A 11–16. századi földsírok több mint 900 csontváza a templom mellékhajóiból, valamint a falakon kívüli részekről származott, utóbbi helyen 5 sírréteget alkotva. Néhány 11. századi tárgy kivételével a sírokban lelet nem volt. Egyik jellemzőjük a nemi részaránytalanság: a felnőttek 71 százaléka ugyanis férfi. Ez az arány a falakon belül elérte a 94 százalékot, amire más korabeli temetőből nincs példa. Különleges jogosultság kellett tehát akár a koronázó templom földjébe, akár annak falai köré is temetkezni, amelyre elsősorban jeles férfiak számíthattak.

A földsírok halottainak másik jellemzője a szokatlanul magas termet. A magasság átlagértéke a férfiak esetében 3,0, a nők esetében 1,5 centiméterrel haladta meg a Kárpát-medencében ebben az időszakban élt lakosokét, ami ugyancsak példa nélküli. A magas termet a bazilika korai és kései sírjainak halottaira egyaránt jellemző volt. A jelenség magyarázataként az intézményt védő és kiszolgáló személyzet idegen eredete vethető fel.

A földsírok harmadik sajátossága a koponyasérülések magas száma. A sérülések a 11–13. századi halottakon főként zúzódások, a 14–16. századi halottakon kardvágások formájában észlelhetők, jelezve az ide temetettek életmódját és harcmodorát. Egyéb kóros elváltozásaik, beleértve a lepra, a TBC, sőt a szifilisz előfordulását, megtalálhatók az ország más hasonló korú temetőiben is.

A teljes cikket a Rubicon 2009/03-as számában olvashatja el.