Kiindulópontunk - hipotézisként -, hogy a magyar társadalom a második világháború befejeztével alkalmas állapotban volt ahhoz, hogy meginduljon a demokratikus evolúció útján. Az addigra csaknem százéves parlamentáris hagyományok komoly előképzést jelentettek. Még nagyobb erőt adott a magyar parlamentarizmus - és társadalmi viszonyok - csökevényeivel szembeni egyre erősödő ellenszenv, változtatási igény. Ez megmutatkozott politikai programokban, jogászi szakmunkákban és szerteágazó szociográfiai irodalomban is. A társadalom rétegződése alkalmas talaj volt a modern, ugyanakkor sajátosan magyar pártstruktúra kialakulásához. A nagybirtok s vele a nagybirtokos arisztokrácia felszámolása komoly akadályt tüntetett el a demokratizálódás útjából. Igaz, ugyanakkor a polgárság súlyos veszteségei gyengítették a demokrácia bázisát.

Főbb egységek:

1. Hová tűntek a "demokratikus" pártok?
2. Hová tűnt a demokratikus rendőrség?
3. Hová tűnt a szabad választás?
4. Hová tűnt az önkormányzat?
5. Hová tűnt a nemzeti demokrácia?
6. Hová tűnt a középosztály?
7. Hová tűntek az integráló személyiségek?
8. Hová tűntek a nyilasok?
9. Hová tűntek a szakszervezetek?
10. Hová tűnt a nemzeti gondolat?
11. De hová tűnt Európa?
12. Hová tűnt a korábbi politikai elit?
13. Hová tűnt az új elit?
14. Hová tűntek az egyesületek?
15. Hová tűnt a jogbiztonság?
16. Hová tűnt a Magyar Királyság?
17. Hová tűnt a demokrácia?

A teljes cikket a Rubicon 2010/2-es számában olvashatja el.