Kedves Olvasó!

Vannak témák, amelyek megírására éveken-évtizedeken át készülünk, és mégsem lesz könyv belőlük sohasem. Más témák viszont, amelyekkel nem is akartunk foglalkozni, egyszer csak kikövetelik maguknak a kutatáshoz és az összegyűjtött anyag megírásához szükséges időt és figyelmet. A Volt egyszer egy rendszerváltás az utóbbi kategóriába tartozik. A 20. századdal való sokéves foglalkozás után, 2000-2001 táján a magyar történelem régebbi, 18—19. századi problémái iránt kezdtem érdeklődni. Aztán 2002 nyarán váratlanul összetalálkoztam Prohászka Imrével, aki több mint 2000 darabos fotógyűjteményéből megmutatott mintegy 200-at. Valamennyi az 1987 és 1991 közötti időszakban, vagyis a rendszerváltás éveiben készült Magyarországon. Imre abban az időben a Népszava fotóriportere volt, s hivatásszerűen fényképezte az átalakulás eseményeit és főszereplőit. Ha időm és kedvem van, írjak kísérőszöveget a képeihez — ajánlotta. Átlapozva albumait, azonnal igent mondtam. A képek részben lenyűgöztek, részben régi és már elhomályosult emlékeket idéztek fel bennem. Kiadót ilyen nagyszerű anyaghoz — gondoltam — könnyű lesz találni, s a bloomingtoni Indiana Egyetemen, ahová éppen készültem, időm is bőven lesz néhány fotóalbumba illő és kísérőszövegként működő miniesszé megírására. Feltevésem első fele néhány napon belül igazolódott. Rácz Árpád, a Rubicon főszerkesztője, akihez akkor már többéves munkakapcsolat fűzött, és aki az elmúlt néhány évben több igényesen illusztrált munkával lepte meg a történelem iránt érdeklődő olvasókat, szinte gondolkodás nélkül vállalkozott ötletünk megvalósítására. Feltevésem másik, saját esszé-, illetve szépírói hajlamomra vonatkozó része viszont tévedésnek bizonyult. Az anyag fölötti néhány hetes meddő merengés után be kellett látnom, hogy a képek esztétikumánál jobban érdekel azok történeti háttere. Így azután nem szubjektív reflexiókat kezdtem írni, hanem visszatérve a kaptafámhoz, hozzáláttam forrásmunkákat olvasni. A lehetőségek erre messzemenően adottak voltak. Az Indiana Egyetem könyvtárának magyar gyűjteménye egyike a legteljesebb amerikai kollekcióknak. Nemcsak a releváns könyveket és a folyóiratokat találtam meg a tízemeletes épület polcain, hanem két napilapnak — a Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek — a számait is. S persze rendelkezésemre álltak a Radió Free Europe / Radio Liberty, vagyis a Szabad Európa Rádió két-három hetes időközönként kiadott sajtószemléi és háttérelemzései is. S ha valami mégis nagyon kellett és Bloomingtonban nem volt fellelhető, barátaimtól — postán vagy e-mailen — néhány nap alatt megkaptam. A második szemeszterben, vagyis január elejétől május közepéig minden szabadidőmben ezzel foglalkoztam. Végül azon kaptam magam, hogy a szöveg, amely egyre terjedelmesebb lett, s amelynek utolsó részei már Magyarországon készültek június-júliusban, túlnőtt eredeti funkcióján. Nem az magyarázta a képeket, hanem a képek erősítették azt. A rendszerváltás fotóalbuma helyett — Rácz Árpád és Czeizel Balázs avatott közreműködésével — 2003 nyarára így született meg a rendszerváltás képeskönyve. Az óhatatlanul előforduló hibák kigyomlálásában Debreczeni József, Gombár Csaba és Lengyel László volt a szerző segítségére.

Göd, 2003. szeptember 20. - Romsics Ignác