Egy testület, amelyre nem lehet ambivalens érzések nélkül emlékezni. Még ma is indulatokat vált ki nevének említése is. Működése során mindig is megfigyelhető volt egy kettősség: tagjai közé bekerülni jelentős társadalmi presztízst jelentett, miközben erős társadalmi elutasítottsággal találkozott. Jelszavuk: Híven, becsülettel, vitézül! istenfélelmet, hazaszeretetet, hivatástudatot tükröz, s a Csendőrség 1881-ben történt felállítását követően a Magyar Királyság legmegbízhatóbb, leghatékonyabb rendvédelmi testülete lett. A rendszer egyik legfőbb támaszaként azonban a "hárommillió koldus országában" nyomorgó emberek számára a testület egyet jelentett az elnyomással, a hatalmon lévő elit érdekeit bármi áron érvényesítő fegyveres erőszakkal. A vidéki ember nem a miniszterelnökkel, nem a hatalomban lévő gazdasági és politikai elittel, hanem "a" csendőrrel konfrontálódott. A "köteles tisztelet" mellett gyakran bizony a félelem is ott ült az emberek szemében, amikor a járőrre néztek.

A teljes cikket a Rubicon 2010/1-es számában olvashatja el.