Kedves Olvasó!

Kötetünk a magyar állam rendjeleiről, kitüntetéseiről, díszjeleiről, emlékérmeiről, emlékkeresztjeiről, szolgálati jeleiről, kitüntető jelvényeiről, (viselhető) díjairól ad áttekintést. Olyan elismerésekről, amelyeket uralkodók, államfők, államhatalmi, népképviseleti szervek alapítottak, hoztak létre. A magyar nyelvben nincs olyan szó, amely teljesen lefedné a tárgyalt széles témakört. Így a „rendjel”, az „érdemrend” egy szűkebb, felső kategóriát jelent, illetve (egykori) történelmi fejlődési szakaszokra is utal. A „kitüntetés” általánosabb, kiterjesztettebb fogalom, számos további – itt nem tárgyalt – változata is létezik (privilégium, rangemelés, címadományozás, kitüntető tárgy, pénzjutalom stb.). Itt az általános gyakorlatnak megfelelően csupán a viselhető (láncok, szalagok segítségével vagy közvetlenül a ruházatra rögzített) falerisztikai emlékekkel foglalkozunk.

Ezek jelölhetnek valamely, klasszikus értelemben vett rendhez tartozást (rendjelek). Esetenként valamely nevezetes esemény közös emlékezetét örökítik meg (emlékjelek). Leggyakrabban azonban az adományozó által megkülönböztetni kívánt – elsősorban katonai jellegű – személyes érdemet fejeznek ki (kitüntető jelek, szolgálati jelek, érdemjelek). A modern értelemben vett „kitüntetés” fogalma a 18. század második felében, a reguláris hadseregek létrejöttével alakult ki. Sajátos módon a katonai érdemek ilyen formában történő megbecsülése ösztönözte a kifejezetten „polgári” (értsd: nem katonai) kitüntetések létrejöttét is. Az alapítók rendszerint törekedtek mindkét típusú érdem elkülönített megbecsülésére, és ebből a célból eltérő, de analógiába hozható kitüntetéseket alapítottak (Mária Terézia-rend – Szent István-rend, Ágyúkereszt – Polgári Érdemkereszt, Vörös Zászló Érdemrend – Munka Vörös Zászló Érdemrendje stb.). Könyvünkben a „kitüntetés” szót alkalmazzuk a felsorolt tárgyakra, függetlenül attól, hogy elnevezésükben a „rendjel”, „érdemrend” vagy akár a „kitüntető cím” megjelölés szerepel.

Kitüntetések alapítása és adományozása egészen a 20. századig alapvető királyi felségjog volt. A magyar királyok által alapított rendjelek és kitüntetések természetesen ide tartoznak. Egyes, hangsúlyozottan magyar jellegű kitüntetéseken túl azok is, amelyeket Habsburg-királyaink magyar uralkodóként is alapítottak, illetve általánosan adományoztak. Természetesen a Habsburg-korszak falerisztikájában időről időre voltak hangsúlyozottan más népekhez, területekhez kötött alapítások is, amelyeket viszont egyáltalán nem kaphattak meg magyarok (pl. tiroli, cseh, lengyel). Ezeket itt nem közöljük.

A dualizmus korában az uralkodó deklaráltan osztrák és egyben magyar is volt (Kaiser und König). A Horthy-korszakban a kormányzó, utána a köztársaság, illetve a népköztársaság, pontosabban azok közjogilag legmagasabb intézménye, a köztársasági elnök, az Elnöki Tanács vagy az Országgyűlés képviselte a magyar államiságot.

Korunkban a legmagasabb intézmény bizonyos kitüntetések alapítási és adományozási jogát törvényileg átruházta alacsonyabb államhatalmi szervekre, például az egyes szakminiszterekre. Természetesen ezek is állami kitüntetésnek számítanak és szerepelnek könyvünkben. (Nem találhatók meg viszont olyan, formálisan ide sorolható, de valójában nem valódi kitüntetésnek tekintett darabok, mint a Tűzoltó Szolgálati Jelek, a Kiváló Dolgozó Jelvények vagy a szocialista korszak ún. kiemelt beruházásainak emlékérmei.)

Az egyes közléseknél döntően a jellegzetes alaptípusokat közöljük. Néhány indokolt eset kivételével nem térünk ki a prototípusokra, másolatokra, ún. viseleti másodpéldányokra. Nem foglalkozunk a hamisítványokkal, hangsúlyozva, hogy a hamisítás a falerisztika területén napjainkban is nagyon elterjedt. Az egyes elismeréseknél az alapvető információkat, leírásokat méretarányos fényképfelvételek teszik szemléletessé.

Összefoglalva: a kötet tárgya a mindenkori magyar állam, illetve valamely, a magyar államiság igényével fellépő hatalom által adományozott, a falerisztika tárgykörébe tartozó objektumok összessége. Ez természetesen egy általános rendező elv, és mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Ezeket az adott korszaknál vagy kitüntetésnél külön jelezzük.