2017. június 24.

Vélemények

 

Én, Béres István egyetemi hallgató kiállok Romsics Ignác mellett, és elítélem az antiszemitizmus alaptalan vádját!

Csatlakoznék a Romsics Ignác védelmében megfogalmazott tiltakozásukhoz. Egyben szeretném kifejteni tiltakozásomat mindenféle megbélyegzés ellen. Pláne, ha olyan kisajátított és egyoldalúan negatív, már-már külön jelentéstartalmakat kapott szavakról, jelzőkről van szó, mint az "antiszemita", a "náci", a "fasiszta", a "nyilas", de akár a "kommunista", vagy az "ávh-s" is. A sor még folytatható. Különösen akkor, ha ezen jelzőket, mint fegyvereket (adott esetben, mint a vitába szállás elleni pajzsot) használnak fel. Remélem ez az ügy kicsit szélesebb körben felvillantja azt a problémát, amelyet a történelem kutatása körül megjelenő bizonyos érdekkörök erőszakos nyomulása jelent. Meg kell itt említeni a szabad kutatás és a véleménynyilvánítás korlátait is jelentő jogszabályi rendelkezéseket is. (Imre Máté történész végzettségű köztisztviselő)

Romsics Ignác munkáinak és személyének ismerőjeként, tisztelőjeként feltétlenül csatlakozni szeretnék a védelmében írt állásfoglalást aláírókhoz. (Stumpf András újságíró, Heti Válasz)

Volt szerencsém Romsics Ignác professzor úr óráit hallgatni a Babeș - Bolyai Tudományegyetemen, illetve az egyetemen kívül is Kolozsváron, de antiszemitizmusnak nyoma sem volt az előadásain. (Moldovai Péter-Attila  egyetemi hallgató)

Ez úton csatlakoznék az Önök honlapján közzétett nyilatkozathoz, melyet Romsics Ignác védelmében 85 értelmiségi aláírt. Egyben mélységes felháborodásomnak adok hangot, hogy 2012-ben, Magyarországon ilyen megtörténhet. (Lunkán Katalin szociálpedagógus)

Volt szerencsém Romsics Ignác pályafutását figyelemmel kísérni személyesen és történeti munkáin keresztül is talán egészen a kezdetektől. Így bátran állíthatom, hogy az antiszemitizmus vádja személyével, munkáival kapcsolatban teljesen megalapozatlan, e vádat csak a rosszindulat sugallhatta. (Sándor László történelemtanár, középiskolai igazgató)

Megdöbbenéssel értesültem a vádakról, melyekkel Romsics Ignác tanár urat bélyegezték meg mostanában, így egy barátom felhívására, és saját meggyőződésem eredményeképp szeretnék csatlakozni az aláírók névsorához. (Csizmadia Péter, történészhallgató)

Egy mezei olvasó vagyok, Romsics úr lelkes olvasója. Mondjuk általában Gerővel sincs bajom, ha túl hirtelen természet is, ezt viszont nagyon eltúlozta. Ha csak történészek írhatják alá, akkor bocsi, lehet nem olvastam alaposan végig a felhívást. Mellesleg ha sikerül elvégeznem a fősulit, egyszer még történész is lehet belőlem, de az még odébb van, és biztos nem leszek akkora szaktekintély. (Nagy Balázs olvasó)

Egyetértésem jeleként küldöm levelem önöknek. Nem hiszem, hogy Romsics Ignác történészt illene és lehetne antiszemitának nevezni! (Pál Róbert történész, régész)

Körülbelül 15 éve rendeszeres olvasója vagyok a Rubicon magazinnak. Soha semmiféle antiszemitizmust nem tapasztaltam az irásokban, érzékeny vagyok a témára, mert Dédszüleim Auswitzban haltak meg. Glasgow-ban élek már jó ideje és innen nézve az a meglátásom hogy ami ma Magyarorszagon folyik antiszemitizmus ügyben pro es kontra, az rendkívüli mértékben rombolja Magyarorszag jó hirét Európában. A Google News keresőjébe Hungary kulcsszavat beütve a hírek kb. fele antiszemita vonatkozásá. Ez szerintem tragikus. Az ilyen vádaskodások csak tovább rontják a helyzetet. (Pálinkás Péter, Glasgow)

Tiltakozom Gerő András otromba vádaskodása ellen! Romsics Ignác munkáit kellene olvasnia, s akkor nem mondana, állítana ilyen badarságokat! Ignácot 40 éve ismerem, remek ember és tudós! Nem engedhető meg, hogy mocskolják! (Labádi Lajos főlevéltáros, Szentes)

Tisztelt Szerkesztőség!
Ennek az ügynek kirobbanása arra sarkalt engem, hogy kifejtsem véleményem. Mivel a Rubicon magazin az email címét megadva biztosítja e lehetőséget, ezért most én élek vele. Csatlakozom az állásfoglaláshoz. Előre is leszögezem, hogy amit írok személyes vélemény. Nem vagyok történész csak egy olvasó és olyan, akit érdekel a történelem és nem szeretem az igaztalan vádakat. Gerő András írását elolvasva sokféle gondolat kavarog bennem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mind ez indulatmentesen. Mindenesetre indulatot semmiképp nem szeretnék belevinni írásomba.
Gerő András írása számomra több szempontból is dühítő. Az egyik, hogy tudom kicsoda Romsics Ignác. Volt szerencsém olvasni könyvét, láttam, hallottam kifejteni gondolatait. Nagyon jó történésznek tartom és nem tapasztaltam nála antiszemitizmust. Ezzel el is érkeztem a másik okra. Ez az antiszemitizmus. Ez a szó számomra olyan, mint a bika számára a vörös posztó. Miért? Amit jelent, azért. Azért mert sok esetben jogtalanul vádolnak meg embereket ezzel a dologgal. Ez a szó olyan erővel bír, amelyet ha nem megfelelően használnak, akkor nagyon komoly fegyverré válhat. Felér egy gyűlölet beszéddel. Uszít és feszültséget gerjeszt.
Most mondhatnám, hogy nem örülök annak, hogy Gerő András leírta a véleményét. Ha ezt állítanám, akkor hazudnék. Örülök. Azért örülök, mert ezzel egy olyan körben, egy olyan szinten kezdődött meg a vita, az antiszemitizmus vitája, ahol ezzel foglalkozni kellett volna már régebben is. Azt viszont sajnálom, hogy mindez ilyen stílusban kezdődött. Annak külön örülök, hogy a Rubicon történelmi magazin volt az első, aki felvette a kesztyűt. Ezt a vitát le lehetett volna, zavarni mondjuk az Aetas-ban is, de egyrészt Gerő írása méltatlan lett volna oda, másrészt pedig a legfontosabb dolog, hogy a Rubicon által elég széles körben eljutott az olvasóhoz ez a vita, hozzám is. Minden tiszteletem azoké a személyeké, akik aláírták a nyilatkozatot és örömömre szolgál, hogy számomra ismerős nevek, nem kis számban, felbukkannak, az aláírok között.
Magáról a Gerő András által írt cikkről csak szerényen a magam módján írnék pár sort.
Furcsállom, hogy Gerő írásában, ha zsidókról van szó, csak akkor lehet erről beszélni, ha a holokauszt kerül szóba. Ha az 1945 utáni események, akkor nem. Ha azutáni említés történik, akkor az bizonyosan antiszemitizmustól vezérelve történik, holott mindenki tudja, hogy a korszak egyik meghatározó alakja Rákosi Mátyás szül. Rosenfeld Mátyás személye példának okáért zsidó volt. Ez nem antiszemita kijelentés, hanem tény csak ezt nem szokás emlegetni. Miért probléma az, hogy ha rávilágít bárki is arra, pláne ha alá tudja támasztani állítását, hogy ebben az időszakban jelenvoltak a zsidók a közéletben, tudományos életben? Továbbá azt sem értem, mi a baja, mibe akar belekötni Gerő?
„Más sztálinistáknál Romsics felemlegeti, hogy kispolgári származásúak, esetleg kárpitosok, téglagyári munkások voltak, de a zsidó származás nála kiemelten külön csoportot képez. Ha következetes lenne, akkor a kommunista tábor feltérképezésénél mindenütt a szociális karaktert adná meg. Vagy – fordítva – másoknál is vagy etnikai, vagy vallási dimenziót említene.”
Pár sorral lejjebb:
„ A könyv függelékében 21 történészről közöl életrajzot, közülük négyen olyanok, akik szerepeltek a sztálinista-kommunisták névsorában is. Itt már a származási, illetve vallási koordináták egymásnak megfeleltethetők. A függelékben szereplő négy sztálinista közül egy katolikus, egy református, kettő zsidó. Viszont betesz egy új szövegrészt. Eszerint „Az új politikai és kulturális elit egészéhez hasonlóan tehát a vezető történészeken belül is megnőtt a zsidó származásúak aránya. A hatalom sáncain kívülre került, sőt gyakran durván diszkriminált régi értelmiségiek közül sokan ezért nemcsak az 1948 után kialakult kommunista diktatúrát, hanem annak történetírását is gyakran illették ’zsidó’ jelzővel.””
Ha származás szerint csoportosít Romsics és közöl tényeket, akkor az a baj, ha a vallás szerint, ahogy azt Gerő írta feljebb („Ha következetes lenne, akkor a kommunista tábor feltérképezésénél mindenütt a szociális karaktert adná meg. Vagy – fordítva – másoknál is vagy etnikai, vagy vallási dimenziót említene.”) és ez alapján közöl tényeket Romsics, akkor meg az a baj. Ebből a pár sorból is világossá vált számomra, ha jól értelmezem a dolgot, hogy bármit írt is Romsics, az antiszemita jelzőt Gerő így is úgy is ráhúzza.
Az is zavar, hogy Gerő olyan emberek írásaira hivatkozik, akiknek véleménye az üggyel kapcsolatban nem derül ki. Nem tudom, hogy Gyáni Gábor miként vélekedik erről, persze ez utólag kiderül, de nem ebből az írásból. Hanák Péter esetében azt írja, hogy
„Félreértés ne essék: semmilyen értelemben nem kívánom mentegetni a kommunista diktatúra adott szakmán belüli korabeli „verőlegényeit”. Csupán arról van szó, hogy meggyőződésem szerint az antiszemita értelmezés elfogadhatatlan, s nemcsak azért, mert általában is előítéletes, hanem azért is, mert intellektuálisan zsákutcát jelent. Ahelyett, hogy a szerző elemezné, hányfajta út vezetett akár a történetíráson belül is a harcos sztálinista identitáshoz, szimpla – és igénytelen – előítéletességgel kívánja a bonyolult kérdésre megadni az egyszerű választ. (Az 1997-ben elhunyt Hanák Péter segíthetett volna neki ebben. Ő ugyanis „Ragaszkodás az utópiához” című 1993-as kötetében elég plasztikusan megírta, hogy az ő zsidó identitása – ami a sokféle zsidó identitás közül csak az egyik volt – miként változott sztálinistává, s aztán mindez miként omlott össze.)”
Honnan tudja Gerő, hogy Hanák ebben az esetben vele értett volna egyet?
Végezetül csak annyit, hogy nem szeretem, mikor meg akarják magyarázni felnőtt embereknek, azt, hogy a piros labda kék. Kiragadott szövegek alapján akarja igazolni Gerő, hogy Romsics antiszemita. Ez nevetséges. Én úgy gondolom, hogy Romsics Ignác könyveit nem antiszemita emberek olvassák, és az olvasó el tudja dönteni, hogy Romsics antiszemita-e vagy sem. Biztos lenne visszhangja az olvasók részéről, ha e negatív tulajdonságot tapasztalnák.
Örülök annak, hogy voltak, sokan voltak, vannak és lesznek azok, akik Romsics Ignác mellé álnak.
Amiket leírtam az szigorúan az én személyes véleményem. Biztos vagyok abban, hogy vannak benne pontatlanságok, lehet rosszul értelmeztem részeket. Ez nem szakmai értékelés, hanem egy olvasói vélemény. Örülök, hogy elküldhetem e levelet. Az, hogy ezt nem a hozzászólások között osztottam, meg voltaképp csak annyi az oka, hogy megindokoljam miért is értek egyet a nyilatkozattal, miért nem értek egyet Gerő írásával és nem akarok fórumon vitatkozni, mert nincs meg hozzá a megfelelő tudásom, szakmai hátterem. Ezt meghagyom a témában megfelelően jártas embereknek. (Dirner László, olvasó)

Szeretnék csatlakozni a Romsics Ignácot ért váddal szemben megfogalmazott nyilatkozathoz. Úgy érzem, hogy az ilyen igazságtalanságok ellen fel kell lépni, erkölcsi okból, valamint a szakma tisztaságának megőrzése érdekében egyaránt. (Szűcs Diána, hallgató)

Régóta ismerem Romsics Ignácot. Sokszor azon vitáztunk, miért nem mondunk ki valamit határozottaban. Nos Ő volt az aki szerintem kellően tudott és tud is súlyozni  a szavakkal, hogy a tények a maguk helyén legyenek. Aki olvasta munkáit ill. valamilyen rendezvényen találkozott vele az képtelenségnek tartja Gerő állítását, az is. Nem kívánok védőbeszédet írni. Romsics kellően világosan fogalmazott. Nem szabad billogozni, ha netán nem  a illető elképzelése és gondolatai szerint történik a megfogalmazás. (Tóth István muzeológus-történész, Szeged) 

Gerő András nagyot téved. (Tóth Tibor történész, egyetemi hallgató)

Szeretnék csatlakozni a Romsics Ignácot ért rágalmakkal szembeni tiltakozók csoportjához.
Megjegyeznék még annyit ehhez az ügyhöz, hogy nekem úgy tűnik már régóta, hogy a tényleges antiszemitizmus politikai hatása sokkal kisebb, mint annak a boszorkányüldözésnek, amit ma az antiszemitizmus körül csapnak. Ha valakire ma azt mondják, hogy antiszemita, csak úgy, érzésre, vagy mert el akarom lehetetleníteni, de  minden alap nélkül, az majdnem olyan, mintha a középkorban eretneknek nyilvánították volna az illetőt.  Már csak a vízpróba hiányzik, hogy kiderüljön tényleg antiszemita-e? Kiábrándító, hogy  Gerő András Széchenyi-díjas történész, mert valahogy sem szakmailag sem emberileg nem méltó ilyen díjakra, ha Ő, mint történész nem rendelkezik annyi (történelmi) kritikával, hogy felmérje mindezt.
Romsics Ignácot pedig én is, mint sokan mások is, nagyon becsülöm, mert példaértékű számomra az a mélyen emberi, ugyanakkor elfogulatlan történészi hozzáállás, ami bizony embert próbáló feladat, ha a XX. század borzalmait végigvesszük. Száraz Györgyhöz tudnám csak hasonlítani, ebből a szempontból.
Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam a véleményem, és üdvözlöm, ha kicsit megkésve is, a Szerkesztőség ilyetén eljárását. (Kerecsanin Dalma)