2009 /
01-02
A magyar jobboldali hagyomány 1900-1945
Megrendelés |
Tartalom |
Szerzők |
Kritikák |
Bezárás |
Szerzők
Ablonczy Balázs, PhD (1974)
Az ELTE történelem–francia szakán tanult, és ugyanott szerzett doktori fokozatot történelemből 2004-ben. Jelenleg az ELTE művelődéstörténeti tanszékén tanít. A két világháború közötti francia–magyar kapcsolatok történetével foglalkozik. 2002-től 2006-ig szerkesztette a Pro Minoritate című folyóiratot, 2006 óta a Kommentár főszerkesztője. 2006-ban Palládium, 2008-ban Talentum Díjat kapott. Főbb munkái: Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek (2000); Teleki Pál (2005, angolul 2007).
Bertényi Iván, ifj, PhD (1975)
Az ELTE történelem–művészettörténet szakán végzett, és ugyanott szerzett doktori fokozatot 2006-ban Bánffy Dezső politikájáról írott munkájával. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti Intézetének tanársegédeként 19. századi magyar történelmet tanít. Kutatási területe a magyar századvég és a századelő nacionalizmusa. Írásait a Századok, Valóság, Protestáns Szemle, Kommentár és más folyóiratok közölték. Társszerkesztője volt a Trianon és a magyar politikai gondolkodás (1998) című kötetnek.
Békés Márton (1983)
Az ELTE történelem és politológia szakán tanult, jelenleg az ELTE Történettudományi Doktori Iskolájának végzős hallgatója. Kutatási területe a konzervativizmus és a legitimizmus eszmetörténete, valamint a két világháború közötti válságelméletek. Írásait a Kommentár, a Kortárs, a Limes, a Valóság és a Vasi Szemle közölte. Főbb munkái: A becsület politikája. Gróf Sigray Antal élete és kora (2007); Amerikai neokonzervativizmus. Egy kisiklott ellenforradalom (2008).
Egry Gábor, PhD (1975)
Az ELTE történelem szakán végzett 1999-ben, és ugyanott doktorált 2006-ban az erdélyi szászok pénzintézeti rendszerének és nemzeti mozgalmának témaköréből. 2002 óta a Politikatörténeti Intézet munkatársa, 2005-től a Múltunk szerkesztője, 2009-től felelős szerkesztője. Jelenleg a két világháború közötti magyar kisebbségek történetével foglalkozik, valamint a magyarországi politika nemzetképeivel, s ezeknek az európai integrációhoz való viszonyával. Főbb munkái: Az erdélyiség „színeváltozása”. Kísérlet az Erdélyi Párt identitáspolitikájának és ideológiájának értelmezésére (2008); Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és szerepe a nemzeti mozgalomban, 1835–1914 (2009).
Kerepeszki Róbert (1982)
2006-ban szerzett történelem szakos diplomát a Debreceni Egyetemen. Jelenleg ugyanitt az új- és legújabbkori magyar történeti tanszék tanársegéde. Tanulmányaival kétszer nyert OTDK fődíjat és megkapta a Pro Scientia Aranyérmet. Kutatási területe a 20. századi magyar társadalom- és politikatörténet, ifjúsági mozgalmak, illetve a történettudomány és az informatika kapcsolata. Írásait a Századok és a Múltunk, valamint különböző gyűjteményes kötetek közölték.
Olasz Lajos, PhD (1955)
A JATE történelem szakán végzett, majd az ELTE-n doktorált. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán tanít 20. századi magyar politikatörténetet. Kutatási területe a Horthy-korszak és a II. világháború története. Tanulmányai különböző gyűjteményes kötetekben jelentek meg. Főbb munkái: A kormányzó-helyettesi intézmény története, 1941–1944 (2007).
Paksa Rudolf (1981)
Az ELTE történelem szakán végzett 2006-ban. Jelenleg ugyanott végzős doktori hallgató, egyben az Eötvös Collegium tagja. Érdeklődési területe a Horthy-korszak, az Eötvös Collegium története, valamint a történettudomány módszertani és elméleti kérdései. Írásait a Kommentár, a Rubicon és a Sic Itur ad Astra közölte. Szerkesztette a Történeti emlékkönyvek repertóriuma (2006) és a Szekfű Gyula és nemzedéke a magyar történetírásban (2007) című köteteket.
Püski Levente , PhD (1965)
A KLTE földrajz–történelem szakán végzett 1989-ben, és ugyanott doktorált. Jelenleg a DTE Történeti Intézetének habilitált (2006) tanszékvezető docense. A Horthy-korszak történetét tanítja, amelynek politika- és társadalomtörténete egyben kutatási területe is. Tanulmányai különböző folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben jelentek meg. Főbb munkái: A magyar felsőház története, 1927–1945 (2000); A Horthy-rendszer (2006).
Romsics Gergely, PhD (1977)
Az ELTE történelem–angol és a CEU nemzetközi kapcsolatok szakán tanult. 2007-ben doktorált az ELTE-n. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karán adjunktusként a nemzetközi kapcsolatok elméletét tanítja, egyben a Külügyi Intézet munkatársa. Kezdetben a Habsburg Monarchia „emlékezetével” foglalkozott, újabban az USA külpolitikája és a nemzetközi kapcsolatok elmélete érdekli Főbb munkái: Mítosz és emlékezet (2004, angolul 2006)
Romsics Ignác, az MTA lev. tagja (1951)
A Szegedi Tanárképző Főiskola magyar–történelem és az ELTE történelem szakán tanult. Pályáját levéltárosként kezdte, majd különböző kutatóintézetekben dolgozott. 1991 és 2008 között az ELTE-n tanított 20. századi magyar történelmet. Jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola professzora és a Habsburg Történeti Intézet tanácsadója. 1999 és 2007 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára volt. 2005-ben Széchenyi-díjat kapott. Főbb munkái: Bethlen István (1991, angolul 1995); Magyarország története a XX. században (1999, angolul 1999).
Spannenberger Norbert, PhD (1969)
A müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem Kelet- és Délkelet-európai Történelem és Politológia Karán végzett, és ugyanott doktorált 1998-ban. Jelenleg a lipcsei egyetem Geisteswissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas (GWZO) munkatársa. Kutatási területei: 18–20. századi nemzetiségi problémák, migrációs folyamatok és egyháztörténet a Kárpát-medencében Főbb munkái: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között, 1938–1944 (2005); Die katholische Kirche in Ungarn 1918–1939. Positionierung im politischen System und „katholische Renaissance“ (2006)
Turbucz Dávid (1984)
Az ELTE történelem szakán végzett 2008-ban, jelenleg ugyanott negyedéves politológia szakos hallgató. Érdeklődési területe a Horthy-korszak politikatörténete és a XX. századi magyar szimbolikus politika. A két világháború közötti politikai rendszer jellegéről írt tanulmányát a Múltunk közölte.
Ujváry Gábor, PhD (1960)
Az ELTE magyar–történelem, majd levéltár szakán végzett. 1997-ben szerzett kandidátusi fokozatot a két világháború közötti külföldi magyar intézetek témaköréből írott disszertációjával. 2000–2002 között a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, 2002–2004 között a budapesti Balassi Intézet főigazgatója volt. Jelenleg a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola habilitált (2006) tanára és intézetigazgatója, valamint az ELTE címzetes docense. A két világháború közötti magyar kultúrpolitikáról számos tanulmányt publikált. Főbb munkái: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika. Klebelsberg Kuno és a Bécsi Magyar Történeti Intézet (1996).
Ungváry Krisztián, PhD (1969)
Az ELTE német–történelem szakán végzett 1995-ben, és ugyanott doktorált 1998-ban. Jelenleg az 1956-os Intézet munkatársa. Kutatási területe a magyar szélsőjobb, a holokauszt, a II. világháború és az 1945 utáni állambiztonsági szervek története. Főbb munkái: Budapest ostroma (1998, németül 1999, angolul 2003); A magyar honvédség a II. világháborúban (2005); (Tabajdi Gáborral közösen) Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy (2008).
Vonyó József, PhD (1945)
Az ELTE történelem szakán végzett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézetének habilitált (2001) docense. A 20. század első felének magyar történelmét tanítja. Kutatási területei: Gömbös politikai pályája és a Nemzeti Egység Pártja, a pártállam hatalmi rendszere (1949–1989), a város- és helytörténetírás módszertana. E témakörökből számos dokumentum- és tanulmánykötete, illetve tanulmánya jelent meg. Főbb munkái: Gömbös pártja. A Nemzeti Egység pártja dokumentumai (1998); Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus (2001).
Zeidler Miklós, PhD (1967)
Az ELTE történelem és a BKE nemzetközi kapcsolatok szakán végzett. PhD fokozatot 2002-ben szerzett az ELTE-n történelemből. Jelenleg ugyanitt a Történeti Intézet adjunktusaként Magyarország 1918 és 1945 közötti történetét tanítja. Kutatási területe ugyanezen időszak diplomáciatörténete és művelődéstörténete. 2004 és 2008 között a Századok egyik szerkesztője volt. Főbb munkái: A revíziós gondolat (2001); Ideas on Territorial Revision in Hungary 1920–1945 (2007).