A két háború közötti Magyarország társadalmának sok más társadalmi csoportjához hasonlóan a csendőröknek is egy kettétört, felemás életpálya jutott osztályrészül. Sokan már felnőtt fejjel élték meg a dualista rendszer széthullását és a történelmi Magyarország szétdarabolását, a harmincas-negyvenes években a testülethez kerültek pedig gyermekként élték át ezeket az időket. Számtalan olyan ember akadt a testületben, akinek az új határok "rossz" oldalán rekedt családja menekülni volt kénytelen otthonából. Sokuk számára a legbiztosabb megélhetésnek a csendőrségi pálya ígérkezett. Olyan testület soraiba léptek be, amely az adott korszak egyik legnagyobb tekintélyű, legnagyobb tiszteletnek örvendő és egyben legkeményebbnek, sőt legrettegettebbnek tartott szervezete volt. Biztos egzisztencia, kiszámítható, nagy lehetőségekkel kecsegtető életpálya és magas társadalmi megbecsültség várt a csendőrség tagjaira.

A teljes cikket a Rubicon 2010/1-es számában olvashatja el.