Szerző: Kárpáti Tamás

A magyar labdarúgás több mint egy évszázados történetét számos bundabotrány tarkította, ám mindössze egyszer fordult elő, hogy egy vétkesnek talált első osztályú csapat működését egy teljes szezonra felfüggesztették. 1926-ban az egészen áprilisig nyeretlen VAC szédületes menekülésbe kezdett, és utolsó öt meccsén (III. ker. 2:1, KAC 2:2, UTE 2:1, FTC 2:1, MTK 0:0) veretlen maradt. A csapat sikereiért - mint kiderült - nem csak a játékosok, de a vezetők és szurkolók is mindent megtettek, sőt, még annál is többet. A profizmus bevezetése előtti bajnokság nagy botránya felszínre hozta az álamatőr korszak minden visszásságát.

A közeledő profizmus miatt növekvő tét
A húszas évek álamatőr labdarúgása szinte minden évben botrányoktól volt hangos. Nyílt titok volt, hogy a klubok nagy része titokban fizeti a játékosokat, gyakran az eredményeket is igyekeztek vesztegetéssel befolyásolni. Az 1924-25-ös bajnokság végén a másodosztály feljutási küzdelme teljesen komolytalanná vált, miután a feljutásra pályázó mindhárom csapat lefizette ellenfeleit. Bár példás ítéletek születtek, a bundázásnak ez sem vetett gátat. 

Az 1906-ban alapított Vívó és Atlétikai Club (VAC) csapata 1921-től szerepelt a legjobbak között, és 1925-ig megbízható középcsapatként teljesített. 1924-ben az előkelő 5. helyen végeztek, és egy évre rá is csak rosszabb gólarányuk miatt csúsztak le a 7. helyre. Az 1925-26-os, utolsó amatőr bajnokságban azonban már végig a kieső zónában tanyáztak és élethalálharcot vívtak a BEAC-cal, illetve az Erzsébeti TC-vel.

A presztízsen túl pénzügyi okokból is fontos volt az első osztálybeli tagság. Az élvonalban sokkal magasabb nézőszámok mellett zajlottak a mérkőzések, mint a második osztályban. Egy átlagos bajnokira 2000-3000 néző látogatott ki, de az FTC és az MTK elleni meccseken nem volt ritka a 10 000 néző sem. 1926 tavaszára eldöntött tény volt a profizmus bevezetése is, első osztályú profi státusra pedig azoknak a csapatoknak volt esélyük, amelyek az utolsó amatőr szezonban is első osztályúak voltak.

A pénzen vett sikerszéria?
A biztos kiesőnek számító Törekvés mellett még egy csapat búcsúzott az élvonaltól, és a bajnokság hajrájában a VAC helyzete tűnt a legreménytelenebbnek, hiszen két, viszonylag könnyebb ellenfélen kívül az MTK, az FTC illetve az UTE elleni meccsük is hátra volt, míg két közvetlen riválisuk már letudta a nagyok elleni mérkőzéseit.

Április közepén, tizenhét nyeretlen mérkőzés után a VAC végre sikeresen abszolválta a III. Kerület elleni összecsapást, de a Sporthírlap tudósítása sokat sejtetően megjegyezte, hogy az óbudai "Schwitzer és Horváth szokatlan indiszpozícióval küzdött, valamint az is szebb lett volna, ha Boros (VAC) labdája kettő perccel a befejezés előtt nem Neuhaus kezén, karján, és hátán végzett körutazás után gurul be a hálóba". A tudósításból kiderült, hogy a meccs előtt városszerte elterjedt a hír, miszerint a Kerület "lefekszik" a VAC-nak. 

A mérkőzést követő héten az MLSZ-hez írásbeli feljelentés érkezett, amelyben Polgár Sándor könyvkereskedő biztos forrásra hivatkozva azt állította, hogy Breuer II., aki korábban a kerületiek játékosa volt, hét közben Óbudán járt, ahol 30 millió koronát ajánlott arra az esetre, ha néhány kerületi játékos "lelazsálja" a meccset. A Kerület ezzel a meccsel leróhatta régi tartozását is, hiszen néhány évvel korábban éppen a VAC elleni 16:0-ás győzelem segítette vissza az újlakiakat az első osztályba a biztos bajnoknak látszó URAK-kal szemben.

A következő fordulóban a Kispest ellen 2:2-re végzett a VAC, ám ekkor még hátra volt a bajnokság három legerősebb csapata elleni mérkőzésük. Az UTE egy héttel korábban a III. Kerületre mért 7:0-ás megsemmisítő csapást ,és hazai pályán a VAC ellen is feltétlenül esélyesnek számított. Az első félidő még UTE-fölényt hozott, azonban a második félidőben rá sem lehetett ismerni a lila-fehérekre, a hazaiak szinte át sem lépték a felezővonalat, miközben a vendégek megszerezték a győztes gólt. A hazai játékosok a bírót okolták a váratlan vereségért, azonban rövidesen kiderült, hogy néhány UTE-játékos "lefeküdt" a VAC-nak. Nem alaptalanul jegyezte meg a BÖK, a Nemzeti Sport tréfás melléklete a meccs után: "Rettenetes, rettenetes... mennyi drukkot kell kiállani, amíg az ember, akarom mondani a csapat kievez a vízből. Na és mennyibe kerül..."

A hátralévő két fordulóban a VAC megverte a már bajnok FTC-t, amelynek ez volt a szezonban a második veresége, az utolsó fordulóban pedig elég volt egy döntetlen a motiválatlan MTK ellen - és a VAC össze is gyűjtötte a bennmaradáshoz és a profi ligához szükséges pontokat. Bár a lefekvés gyanúja itt is felmerült, az utolsó két meccs ügyében nem indult vizsgálat.

Persze a kieséstől fenyegetett másik két egyletet sem kellett félteni. Az utolsó fordulóban az ETC éppen a rivális BEAC-cal csapott össze. A VAC veresége esetén egy döntetlennel mindkét csapat meghosszabbította volna élvonalbeli tagságát. Azonban az utolsó forduló meccseit azonos időben kezdték, ezért néhányan igyekeztek az ETC-BEAC-meccs elhalasztásáról gondoskodni. Pár leleményes szurkoló a meccs előtti éjjelen megpróbálta elfűrészelni a lágymányosi pálya kapufáit, egy ETC-tag pedig a bírót próbálta megnyerni, hogy késve menjen ki a meccsre...

Vizsgálat és példás ítéletek
Időközben a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága - miután bebizonyosodott, hogy a VAC centere, Breuer II. Árpád a III. Kerület elleni meccs előtt pénzt ajánlott Mayherr Ferenc óbudai hátvédnek - a VAC labdarúgóját örökre eltiltotta. Az UTE-VAC-meccsnek még komolyabb következményei lettek. A vizsgálatok során kiderült, hogy a VAC-os Csángó Jenő és Deutsch Árpád 6 millió koronát ajánlott a lila-fehérek négy játékosának, Buza Lajosnak, Török Józsefnek, Markó Istvánnak és Szulik Józsefnek. Szulik és Markó azonnal jelentette az esetet az UTE vezetőségének, és a mérkőzésen is remekül játszottak. Buza a "sikeresen elvesztett" meccs után elment a megígért pénzért, és nyugta ellenében át is vette a kialkudott összeget. Buza a fegyelmi bizottság előtt először mindent letagadott, majd az ETC tagjainak azt ígérte, hogy mindent bevall egy meghatározott összeg fejében. Török a bizottság előtt elismerte, hogy Buzától a mérkőzés után két és fél millió koronát kapott, de - mint mondta - "hogy milyen célra adta vagy hogy honnan kapta, azt nem tudom".

A fegyelmi bizottság példás ítéleteket hozott. Csángó Jenőt mint felbujtót minden futballtisztségtől és a pályák látogatásától is örökre eltiltotta. Deutsch Árpádot, a VAC edzőjét, aki korábban éppen az UTE tagja volt, vesztegetési bűnsegédi vétségben találták bűnösnek, játékjogát örökre felfüggesztették. Buza Lajost másfél évre, Török Józsefet pedig egy évre tiltották el, miközben tudomásul vették, hogy az UTE kizárta a klubból a játékosokat. Az ítélet legérdekesebb része a Vivó és Atlétikai Clubot sújtó egyéves felfüggesztés volt, ilyen szigorú büntetéssel azóta sem marasztaltak el egyetlen magyar futballklubot sem. A csapat pontjait elvették, de a megbundázott mérkőzések eredményét nem változtatták meg, és újrajátszást sem rendeltek el.

A vesztegetés főszereplői közül az örökre eltiltott Breuer II. külföldre ment játszani, Buza pedig a büntetés letelte után immár profiként visszatért Újpestre, később a Vasas, a Nemzeti és a Millenáris csapataiban játszott. A VAC-ot érintő egyéves felfüggesztés csak az amatőr VAC-ra vonatkozott. 1926 nyarán lehetőség nyílt professzionális csapatok alakítására, és a profikra nem vonatkoztak az amatőrökre kirótt eltiltások. A VAC immár Városi AC néven a profi másodosztályban indulhatott, legjobb játékosai pedig a korábbi üzleti partnerrel közösen gründolt csapatba, a III. kerületi TVAC-ba nyertek felvételt.

A vesztegetési ügy felszínre hozta az álamatőr korszak minden visszásságát. Az egyesületek nagy része titokban, mindenfajta írásbeli megállapodás nélkül javadalmazta a játékosokat. Határozott idejű szerződések és rögzített bérek hiányában megfelelő ajánlattal bárkit rá lehetett bírni klubváltásra, vagy akár a meccsek eladására is. E képtelen helyzetet oldotta meg a profizmus 1926 őszi bevezetése.