Szerző: Németh István

A spanyol polgárháború elterelte a külföldi hatalmak figyelmét Németországról, s egyúttal megvetette a későbbi német-olasz fegyverszövetség alapjait. Mussolini és Hitler egyaránt fegyvert s muníciót küldött Franco tábornoknak. Az olasz egységek teljesítménye azonban kiábrándította a német tábornokokat, akik óvták Hitlert a túlságosan szoros kapcsolattól. Hitler azonban nem hallgatott a kételkedőkre: számára nem létezett az, aki ellentmond kívánságainak, reményeinek és céljainak.

Sőt: egy ideje olyan látszat alakult ki, mintha sikerrel járnának Hitler fáradozásai a nyugati hatalmakkal kötendő szovjetellenes egységfront ügyében. Az 1936 őszi nürnbergi pártnapnak ("a tisztesség pártnapja") az utolsó pillanatban váratlanul bolsevikellenes jelleget adott. Wagner Gauleiter, aki Hitler torokgyulladása miatt felolvasta beszédét, túláradóan dicsérte a nemzetiszocialista teljesítményeket: "Micsoda különbség egy másik országhoz képest, ahol a marxizmus igyekszik megszerezni a hatalmat… Megígérjük, hogy amíg mi és utódaink élnek, ilyen romboló bolsevik erők Németországban sohasem ütik fel fejüket."

A Wehrmacht tábornokai azonban attól tartottak, hogy egy háború utat nyitna a bolsevizmusnak Európába. Ezért a béke megőrzését kívánták a Szovjetunióval szemben is, amelynek ugyan elutasították politikai rendszerét. Az 1936 őszi nagy hadgyakorlat végén von Fritsch vezérőrnagy Uborovics tábornok társaságában tüntetően a Vörös Hadsereg egészségére ürítette poharát. A békülékeny gesztus azonnal Hitler tudomására jut, aki kérdőre vonta Fritschet: "Ha én a német munkásoktól antikommunista magatartást követelek, akkor tábornokaimtól is elvárom, hogy ne mulatozzanak kommunista tábornokokkal!" Fritsch indignáltan azt válaszolta, hogy a pohárköszöntő megfelelt a nemzetközi szokásoknak. Megjegyzését azonban Hitler egy kézmozdulattal lesöpörte.

A pohárköszöntőről Göring is tudomást szerzett, s azonos véleményen volt Hitlerrel. A Wehrmacht vezető tábornokai már régóta szálkát jelentettek szemében, mert nem csak a légierő, hanem a hadsereg főparancsnoka is szeretett volna lenni. Legszívesebben Blomberg hadügyminisztert is leváltotta volna. Azonban 1936-ban Hitler még nem merészelt nyíltan szembefordulni tábornokaival. 

1937. június 11-én a Pravda bejelentette, hogy Tuhacsevszkijt és összeesküvő társait náci kémként bíróság elé állították, és halálra ítélték. Tuhacsevszkijjel együtt még hét vezető tábornokot lőttek agyon. A következő hónapokban a Vörös Hadseregben végrehajtott "tisztogatásnak" összesen 35 ezer főnyi tiszt és legénység esett áldozatul. A hadbíróságot alkotó nyolc magas rangú tisztből Alksnis tábornok ekkor már a Ljubljanka pincéjében ült. A másik hét közül rövidesen öt a "tisztogatások" áldozata lett.

A Blomberg-Fritsch ügy
A gyors moszkvai bírósági eseményekből Hitler azt olvasta ki, hogy egy diktátor a legmagasabb rangú tábornokokkal szemben is felléphet, ha ügyesen szövi a szálakat. Sohasem állhatta a tiszteket. Sohasem tudta leküzdeni kisebbségi komplexusát az évszázados családi hagyományokkal rendelkező porosz-német tisztekkel szemben. Természetesen tudta, hogy a szovjet mintát nem lehet egyszerűen lemásolni: az "árulás" vádjával Németországban nem sokra megy. Ha politikai terveit keresztező, emiatt kényelmetlenné vált tábornokokat dolgozószobájuk révén nem lehet kikapcsolni, talán a hálószobájukon keresztül sikerül!

Hitler 1937. november 5-én délután négy órára a birodalmi kancelláriába kérette Neurath birodalmi külügyminisztert, Blomberg birodalmi hadügyminisztert, a szárazföldi hadsereg (Fritsch), a légierő (Göring) és a haditengerészet (Raeder) főparancsnokait. A tanácskozás jegyzőkönyvét Hitler Wehrmacht-adjutánsa, Hossbach ezredes vezette.

Hitler első alkalommal jelentette ki nyíltan, hogy háborúra készül: "a hadsereg és a légierő felfegyverzése befejeződött. Ez most modern, de további várakozás esetén fennáll a technika elöregedésének veszélye. Azonkívül sohasem tudható, hogy egy disznó kutya nem árulja-e el különleges fegyvereink titkait…"

Fritsch és Blomberg megdöbbenten ismerik fel, hogy az újrafelfegyverzés nem Németország biztonságát, hanem támadó háború előkészítését szolgálja. Hitler akkor látja elérkezettnek a fegyveres konfliktus időpontját, ha Franciaországban a szociális feszültségek belpolitikai válságba csapnak át, s a hadsereg többé már nem látszik olyan biztosnak. Ekkor az első akciót Csehszlovákia ellen indítaná.

Blomberg vezértábornagy eddig Hitler minden kívánságát kiolvasta szeméből. Katonáit személyesen Hitlerre eskette fel, a nemzetiszocialista propagandisták számára megnyitotta a legénységi helyiségeket és a tiszti kaszinókat, s nem tett semmit, ha Hitler a korábbi hagyományokkal ellentétes követelésekkel lépett fel. Bajtársai ezért háta mögött csak "gumioroszlánnak" nevezték. Most azonban felállt, s ellentmondott Hitler terveinek: Németországot sohasem szabad Anglia és Franciaország ellen háborúba vinni.

Fritsch vezérezredes is ellenzett minden háborús kalandot. Ő mégsem kísérelte meg, hogy erkölcsi érvekkel térítse el Hitlert terveitől. Pontosan tudta, hogy semmilyen hatást sem érne el. Blomberghez hasonlóan józan reálpolitikai és katonai érvekkel igyekezett meggyőzni Hitlert, hogy egy háború csak Németország vesztét okozná.

Hermann Göring vezérezredes, a "trónörökös" szintén ellenezte a háborús kalandokat, de nem mert ellentmondani. Ehelyett azt javasolta, hogy szüntessék meg Franco tábornok katonai támogatását.

Hitler leintette. Fritsch ebből arra következtet, hogy Göring többet tud Hitler terveiről, mint amit elmondott. A szituáció tesztelésére bejelentette, hogy nem kezdi meg külföldi szabadságát. "Erre nincs szükség. A konfliktus lehetősége nincs olyan közel" - válaszolta Hitler csitítóan.

Neurath birodalmi külügyminiszter 1938 januárban adta elő aggályait. Fenntartásai a legkisebb hatással sem voltak Hitlerre. Csak nem fogja engedni, hogy egy diplomata keresztezze terveit?

Blomberg, Göring és Raeder nagyadmirális néhány nap múlva megbeszélésre jöttek össze. Blomberg és Göring már valamennyire megnyugodtak, s megpróbálták rábeszélni Raedert, hogy ne vegye  olyan tragikusan a dolgokat. Mivel a Wehrmacht tábornokai arra kérték Fritschet, vegye rá Hitlert katonai tervei előterjesztésére, december elején még egyszer a kancelláriában tárgyalt, de minden siker nélkül.

"Ez a beijedt Fritsch nincs a helyén. Ez a Blomberg is túl béna nekem. Én azt képzeltem, hogy a tábornokok olyanok, mint a láncra vert kutyák, akiket erővel kell visszatartani a háborútól. A valóságban betojt pacifisták, akiket korbáccsal kell a háborúba hajtani…" - mondta később Hitler Göringnek.

Blomberg házassága
1937 decemberében a hatvan éves és három gyermekes Blomberg nagy óvatosan bejelentette Führerének, hogy ismét házasodni készül. Jövendőbelije Erna Gruhn kisasszony jelentősen fiatalabb nála, "alacsonyabb körökből" származik, s "bizonyos múlttal" rendelkezik. Hitler először meglepődött, az "alacsonyabb körökből származó" kifejezésre - magára gondolva - azonban felcsattant, de végül azt válaszolta: "Ha szereti a nőt, vegye felségül. A többi engem nem érdekel. Mi nemzetiszocialisták be fogjuk bizonyítani, hogy többé nem lesz ilyen!" Sőt még esküvői tanúnak is felajánlkozott. (Blomberg nem is sejtette, hogy Hitler már a november 5-i megbeszélés után megparancsolta Heydrichnek, hogy gyűjtsön "anyagot" ellene.)

1938. január 12-én a Berliner Abendblätter közölte Blomberg és Erna Gruhn közelgő házasságának hírét, amelynek esküvői tanúja Hitler és Göring lesz. Rövidesen nem volt már Berlinben olyan ember, aki nem hallott volna valami pletykát az ügyről. Az egyik rendőrfelügyelő felesége elmesélte férjének, hogy a "zsidók" már megint milyen hazugságot terjesztenek. A felügyelő másnap a rendőrségi kartotékrendszerben megtalálta a minden kétséget kizáró bizonyítékot, s néhány újságkivágással együtt átadta felettesének. Délelőtt 11 órakor az iratok már Berlin rendőrparancsnoka, Helldorf SA-Obergruppenführer előtt feküdtek, amelyekhez pótlólagosan még a moabiti büntetőbíróság iratát is csatolták.

1938. január 22-én Göring "sajtószemléje" közepette a Luftwaffe kutatóintézetének Braune Blätter című lapjában rábukkan a hadügyminisztérium egyik lehallgatott telefonbeszélgetésére. A telefonáló Fritsch vezérezredessel szeretett volna beszélni, de nem mondta meg nevét. Adjutánsa ezért nem kapcsolta őt, mire a telefonáló ezt az üzenetet kiáltotta a telefonba: "Mondja meg a vezérőrnagy úrnak, hogy a nő, akit von Blomberg vezértábornok úr feleségül kíván venni, egy egyszerű kurva, aki az utcán kereste pénzét!"

Fritsch neve rosszul cseng Göring előtt. Emlékszik rá, hogy Heydrich már 1936-ban átnyújtott Hitlernek egy iratcsomót Fritschről, aki azt akkor figyelemre sem méltatta, s elégettette. Göring attól tart, hogy Heydrich és Goebbels a háta mögött intrikálnak és kineveztetik a rangidős Fritschet birodalmi hadügyminiszternek, amely posztot ő is szeretne megszerezni. Ezért elkezdi szőni a szálakat.

Időközben már Heydrich is rájött, hogy a hadügyminiszter esküvőjét kínos titkok lengik körül. Bednarczyk, a tervezett esküvő anyakönyvi hivatalában dolgozó ügynöke arról értesítette, hogy a "Führer parancsára!" nem lehet kihirdetni az esküvőt, mert hiányoznak a menyasszony árja származását bizonyító iratok, anyja foglalkozásánál pedig a "masszőr" kifejezés szerepel. Berlin-Neukölnben masszázs-szalont üzemeltet, s minden valószínűség szerint zsidóhoz ment feleségül. Ez Heydrichnek is fájdalmas pont, hiszen az ő származási sora sem felel meg a nürnbergi törvényeknek. Még zsidó nagymamájának sírkövét is kicseréltette és megsemmisíttette. De az aktát rutinszerűen átadta egyik referensének, aki 48 órán belül szép kis dossziét állított össze.

Miközben 1938. január 22-én a referens éppen beszámolt Heydrichnek az ügyről, Göring telefonált, s délután a légügyi minisztériumban találkoztak. Heydrich magával hozta a Blomberg-ügy iratait, amelyek semmi különöset nem tartalmaztak. Szokványos besúgói jelentések, miszerint a hadügyminiszter civilben egy bizonyos Gruhn kisasszonyt látogatott. Egy másik iratcsoport két tisztviselő két hónapos felügyeleti jelentéseit tartalmazza, akik Blomberg kívánságára a hölgyet az esetleges zaklatásoktól védelmezték. Azóta azonban már többet tudtak a hölgy kilétéről…

Göringet azonban a korábbi Fritsch-dosszié érdekelte. Azt ugyan Hitler parancsára 1936-ban megsemmisítették, de másolatok fennmaradtak róla - válaszolta Heydrich - amelyet természetesen azonnal Göring rendelkezésére bocsáthat. Még megkérdezte, hogy az aktát kiegészítsék-e a legutóbbi megfigyeléseikkel. Ugyanis a hivatal rutinmunkái közé tartozik, hogy a Reichswehr urait külföldi útjaikon feltűnés nélkül megfigyelik. Fritsch pedig röviddel ezelőtt néhány hetet Egyiptomban töltött.

Helldorf  rendőrparancsnok legnagyobb csalódottságára Keitel, akinek fia Blomberg lányát jegyezte el, nem hajlandó tudni az ügyről, s hallgatást javasolt. De nem lehet agyonhallgatni, amiről már egész Berlin beszél. Ezért Göringhez fordult, s azt javasolja, ő tájékoztassa a Führert.

1938. január 24-én Hitler és Göring két óra hosszat tárgyal. Hitler nem akarja magára vállalni a Blomberg-ügy elintézését, ezért Göringet küldi a hadügyminisztériumba, hogy közölje Blomberggel: csak egy lehetősége van, a lemondás. Másnap délután Göring ezt mondta Blombergnek: "Házasságát természetesen azonnal meg kell semmisíteni. Ennek ellenére nem hiszem, hogy annak következményei elháríthatók lennének. Ahogy mindenütt hallom, a hadsereg mindenképpen az Ön lemondását követeli. A Führer ezért azt kéri Öntől, hogy e sajnálatos esemény lezárulásáig ne viseljen egyenruhát."

"Ha így áll a dolog, akkor nem látom okát, hogy mérlegeljem házasságom felbontását. Feleségemmel nagyon boldog vagyok" - válaszolta Blomberg. Másnap, 1938. január 27-én civilben búcsúlátogatást tett a birodalmi kancellárián. Hitler rendkívül kedves volt hozzá, s úgy állította be a dolgot, mintha nem neki, hanem a tisztikarnak lennének kifogásai házassága ellen. Megkérdezte, kit javasol utódjának. Blomberg elsőnek Göringet nevezte meg. "Ő szóba sem jöhet. Túlságosan lusta! És nagyon hiú!" - utasította el Hitler. Aztán Fritschet javasolta. "Ő még kevésbé jöhet szóba. Fritsch ellen felmerült valami, amely teljesen lehetetlenné teszi erre a posztra" - hangzott a második elutasítás. "Führerem! Akkor az lenne a legjobb, ha Ön venné át a hadügyminisztériumot!" Hitler nem lepődött meg különösebben a javaslat hallatán. Hiszen  Mussolini is Duce, kormányfő és hadügyminiszter egy személyben. "Írok a Ducénak, hogy olaszországi szabadsága alatt ne legyen kitéve semmi inzultusnak" - ígérte Hitler.

Blombergnek könnyek szöknek a szemébe. Összecsapja bokáját, s enyhén meghajol: "Köszönöm Önnek, Führerem!"

Koncepciós per Fritsch ellen
1936-ban a Gestapo listát kezdett vezetni a fontos pozíciót betöltött vagy azok várományosának számító a kül- és belföldi személyekről. Heydrich 1926-ig visszamenőleg átfésültette a már lezárt bírósági iratokat. Ezek feldolgozása során szinte szadizmussal határos virtuozitásával  kitűnt a müncheni Meisinger bűnügyi felügyelő, aki a kitartás, zsarolás és hasonló bűncselekmények miatt elítélt foglyokat kihozta a börtönből és kihallgatta őket. Így bukkant rá a többszörösen büntetett 31 éves Otto Schmidtre, akit a bíróság 1936-ban hét év börtönre és a közügyektől tíz évre eltiltott. Schmidt a fiatal kapcsolatokat kereső férfiakat követte, majd "bűnügyi tisztviselőként" közbelépett. Humánus volt, áldozatait nem vitte a rendőrségre; ha hajlandók voltak fizetni, távozhattak, de nevüket feljegyezte.

Elmondása szerint 1934. november 22-én este 18 óra körül a potsdami pályaudvaron megfigyelt egy férfit, aki megszólította Weingartnert, akit "bajor Jóska" néven ismernek. Kivárta, amíg Jóska megkapja a pénzét, és akkor beavatkozott. A férfi állítólag fényképes igazolványt mutatott fel, hogy ő lovaskapitány. A közbevetett kérdésre, hogy nem tábornok volt-e a zsarolt fél, Schmidt azonnal új rangra váltott. Elmondta, hogy másnap a Lichterfelde-Ost pályaudvaron 1500 márkát kapott a tábornoktól, amiről számlát is adott neki. Göring a "bajor Jóska" vallomásával kiegészített aktát tette le 1936-ban Hitler elé, aki azt elégettette.

Miközben a birodalmi fővárosban a nemzetiszocialista hatalomátvétel 5. évfordulójának megünneplésére készülnek, a birodalmi kancellárián megszületnek a döntések a lemondatott hadügyminiszter és Fritsch sorsáról. Amikor Fritsch január 26-án teljesen megzavarodva elhagyja a birodalmi kancelláriát, meg van győződve arról, hogy nem csak Hitler, hanem Göring aljas rágalmazásának áldozatául esett. Vétlensége tudatában beleegyezett abba is, hogy a Führer parancsának megfelelően a Gestapo székházában hallgassák ki, jóllehet tisztként erre csak a katonai bíróság lenne illetékes.

Amikor végigmegy a Gestapo Prinz-Albrecht-Strasse-i főhadiszállásának folyosóján, fura alakokkal találkozik. Heydrich és Himmler összegyűjtötte Schmidt összes "kollégáját", akik leplezetlenül méregetik. De a fiatalok közül egyik sem ismerte fel benne egykori "ügyfelét", jóllehet ebben az esetben tisztességes díjazásban részesülnének.

A kihallgatás harmadik napján végre világossá vált számára, hogy vallatói nem az igazságot akarják kideríteni, hanem minden áron terhelő vallomást szeretnének kicsikarni belőle.

Február 4-én hivatalosan bejelentik, hogy Blomberg vezértábornagy és Fritsch vezérezredes "egészségügyi okokból" lemondott. A Hitler aláírásával kiadott közlemény "mély köszönetét" fejezte ki az érintetteknek és méltatta "kiemelkedő teljesítményüket a hadsereg újjáépítésének szolgálatában."

Heydrich és Himmler azonban elégedetlenek a két magas rangú tiszt felmentésével. Számukra azok "öngyilkossága" lenne a legmegfelelőbb megoldás. A birodalmi hadügyminisztérium Tirpitzuferen fekvő épületében azonban ismerik a Gestapo módszereit, s ezért védelmi intézkedéseket tesznek. Von Brauchitsch, az új szárazföldi főparancsnok az épület miniszteri szárnyában fiatal tisztekből megszervezi Fritsch védelmét. Mindenkire lőniük kell, aki illetéktelenül megpróbál behatolni a vezérezredes lakásába. Csak a környezetéhez tartozó nyolc személy keresheti fel. Védője, von der Goltz elutasítja a Gestapo újabb idézését.

Brauchitsch és Beck tábornokok időközben Keitel segítségével kompromisszumot érnek el: Fritschet nem az SD főhadiszállásán, hanem semleges helyen, a birodalmi hadbíróság tanácsának részvételével hallgatják ki. Az elhárításnál dolgozó Oster ezredes megtudja, hogy számolni lehet a Gestapo erőszakos beavatkozásával. Az a szándékuk, hogy letartóztassák és meggyilkolják, majd elterjesszék a verziót, hogy "menekülés közben lelőtték", vagy "öngyilkosságot" követett el. A hadbíróság elnöke ezért elrendeli Fritsch kísérését: dr. Kanter tanácsos és von Both százados, Fritsch adjutánsa pisztolyt kapnak. Brauchitsch egy híradóegységet rendel "gyakorlatra" Wannseebe, amelynek azonnal be kell avatkozni, ha meghallják a riasztó lövéseket. Meisinger bűnügyi felügyelő azonban itt sem ér el semmi eredményt. A hadbíróságon 1938. február 23-án Fritsch jegyzőkönyvbe mondja:

"Ilyen ízléstelen bánásmódban sohasem részesítette egy nép sem szárazföldi hadserege főparancsnokát. Ezt ezennel jegyzőkönyvbe mondom, hogy a későbbi történetírás megtudja, hogyan kezelték 1938-ban a szárazföldi hadsereg főparancsnokát. Ilyen eljárás nemcsak számomra méltatlan, hanem egyúttal az egész hadsereget megfosztja becsületétől."

A hadbíróság vizsgálóbírója, Dr. Biron 1938. február 27-én a berlini névjegyzékből kiderítette, hogy Schmidt végig téves nevet emlegetett. Lichterfeldén, a Ferdinandstrasse 20. alatt von Frisch egykori lovassági százados lakik, aki súlyos beteg. Házvezetőnője elmondta, hogy a Gestapo január 15-én járt nála, tíz nappal azelőtt, hogy a Fritsch-aktát átadták volna Hitlernek. Meisinger tehát pontosan tudta, hogy az egész zavaros ügy von Frisch egykori lovassági századosról, s nem von Fritsch vezérezredesről szól. A beteg Frisch még az egykori 1000 márkás számlát is előkereste. Goltz és Biron rózsacsokorral tér vissza Fritsch lakásába: "Megtaláltuk az igazi Fritschet! Az ügyet felgöngyölítettük!" Fritsch azonban borúlátó: "Mit segít ez? A Führer nem akar  hinni ebben!"

Hiszen nem erkölcsi eltévelyedésről van szó! A birodalmi igazságügy-miniszter, Dr. Gürtner szintén pesszimista: "Az ez irányú félelmek messzemenően indokoltak. A Gestapo semmitől sem riad vissza. Szavaimat vegyék a legkomolyabban."

Mielőtt Keitel és Brauchitsch elhatároznák, hogy az egykori lovaskapitányt biztonságba viszik, a Gestapo közbeavatkozik, s betegágyában letartóztatják. Biron azonnali kihallgatását kéri, de Heydrich annak súlyos betegségére hivatkozva elutasítja. Schmidt pedig azt vallja, hogy nem egy, hanem két zsarolásról van szó.

A hadbíróság az egykori porosz felsőház Leipziger Strasse-i épületében, a nyilvánosság kizárásával ülésezett. Csak tanukat és szakértőket hívtak meg. Elnöke Göring, tagjai Raeder, Brauchitsch, s a hadbíróság szenátusának két elnöke, Sellmer és Lehmann. A vádat Biron képviseli. A vád a Weingartnerrel elkövetett homoszexuális kapcsolat mellett még két Hitlerjugenddel is kapcsolatba hozta. A tárgyaláson mindketten vitatták, hogy Fritschnél valaha is felismertek volna homoszexuális vonzalmat. Göring a birodalmi érdekre hivatkozva ekkor elnapolta a tárgyalást.

A második ülésre 1938. március 17-én, az anschluss után került sor. Göring a győztes hadvezér pozíciójában pompázott. De Schmidt vádjai gyorsan összeomlottak. Végül már Göring maga hordta le: "Maga a leghazugabb ember, akivel eddig találkoztam. Azt hiszi, hogy tovább hazudozhat?"

Erre Schmidt: "Igenis! Hazudtam Önnek. Én csak Frisch lovassági kapitánynál voltam. A tábornok urat sohasem láttam…"

A Gestapo elveszítette ezt a játszmát. Schmidt jobb hüvelykujjával lefelé mutat, mint a rómaiak. Mikor megkérdezik, mit jelent ez, halkan így felel: "Most én szállok az égbe!" Kijelentését senki sem vonja kétségbe; rövidesen valóban agyonlövik, pedig Göring szavát adta, hogy nem történik vele semmi.

A vád képviselője felmentést javasolt. Von der Golz ügyvéd ezekkel a szavakkal kezdte beszédét: "A német hadseregnek a győzelem napjai után a szerencsétlenség napjait is át kellett élnie. Semmivé vált az egész hadsereg és főparancsnoka elleni hallatlan gyalázkodás. A hadsereg és főparancsnokának becsülete tiszta…"

A bíróság "felmentéssel" zárta le az ügyet. De Hitler, aki még a katonai bíróság ítélete előtt lemondatta Fritschet, megtiltotta rehabilitálását még akkor is, ha bebizonyosodna vétlensége.

Kislexikon
Werner von Blomberg (1878-1946): német tábornok. 1929-1933-ban Kelet-Poroszország katonai parancsnoka. 1933-1938-ban birodalmi hadügyminiszter, majd 1935-1938-ban a Wehrmacht főparancsnoka. Mivel ellenezte Hitler háborús terveit, 1938 elején koholt vádak alapján eltávolították pozíciójából. A Wehrmacht főparancsnoka Hitler lett, s közvetlenül neki felelt az új katonai tervezőbizottság, az  OKW (véderő-főparancsnokság), amelynek élére Wilhelm Keitel került. Blomberg amerikai hadifogságban halt meg.

Werner von Fritsch (1880-1939): az első világháborúban vezérkari tiszt. 1934-ben tüzérségi tábornok és a szárazföldi hadsereg parancsnoka. A dinamikus felfegyverzés híve, de 1937-ben ellenezte Hitler korai offenzív terveit. 1938 elején hamis vádakkal (homoszexuális kapcsolatok) leváltották. Jóllehet a katonai becsületbíróság 1938 márciusában felmentette, továbbra is félreállították. 1939. szeptemberben Varsó alatt elesett. Sorsa Hitler háborús fordulatának mérföldkövét jelentette.

Walther von Brauchitsch (1881-1948): német vezértábornok. Az első világháborúban vezérkari tiszt a nyugati fronton. 1921-ben a Reichswehr átvette, 1930-ban vezérőrnagy. A szárazföldi hadsereg kiképző-osztályának vezetőjeként 1931-ben a Vörös Hadsereget is felkereste. Több parancsnoki pozíció után Hitler 1938. február 4-én Fritsch utódjának nevezte ki és vezérezredessé léptette elő. Hitler pénzügyi támogatást nyújtott válásához és új házasságra kötelezte. Az apolitikus és óvatos katona nyilvánosan sohasem bírálta az egyébként általa kritikusnak tartott háborús politikát. Ezért a tisztikar kevésbé becsülte. Hitler Brauchitsch mellett mindinkább beavatkozott az operatív vezetésbe, majd a moszkvai téli kudarc bűnbakjának kiáltotta ki. 1941. december 19-én felmentette, s maga vette át a szárazföldi hadsereg főparancsnokságát. Brauchitsch brit hadifogságban, az ellene indított katonai bírósági per előtt Hamburgban halt meg.

Ludwig Beck (1880-1944): német vezérezredes és ellenálló. Az első világháborúban vezérkari tiszt a nyugati fronton. 1931-ben a Reichswehrben vezérőrnagy, 1935-ben a Wehrmachtban tüzérségi tábornok, s a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke. Ellenezte Hitler fegyverkezési terveit. Amikor Hitler félreérthetetlenül értésükre adta, hogy az új fegyverkezést háborúra is felhasználja, emlékiratokban igyekezett rámutatni az elégtelen felkészültségre. Főleg Csehszlovákia 1938. májusi szétzúzásának tervei (Zöld-terv) után igyekezett összefogni a katonai ellenzéket maga körül. A kiéleződő Szudéta-válság nyomán 1938. október 1-jén lemondott funkciójáról. Ezután felhasználva a gazdaság, tudomány és politikai vezető körökhöz fűződő ismeretségét, Goerdeler mellett a polgári ellenállás legaktívabb tagja lett. A Hitler elleni sikertelen merénylet után Fromm vezérezredes parancsára egy altiszt agyonlőtte.

Wilhelm Keitel (1882-1946): az első világháborúban tüzérségi- és vezérkari tiszt. 1934-ben vezérőrnagy, 1935-ben a hadügyminisztérium Wehrmacht-hivatalának főköke. 1937-ben tüzérségi tábornok. 1938-ban az OKW főparancsnoka, Hitler közeli munkatársa. 1945 májusában a feltétel nélküli kapituláció aláírója. A nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték.

Weichs vezértábornagy feljegyzése Hitlernek
a Blomberg-Fritsch-válság kapcsán tartott beszédéről
(1938. február)

Hitler először a Blomberg-ügy részleteit ismertette. Blomberg egyszer közölte vele: ne más rosszindulatú forrásból tudja meg, hogy viszonya van valakivel. Hitler azt válaszolta, hogy közömbös neki a dolog, amennyiben nem lesz botrány belőle. Aztán Ludendorff gyászszertartásán a müncheni Feldherrnhalléban engedélyt kért, hogy szeretőjét elvehesse, amihez Hitler hozzájárult. Most azonban Göring porosz miniszterelnöki minőségében Hitler elé tette a rendőrség aktáit. Abban von Blomberg feleségének előéletéről olyan hajmeresztő dolgok szerepelnek, hogy azokat inkább nem mondaná el részletesen. Miután emiatt kérdőre vonta, Blomberg kijelentette, hogy véleménye szerint ez a Harmadik Birodalomban jelentéktelen ügy. Amikor Hitler ezt tagadta, Blomberg összeomlott, és a legszélsőségesebb módon akarta levonni a következtetést az ügyből. Hitler megtiltotta ezt és engedélyezte számára, hogy betegség ürügyén mondjon búcsút posztjának. Hitler kihasználta az alkalmat, hogy a leghevesebb szemrehányásokkal illesse Blomberget, mert a fenyegető háborús veszély miatti aggodalmában megpróbálta megakadályozni őt olyan politikai döntéseiben, mint a felfegyverzés és a Rajna-vidék megszállása. Blomberg esete az előzetes pletykák után kevésbé volt meglepő a hallgatóság számára.

Most azonban olyan pont következett, ami a legtöbbeknek megrendítő meglepetést jelentett: a hadsereg főparancsnokának, von Fritsch báró vezérezredes homoszexuális eltévelyedéssel való megvádolásáról van szó. Már két éve, így Hitler, kapott ezzel kapcsolatban információkat. Azonban mindig magába fojtotta ezt. Most azonban, amikor Fritsch számára Blomberg utódlása jön szóba, tisztázni kell a dolgot. Van egy tanú, aki megfigyelte Fritschet ezen eltévelyedése közben. Amikor ezt a vádat közölte vele, Fritsch arra vezette vissza a gyanút, hogy naponta meghívott magához egy Hitler-Jugend tagot ebédre. Ezáltal második esetben tette önmagát gyanússá. Hitler ezután szembesítette őt a koronatanúval, és az teljes bizonyossággal felismerte őt, mint bűnelkövetőt. […] Ezen előadás után a Fritsch utódául kinevezett von Brauchitsch vezérezredes a hadsereg tábornokait a hadügyminisztériumba kérette. (Von Reichenau tábornok Göring megbízatására hivatkozva nem vett részt a megbeszélésen.) Von Brauchitsch megtiltotta az ügy valós összefüggéseinek említését, s azt kérte, hogy senki se vonjon le következtetéseket az üggyel kapcsolatban. Az előléptetése kapcsán kapott jókívánságokat elutasította, bizalmat kért a tábornokoktól, és mindenkit biztosított arról, hogy Fritsch-csel való személyes kapcsolata nem változott. Minden jelenlévő a legmélyebben meg volt hatódva Fritsch esete miatt.

Hitler Fritsch leváltásáról (1939 február):

"Valamely politikai vezetőnek szándékai megvalósítása során nem olyan főparancsnokra van szüksége, aki mindenben nem csak katonai, hanem politikai nehézséget is lát s megtagadja az engedelmességet az államfőnek."

Fritsch halálának körülményeiről
A második világháború kezdetén Fritsch a 12. tüzérezred parancsnokaként vett részt a lengyelországi hadjáratban és 1939. szeptember 22-én Varsó külvárosában egy felderítés során elesett. Mivel az egyik első magas rangú tiszt volt az elesettek között, halálának körülményeit kivizsgálták. Combját egy kavics roncsolta szét, amely egy géppuskasorozat nyomán spriccelt ki a kőhalomból. Amikor egyik tiszttársa el akarta szorítani a fő ütőeret, Fritsch levette a monokliját és így szólt: Ah, hagyja csak, hagyja, hogy jó legyen. Ezzel meghalt.