szövegét. Sokan vannak tehát, akik jó, ha tudják, nem azt írták alá, amit aláírtak.

Véleményem nem változott. A Rubicon és az elítélő nyilatkozat aláírói szerintem szerepet tévesztettek. A szereptévesztés miatt nem mondtam le szerkesztőségi tagságomról. Ám a Romsics Ignác védelmében … című összeállítást szerkesztőként nem vállalom. Az alábbiak miatt.
Az összeállításban megjelent a honlapon olvashatóhoz képest másként kommentált Poór jános állításával szemben (menet közben, ismétlem, tartalmilag megváltoztatott) elítélő nyilatkozat, az aláírók listája és Romsics Ignác válasza. (68– 69. l.) Megjelent továbbá hat darab, korábban a honlapon is megjelent (a honlapon olvasható szöveggel nem teljesen azonos szövegű) vagy nem megjelent vélemény (70– 71. l.) és néhány kötődő cikk (70—82. l.). Ezzel szemben nem jelent meg Gerő András írása (technikai mentség nincs, nem nagymonográfiáról, hanem egy Rubicon-oldalon bőven elférő cikkről van szó). Nem jelent meg továbbá többször hat darab egyéb vélemény, és nem került szóba Gerő terjedelmes „vitazáró” reflexiója. A Rubicon-összeállítás a tendenciózus szövegválogatás (és a tendenciózus „szövegelhallgatás”) révén tehát torzképet tár olvasói elé az általa fölöslegesen gerjesztett vitáról.

Ha a fentiek miatt nem távoztam volna a szerkesztőségből, távoznék Hajdu Tibor kötődő cikke miatt, aki az alábbiakat írja a Tanácsköztársaság, 1919 című cikkében: Gerő András más eset: alig hihetem, hogy vádjait komolyan gondolja, írásából – nem részletezem, miért világos ez – kitűnik, hogy az irigység beszél belőle, no meg a rosszindult, hogy ne mondjam, aljasság. Lehet, hogy teljesül G. vágya, és akadémikus lesz – nálunk már semmi sem lehetetlen –, de akkor sem fog felemelkedni Romsics történészi színvonalának közelébe, és ezt maga is sejtheti. Mindenesetre sikerült egy hozzá „méltóan” felszínes és színvonaltalan cirkuszt gerjesztenie – úgy látszik, mint médiasztár már kevesli ismertségét. Ennyit a „vitáról”. (72. l.)
A Rubicon történelmi folyóirat volt. Ad hominem indulatok kezelése más fórumra tartozik.

A szerkesztő megjegyzései:

1. Szerkesztőségünknek – Poór János állításával szemben – Gerő Andrásnak a Galamus.hu-n megfogalmazott vádjairól igenis van álláspontja. Ezt olvasóink megismerhették mind a honlapunkon, mind a print folyóiratban megjelent anyagainkban. Ennek lényege: igaztalannak tartjuk Gerő Romsics Ignácot lejáratni szándékozó állításait, melyekkel szemben felsorakoztattunk érveket, egyben széleskörű aláírásgyűjtő akcióval bizonyítottuk, hogy nézetünk nem elszigetelt kisebbségi vélemény. Szerkesztőségünk összetételét tekintve semmilyen szempontból nem homogén. Soha nem volt az és most sem az – ebben a kérdésben sem. Attól én még főszerkesztőként nem gondolom, hogy kirekesztőnek kellene lennem, de ha Poór János úgy gondolja, hogy nem vállalja a szerkesztőség többségi álláspontját, hogy fel kell lépnie egy tagját illető rágalmakkal szemben, akkor logikus lépésnek látszik kilépni ebből a virtuális közösségből. Ám attól, hogy Poór János nem ért egyet vele, kiállásunk nem pusztán szerkesztőségi szolidaritás, hanem tételes szerkesztőségi álláspont: Romsics Ignácot nem lehet antiszemitának nevezni. 

2. Gerő András vádjait egy percig sem tekintettük szakmai párbeszéd igényű megszólalásnak, s bár Gerő utólag megpróbálta megmagyarázni, hogy nem Romsicsot, hanem szövegeit, sőt, annak is csak értelmezési kereteit tekintette antiszemitának, tehát minek ez a felzúdulás, hiszen itt érvekkel kellene jelentkezni – amit egyébként elsőként meggnyilvánulva egyszerre 4 írásban is megjelenítettünk, majd még továbbiakban is –, de itt és most arra a lólábra szeretném a figyelmet felhívni, mely oly árulkodóan kilógott Gerő első Akadémikus antiszemitizmus írásából: „Úgy vélem helyes, ha mások is megtudják, amit erről gondolok. Például azok a baloldaliak is, akik elvileg elítélik a zsidóellenesség bármely formáját, ám miközben a mások antiszemitáit kárhoztatják, a saját antiszemitáikat – úgy látszik – fel sem ismerik." Egy másik helyen pedig így fogalmazott:  „Gyáni lényegében azt állítja, hogy Romsics antiszemita, de ezt nem meri nyíltan kimondani. […] Gyáni okfejtését én annak idején túlfeszítettnek tartottam. […] Az idő meggyőzött: a lényegi állítás elutasításában nem volt igazam.”  Miután nem értünk egyet Romsics leantiszemitázásával, nem gondoljuk, hogy meg kéne ismételnünk a más fórumokon teret kapó vádakat, bármilyen szakmai vitának is próbálják azokat álcázni.

3. Az ad hominem indulatokat Gerő András hívta elő a palackból, s ő tudná legegyszerűbben visszaparancsolni oda. Például oly módon, hogy belátja tévedését és bocsánatot kér Romsics Ignáctól mindazokon a fórumokon, ahol megvádolta őt. Arról, hogy a Rubicon ezek után – vagy ezek ellenére is – történelmi folyóirat vagy sem, Poór János biztos kézzel ítélkezik. Én amondó vagyok: az idő majd mindent eldönt. Valódi olvasóink visszajelzései mindenesetre bátorítólag hatnak. Ők 23. éve minden hónapban szavaznak ebben a kérdésben…

Rácz Árpád, főszerkesztő

 

Jiyoung Francesco Kim
Dél-koreai állampolgár vagyok és Szöulban élek, ahol a Hankuk Egyetemen tanítok magyar és kelet-európai történelmet. Ezért és a nyár miatt csak késve értesültem Gerő András Romsics Ignác elleni vádjairól, melyekre csak most tudok reagálni. Én 1992-től 2000-ig Budapesten éltem, ahol előbb magyar nyelvet, majd éveken át magyar történelmet tanultam az ELTE-n előbb MA, majd PhD-szinten. Témavezetőm kezdettől Romsics Ignác volt, akinek nemcsak az előadásait és szemináriumait látogattam, hanem akivel disszertációmat készítve kettesben is sokszor találkoztam. Bár a 20. századi magyar történelmet Romsics óráin nagyon sok szempontból vizsgáltuk, annak jelét, hogy rasszista vagy akárcsak idegengyűlölő lenne, soha sem tapasztaltam. Arra viszont jól emlékszem, hogy az antiszemitizmus veszélyeire többször felhívta a figyelmet, s néha a magyarországi cigányság integrálásával kapcsolatos többségi felelősségre is nyomatékosan utalt. Mindezek alapján csatlakozom azokhoz, akik Gerő András vádjait alaptalan vádaskodásnak tartják. Biztosra veszem, hogy ezt akkori diáktársaim is – akár csatlakoztak az aláírókhoz, akár nem – így gondolják.

Dr. Jiyoung Francesco Kim (Hankuk University of Foreign Studies)


Lévai Csaba

Nagy megütközéssel értesültem a Romsics Ignác állítólagos antiszemitizmusa körül kialakult vitáról. Ennek kirobbanása már néhány hónapja történt, nekem azonban jelentős restanciám alakult ki a vita követése terén. Nem régen azonban sikerült áttanulmányoznom az "Élet és Irodalom" vonatkozó írásait - köztük Romsics Ignác válaszát is. A vita alapján az a benyomás alakult ki bennem, hogy az nem kis mértékben a történészi magatartásról szól. Arról, hogy a pontosan, korrekten, a szakma szabályainak megfelelően megírt munkáival szóljon az ember, vagy közvetlen, direkt módon foglaljon állást aktuálpolitikai kérdésekben. Ilyenkor persze a politikai szereplők azt várják a történésztől, hogy "mondja meg a tutit", természetesen úgy, hogy az bizonyos oldal meggyőződését támassza alá. Mindennek természetesen morális tartalma is van, de úgy gondolom, hogy a szakszerűen megírt műveiben a történész ezeknek az igényeknek is meg tud felelni, világosan ki tudja fejteni véleményét. Ezért aztán egyetértek Romsics Ignácnak az ÉS-ben megjelent írásával és úgy látom, hogy a szakma szabályainak megfelelően igazolta hogy nem vetülhet rá az antiszemitizmusnak még az árnyéka sem.
Mindez nem azt jelenti, hogy Romsics Ignác minden történetírói megnyilvánulását és megállapítását kritika nélkül elfogadom. Az ő munkáira sem tekintek úgy, mint amelyek minden vonatkozásban "megmondják a tutit". A magyar történetírás történetéről írott egyik legutóbbi munkájával kapcsolatban például több fórumon is megfogalmaztam kritikai észrevételeimet. Az ilyen véleménykülönbség azonban teljesen természetes, amennyiben a disputa megmarad a szakmaiság keretein belül. Ez utóbbi határait persze nehéz meghúzni és a Romsics professzor antiszemitizmusa körüli vita  részben amiatt robbant ki, hogy a vitában résztvevő felek máshol húzzák meg ezt a vonalat. Az én véleményem az, hogy Romsics Ignác, történetírói tevékenysége során mindig a szakma kialakult szabályainak betartásával fogalmazta meg álláspontját.
Jelen levelemmel kérem, hogy vegyenek fel arra a listára, amelyen a Romsics professzort támogató nevek sorakoznak.

Szokai Imre
Csak most jutott el hozzám a hír, hogy milyen nemtelen támadást voltál kénytelen elviselni. Őszintén remélem és kívánom, hogy mindezt kellő bölcsességgel és türelemmel tudd elviselni, hiszen Téged,munkásságodat azok minősítik hitelesen, akik olvassák írásaidat, műveidet, mert szeretnének eligazodni egy olyan bonyolult korszak ( melyik nem az?) eseményeiben, mint a két háború közötti Magyarországé. Sokat nem jelent ez a pár sor, de talán nem felesleges tudatnom Veled: várom újabb, nekem mindenképpen szellemi felüdülést jelentő írásaidat, könyveidet.

Várdy Béla
Kedves Árpád! Mivel az őszi szemeszterben nem tanítunk, igen sokat utazgatunk a nagyvilágban. Éppen ezért egy kissé későn jelentkezem a nagyon felfújt “antiszemitizmus” vitával kapcsolatban. Most azoban, miután Romsics Ignác barátom munkásságát alaposan átnéztem, s abban  legkisebb nyomát sem találtam az antiszemitizmusnak, én is jelentkezem. Kérem, tedd oda nevement azok közé, akik elítélik ezt a rosszindulatú támadást.
Szerintem, ennek a támadásnak az elsődleges oka az, hogy a támadó irigykedik arra, aki többet és jobbat tudott alkotni mint ő. Ezt én Romsics Ignácnak is megírtam a tavasz folyamán, amikor a “Clio bűvöletében” cimü munkájáért gratuláltam neki. Ha nem utazgattunk volna annyit az elmúlt hónapokban, és tudtam volna követni ezt a vitát, akkor már én is jeleztem volna e támadást elítélő véleményemet. Azonban, mint azt mondani szokás: “jobb későn, mint soha”.
A fentiek alapján tehát kérlek, hogy tedd oda az én nevemet is azok közé, akik elitélik ezt a minden érdemet nélkülözö támadást az egyik jeles magyar történész ellen.
Baráti üdvözlettel,
Várdy Béla – Pittsburgh, Pennsylvania