1989 nyara temetések évada volt Magyarországon. A demokratikus átmenet kulcsévében többször is százezres tömeg gyűlt össze Budapest közterein: először március 15-én, utoljára október 23-án este. Mindkétszer történelmi események évfordulóján. Márciusban a Szabadság térre vonuló tömeg a már épphogy létező Kádár-rendszer ellen, a demokratikus átalakulás programjáért tüntetett. Októberben a Kossuth téren az 1956-os, levert demokratikus átalakítási kísérlet emlékét idézték fel – akkor, amikor már álltak az új magyar demokrácia épületének fő tartópillérei. A két esemény között két temetésre, egyben két sajátos tömegdemonstrációra került sor. Június 16-án a kommunista vezetés által harmincegy évvel korábban kivégzett 1956-os miniszterelnököt, Nagy Imrét és társait ravatalozták fel a Hősök terén. Július 13–14-én pedig két napon keresztül búcsúztatták a július 6-án elhunyt kommunista pártvezetőt, Kádár Jánost. A két esemény egy lezáruló korszak végét jelképezte, a magyarországi szovjet típusú rendszer posztsztálini korszakának temetése(i) volt(ak). Ez az írás Nagy Imre újratemetésének előzményeivel és lefolyásával foglalkozik.

A teljes cikket a Rubicon 2009/03-as számában olvashatja el.