A 15-16. század humanistái az általuk oly csodált antik és a reneszánsz közé beékelődő ezer évet köztes korszaknak tartották, a barbárság korának, jellegzetes művészetét pedig szintén lenézően gótnak nevezték. A felvilágosodás még fokozta a korszak iránti megvetést: sötétnek minősítve azt. Ma már tudjuk, hogy ez a korszak egyáltalán nem volt barbár és sötét. A nyugati kereszténység kis területe, amely az első évezred második felében még az eurázsiai kontinens elmaradott, szegény perifériája volt, a középkor végére számos vonatkozásban a világfejlődés élére került. Ekkor született meg az az Európa, amelyben élünk, s melynek örökségét, civilizációját magunkénak valljuk.