A megtorlás helyszínei közül kétségkívül Arad vált a bosszú és a nemzeti mártíromság jelképévé. Ennek okai sokrétűek: bizonyos, hogy az itt kivégzettek társadalmi állása és ismertsége (mindannyian a honvédsereg felső vezetéséhez tartoztak), a kivégzések tömegessége (1849. október 6-án, egyetlen nap alatt 13 személyt lőttek agyon vagy akasztottak fel) egyaránt belejátszottak ebbe. Ugyanakkor az aradi vértanúk csoportja jól reprezentálta a szabadságharc táborának összetételét, hiszen volt közöttük magyar és német gróf, osztrák lovag, magyar nemes, horvát és szerb határőr, magyarországi és ausztriai német egyaránt.

 
Az aradi vértanúk emlékének ápolását az is lehetővé tette, hogy az itt kivégzett 16 személy közül az október 6-án kivégzett 13 mindegyikének előkerültek a földi maradványai. Ugyanakkor a nemzeti emlékezet is alig tartja számon a másik 3 kivégzettet, s így sírjukat sem keresték.

A teljes cikket a Rubicon 2009/03-as számában olvashatja el.