Írta: Méhes Károly

Ormos Mária: Németország a 20. században - Az egységtől az egységig

A 19. század második felétől tulajdonképpen máig Németország felé fordul a legnagyobb magyar érdeklődés. Ormos Mária kötetbe foglalta a németek 20. századi történetét.

- Amikor a kiadó felkért a munkára, voltaképp felcsillant a szemem, mert úgy érzem, hogy mintegy másfél évszázad óta a magyar-német viszony nagyon intenzív volt, sok ponton fonódott össze. Politikailag, de legalább ennyire fontos a kulturális-művelődési kapcsolat. Korábban, ugye, évszázadokra visszamenően az olasz, aztán a francia, majd a 19. század elején az angol vonal volt itthon a fontos, de aztán egyértelmű a német orientáció, akár filozófiáról, akár agrárkérdésekről beszélünk. És ma is az egyik legfontosabb partnerünk, talán Ausztria iránt mutatkozik még meg hasonló érdeklődés. Úgy véltük tehát, hogy a magyar olvasók számára érdekes lehet Európa történetén belül külön Németország múlt századi története.

- Ami, felteszem, nem a 1901-2000 közötti kereken száz évet jelentette a történész számára.- Hogy belefogjunk a 20. század taglalásába, valóban vissza kellett menni az 1870-es évekig. Úgy látom, akkor következett be egy nagy európai fordulat. Ide tartozik az olasz egység, a francia köztársaság megalakulása, és hát ha Magyarországot nézzük, természetesen hasonló horderejű volt az 1867-es kiegyezés. Tehát innen indítottam, és a történet vége sem 2001 lett, hanem, ha úgy vesszük, szinte a mai nap: a kötet eljut Angela Merkelig, és boncolgatom azt a kérdést is, hogy merre tovább. Kicsit fájlalom, hogy azok a nem német személyek, akik azonban rendkívül fontos szerepet játszottak a 20. századi német történelemben - csak két nevet mondok: Churchill és Sztálin - nem fértek már bele a külön felsorolásba.

- Mi az, ami ebben az ön által felvázolt Németország-képben más, mint amit eddig olvashattunk?- Talán a legmarkánsabb a nemzetiszocializmusról szóló fejezet: a korábbi gyakorlattal ellentétben nem Hitlerre koncentráltam, hanem a rendszerre magára, a diktatúra kiépülésére és működésére. Itt meg is említem, hogy egy felmérés szerint, amikor megkérdezték németeket az elvesztett II. világháború után, hogy számukra mely korszak a legkedvesebb: a császárkor, Hitler 1933-38 közötti, kezdeti uralkodása vagy a Weimari Köztársaság évei, ugyan a császárkor "nyert", de a hitleráj kezdete simán befutott másodiknak. Ami még érdekes feladat volt, az a '45 utáni Németország leírása, Adenauertől Merkelig. Például a német gazdasági csoda, amit mi innen oly nagyon csodáltunk és irigyeltünk. Lehetett is csodálni, de ma már tudjuk, milyen sok volt benne a buktató, mindazok a dolgok, a szociális ellátórendszer fenntarthatatlansága, amit mi most élünk meg. Már Kohl is bele akart kezdeni a reformokba, de aztán jött az újraegyesülés, ami mindent elsöpört. Azt ma már minden elemző órási hibának tartja, hogy a keletnémet márkát egy az egyben váltották át Deutsche Markra, szinte belerokkantak. Ma az a helyzet, hogy a keletnémet lakosok 80 százaléka visszasírja az NDK-t.

- A két német állam két külön történet 1945-1990 között, avagy történészként lehet őket azért egységként szemlélni?- Csak együtt érdemes. Mert ez is nagyon érdekes, hogy a kezdeti, saját megalakulásuk éveit leszámítva, mennyire figyeltek egymásra. És mennyi kapcsolat volt, ha nem is nyilvánosan. Az NSZK-ra jellemző volt a folytonos és tudatos közeledés, míg az NDK ugyancsak óhajtotta a közeledést, de - hogy úgy mondjam - riszálták magukat. Főleg Honecker alatt már tudatában voltak, hogy rá vannak szorulva az NSZK-ra, ugyanakkor nagyon bíztak a saját hatalmukban.

- Könnyebb-e ma nem németként megírni Németország 20. századi történetét?- Azt hiszem, igen. A feltárásban és a tudományos feldolgozásban a német történészek természetesen remek munkát végeznek, de a nagy vonulatokat, buktatókat egy külső szem könynyebben fedezi fel, és így könynyebb érvényes megállapításokat is tenni.