A második világháború alatt a behódolásra ítélt kisebb államokra nem volt jellemző, hogy függetlenségüket, netán semlegességüket sikerrel tudták volna oltalmazni egy támadó nagyhatalommal szemben. 1939. november 30. és 1940. március 13. között Európa figyelme Finnország felé fordult, mert a marginalizált északi állam a támadó Vörös Hadsereg hatalmas túlereje ellenére is négy hónapig tartotta magát. Ez volt az ún. téli háború, amely fájó sebet ejtett Sztálin méltóságán, s végső soron hozzájárult a Finn Köztársaság háború utáni függetlenségéhez és katonai semlegességének megőrzéséhez.

A szovjet hadvezetés sorozatos hibái, az utánpótlás hiányosságai és a Vörös Hadsereg tetemes ember- és hadianyag-vesztesége a szovjet állam egyértelmű gyengeségére utalt, és ez mind az angol, mind a német oldalon a szovjet kapcsolatok újragondolását eredményezte: hozzájárult egy lehetséges angol-szovjet szövetség meghiúsulásához, míg Hitlert meggyőzte a szovjet offenzíva időszerűségéről.

A teljes cikket a Rubicon 2009/9-es számában olvashatja el.