Az utóbbi időben a meglehetősen feszült magyar–szlovák viszony kapcsán gyakran merül fel valamiféle közös történelemtankönyv elkészítésének terve, amely hozzájárulhatna a két nemzetben a másikról kialakult előítéletek semlegesítéséhez. Sőt, mintegy két évvel ezelőtt nem más, mint a két kormányfő jelentette be, hogy hamarosan megszületik egy ilyen kiadvány, amely végre megold minden problémát.

Az igazság azonban az – bármennyire is szurkolunk minden ilyen kezdeményezésnek –, hogy egy közös tankönyv hatása még sikeres befejezése esetén is csak minimális lehet, hiszen a két ország tanulói továbbra is saját nemzeti tankönyveikből fogják tanulni a történelmet, azok pedig mindennek mondhatók, csak multiperspektivikusnak, előítéletek és sztereotípiák nélkülinek nem. S hogy a szlovák oldal mennyire gondolja komolyan azt, hogy a nemzeti szempontú történelemoktatást valami mással váltja föl, azt a pozsonyi kormányzat legújabb intézkedései is bizonyítják, hiszen újabban az oktatásügyi miniszter parancsára a szlovákiai magyar iskolákból kivonják a magyar szerzők által készített tankönyveket, s a történelemoktatást kizárólag a szlovák eredetiből lefordított tankönyvekből engedik. Vagyis a szlovák állam még ma is olyan szinten kíván felügyeletet gyakorolni a múlt fölött, hogy ragaszkodik az egy állam, egy tankönyv elvéhez. Ez eleve kétségessé teszi, hogy az esetleg elkészülő közös történelemtankönyv a szlovákiai iskolákba eljusson.

A teljes cikket a Rubicon 2009/04-as számában olvashatja el.